Még nem úszott el az A csoportos feljutás

A végső szakaszába lép a Kijevben zajló divízió I/A-csoportos jégkorong-világbajnokság. A szerda a pihenésé volt, mármint a csapat pihent, a déli edzésre is csak a kapusok mentek le, ahol a kapusedzőnk, a finn Jukka Kontsas éppen azt elemezte ki Bálizs Bencével és Arany Gergellyel, hogyan is esett az első koreai gól, ami enyhén szóval is potya volt, és ezt maga Bálizs is elismerte.

Sikerült Bartalis Istvánnal beszélni, aki a vb első napján azt a csodagólt ütötte, amely körbe járta aztán az internetet, majd később Galló Vilmossal és Hári Jánossal ebédeltünk együtt. És előkerültek az eddigi meccsek, főleg a két 1-3-ra elbukott találkozó legfontosabb tanulságai. 

Mind a három játékos és még a jelen lévő szakértők is egyet értetek abban, hogy egy kis szerencsével más is lehetett volna minden. Túl sok volt a szabálytalanság, túl kevés a koncentráció és a csapatjátékban is akadtak gondok. Beszéltünk a két évvel ezelőtti, krakkói világbajnokságról és arra jutottunk, hogy ami akkor befelé pattant, az most kifelé. 

Minden játékos becsülettel küzd és hajt, és még egyáltalán nem adták fel, hogy csodát tegyenek, azaz ebből a pozícióból még feljussanak. Fontos is lenne, hiszen elkezdtünk kalkulálni és arra jutottunk, hogy az eddigiek alapján Dél-Korea szinte biztosan feljut. Ha nem mi, akkor a kazahok, vagy az osztrákok. Jövőre pedig jön fentről két - papírforma szerint olasz és szlovén - olyan válogatott, amely komoly élvonalbeli tapasztalattal bír. Akkor már három válogatott fog ott tornyosulni az A csoportba vezető úton. Előttünk.

Szóval matek. Különösebben nem kell osztani és szorozni. Akkor van még esélyünk, ha csütörtökön megverjük a lengyeleket és utána pénteken a kazahokat. Ez még nem elég. Az is kell, hogy csütörtökön az utánunk jégre lépő osztrák válogatott kikapjon a koreaiaktól (erre az eddig látottak alapján komoly sansz van), és pénteken a lengyelek besegítsenek nekünk és ők is megverjék az osztrákokat. Ez már komolyabb tét, de ez sem lehetetlen.

Bartalis és a többiek is elmondták, nagyon sajnálják az osztrák vereséget, hiszen abban a meccsben nem volt benne az, hogy 1-3 legyen. Valahogy lassan, vagy rosszul jöttek hátulról  a passzok, álló embert a jégkorongban nem lehet helyzetbe hozni. A másik a sok fegyelmezetlenség, vagyis a kiállítás. Eddig 32 percet kaptunk, amely igazából csak a negyedik a sorban, tehát nem is olyan rossz, de mindig akkor jöttek ezek el, amikor a legrosszabb volt. Ráadásul ezek kivédekezésében a második legrosszabb a mérlegünk, a lengyelek például még nem kaptak emberhátrányból gólt. 

Abban mindenki egyetértett, hogy ami a mi feladatunk az megoldható, de a sorsunk nem a mi kezünkben van. A lényeg, hogy a lengyelek ellen meglegyen az a nagyon fontos három pont. A kiesés miatt már nem kell aggódnunk, ez szerda este eldőlt, hogy a feljutó Ukrajna már biztosan kiesik, még akkor is, ha mi már nem szerzünk pontot és ők pénteken verik Dél-Koreát, mert az egymás elleni eredmény a mi javunkra dönt.

A játékosok mindegyike tudja, hogy mi a dolga és meg is fogják tenni, ami tőlük telhető. Hihetetlen kiegyenlített lett a mezőny, így ezt nekünk is fel kell venni. Öt meccs dönt mindenről, kettő nem jött be, de még kettő hátra van. Most Lengyelország lesz a következő, akikkel már 1927-ben, a negyedik hivatalos meccsünkön találkoztunk, akkor 0-6 lett a vége.

Összesen 53 meccset játszottunk azóta és egészen a 2000-es évekig nemigen sikerült verni őket. 17 magyar, és 30 lengyel siker mellett hatszor volt döntetlen, de az elmúlt 17 évben 14-3-11 a mérleg, és ott van a legutóbbi meccs, a krakkói vb mindent eldöntő találkozója, amelyet 2-1-re nyertünk és jutottunk fel az A csoportos vb-re, Szentpétervárra. Picivel most előttük járunk, de pont annyival, amely semmit ne jelentsen a csütörtöki meccsen. 

Könnyen lehet, hogy csütörtökre már minden eldől, de reméljük még semmi, és akkor pénteken megint megtelhet az amúgy mindig népszerű kijevi Sport Palace. Mert az a hangulat, ami itt van, arra Hári Jánost idézném, aki azt mondta, hogy végig hallotta a szurkolást, de amikor felnézett a lelátóra, nem akart hinni a szemének, hogy ennyi magyar drukker van. Ők pedig sikerre éhesek, de higgye el mindenki, a magyar csapat is az.

(Borítókép: Fényes Gábor/Magyar Jégkorong Szövetség)