Rafael
19 °C
33 °C

Kanadát lenyűgözte a magyar hokivilág

2016.05.16. 16:41 Módosítva: 2016.05.16. 16:47

Az, hogy Magyarország szombaton legyőzött egy top10-es hokiválogatottat egy dolog, de amit a magyar csapat és szurkolóik Szentpéterváron produkáltak, az szinte példa nélküli a sportvilágban. Csak majdnem példa nélküli, olykor ugyanis előfordul ilyesmi. Emlékeznek, amikor négy évvel ezelőtt az írek úgy estek ki a foci-Eb-ről, hogy a fél világ a szurkolóik éneklésétől lúdbőrözött? Na most ezt okozták a magyarok. 

Egy kanadai újságíró, Kevin Pratt, a TSN sportcsatornától érzelmes írásban áradozik a magyarokról egy hosszú méltató cikkben. Szinte csodaszámba megy, hogy egy nem magyar ember ennyire átérezze a Himnuszt és azt a szurkolói érzést, ami az esélytelen magyar válogatottat és híveit átjárja. Országimázs? Ilyet nem lehet venni.

Magyar történelem

A kanadai újságíró először bemutatja a magyar szurkolókat: „Hosszú utat tettek meg, hogy itt legyenek. Van, aki repülővel érkezett Prágán vagy Varsón keresztül, ami több száz dollárba került. Debrecenből, Székesfehérvárról érkeztek és olyan helyekről, amiket ki sem tudok ejteni”, írja Pratt. Egy különösen szívélyes társaságot is bemutat, akik Szlovákián, Lengyelországon Litvánián és Lettországon keresztül érkeztek busszal Szentpétervárra. Ez 39 órás út volt, és amikor megkérdezte tőlük, miért ezt a fárasztó utat választották, azt mondták neki, több móka és sör. Ezzel a logikával nem tud vitatkozni, írja viccesen a tudósító.

„Ezer magyar szurkoló, akik szenvedélyesen szurkolnak a fiaiknak, akik a legvalószínűbb, hogy utolsóként végeznek az orosz világbajnokságon. Két szektort foglalnak el, és le sem ülnek. Soha. Sem a bemelegítés alatt, sem a meccs alatt, de még a tévés szünetekben sem, írja. Ehelyett állnak és dobolnak. És ugrálnak, ugrálnak, és még többet ugrálnak. Kántálnak, énekelnek”, majd bemutatja a vezérszurkolót, aki a 30-as évei közepén járhat, háttal áll a jégnek és vezényel.

Ez az úriember soha nem hagyja abba a szervezést, ezért egy percet sem lát a jégen történésekből. 

Mivel nem lehet a lelátókon inni, a kanadai újságíró azt is megírja, hogy a harmadok végén milyen fürgén iszkolnak ki a magyarok a sörsátrakhoz egy vagy három sörért. És ugyanez történik a meccs végén is akár nyernek, akár vesztenek, írja.

Ha úgy véled, hogy a magyar szurkolók annak örülnek, hogy ott vannak, jól érzed.

Ezután az újságíró elmeséli a rövidke magyar hokitörténetet az élvonalban az utolsó győztes, 1939-es meccstől kezdve - hogy milyen régen nyertek, teszi fel a kérdést, majd megválaszolja, hét hónappal később kitört a II. világháború - a 2009-es első A csoportos részvételig. 

Mesél Ocskay Gáborról, aki a 2009-es vb előtt néhány hónappal meghalt, hogy elnevezték róla a fehérvári csarnokot és hogy visszavonultatták a mezét. Majd a magyar hokit párhuzamba állítja a magyar történelemmel a tragédiáin át a viszályokig. Teszi azért, hogy ezután rátérjen a Himnuszra, amely erről az 1000 évről szól.

Ezután visszatér a jégkorongra és arról ír, hogyan szakítottak a vb-n kialakult hagyományokkal a magyar hokiszurkolók, akik minden meccs végén eléneklik csapatuknak a Himnuszt, noha a hivatalosan kizárólag a győztes országét szokták a meccs végén eljátszani. De ezzel szerinte minden rendben, hiszen a magyar szurkolók megadják az ellenfélnek is a tiszteletet, de megkövetelik a sajátjaiknak is.

A világon így még nem örültek 7-1-es vereségnek

Megemlíti, hogy a Kanada elleni vereség után interjút készített a TSN Taylor Hall-lal, aki arra kérte a riportert, hogy várnák meg, amíg a Himnusz befejeződik, mert ő maga is meg akarta nézni és hallgatni ezt az éneket, ami könnyeket csal bárki szemébe, írja a kanadai újságíró.

Az eredményjelzőn az eredmény nem számít nekik. Azért teszik, mert értékelik az erőfeszítést. Mert büszkeséget éreznek az országuk iránt. Minden alkalommal, amikor énekelnek úgy teszik, mintha megnyerték volna a világbajnokságot.

A cikk innentől igen részletesen leírja a fehéroroszok elleni győzelmet, hogy a 2-0 után felálló fehéroroszok nem tudták megingatni a magyar csapatot és hogyan lőttek még kettőt, majd a legvégén még egy gólt.

És odajut, hogy ezúttal nem kellett megváltoztatni a protokollt, jogosan szólt a hangszóróból: “Hölgyeim és uraim, kérem álljanak fel, a győztes csapat nemzeti himnusza következik, Magyarországé.”

Kevin Pratt úgy saccolja, ha kedvező eredmények születnek a csoportban és nem esik ki a magyar válogatott, akkor jövőre is ott lesz a német-francia közös rendezésű vb-n. A szurkolóik biztosan.

„És ahogy két évszázaddal ezelőtt, a Himnusz előbb csak szövegben volt meg Szentpéterváron, szombaton zenét is kapott hozzá”, zárja a cikket a kanadai sportújságíró.

A szöveget teljes fordításban elolvashatja a Fehérvár AV19 hivatalos honlapján is.