Jácint
16 °C
31 °C

A rutin és egy jó csatár hiányzott a magyar hokiválogatottból

2018.04.30. 19:34

15,8 másodperc. Ez a szám még sokáig ott fog égni az agyunkban. Ennyi hiányzott ahhoz a bravúrhoz, hogy 2016 után ismét feljusson a magyar jégkorong-válogatott a világ elitjébe. Ahhoz, hogy megértsük ennek a drámának a lényegét, sok mindent tisztázni kell.

A magyar hokiválogatott nem volt igazán esélyes a feljutásra, csak titokban reméltük, hogy sikerül a bravúr, és a sokkal jobb olasz, kazah vagy szlovén válogatott elé kerülhet. A körülmények, a sikeres felkészülés, a játékoskeret is erősíthették azt az érzést, hogy sikerülhet a szintlépés. De  Bartalis István kiválása már aggodalmat okozott. Rettenetesen hiányzott Sofron István is az utolsó két meccsről. Az ő agresszív, ütközős játéka nagyon kellett volna a britek elleni utolsó két percre.

Nem indult jól a vb, hiszen 3-0-ra kikaptunk Kazahsztántól úgy, hogy 40 percig az ázsiai csapat azt sem tudta, hol a korong. Aztán összeomlottunk. Négy perc alatt. Ez a rutin hiánya. Kevés jó csatárunk volt, Bartalis távolléte érthető volt. Sérülése miatt azt mondta, ha ezt a vb-t kihagyja, a következőn ott lehet, ha nem, akkor lehet, többé egyen sem.

Bravúrral vertük az olaszokat, azzal a nyugodtsággal, ahogy egy A csoportos meccset is meg lehetne nyerni. Majd kapkodással a legfontosabb meccset elbuktuk.

Már az is óriási mázli volt, hogy szombat este úgy korcsolyáztunk ki a jégre, hogy feljuthatunk. A britek 15,8 másodperccel a vége előtt megszerezték azt a gólt, ami az ő bravúrjukhoz kellett. Fájdalmas volt látni, hogy hónapok munkája ott, egyetlen szemvillanás alatt omlik össze. Vay Ádám 36 lövést bravúrral fogott meg, és akkor, a döntő pillanatban a testre ütött korongot a brit olyan gyorsan tette vissza, hogy nem volt esélye menteni.

Talán ha Erdély kiállítását nem fújják be a bírók, vagy a teljesen érthetetlen játékkésleltetést nem ítélik meg ellenünk. Vagy a híresen rosszul büntetőző Hári János ellen inkább két percet fújnak nem pedig büntetőt. De ezek fikciók, amiket gyorsan el kell felejteni.

Jó lett volna a 2019-es, szlovákiai vb-re is kijutni, de aki kicsit is figyeli a mai jégkorongot, annak látnia kell, az erőviszonyok hihetetlen módon kiegyenlítődtek.

Gondoljon mindenki csak abba, hogy tavaly Dél-Korea, idén Nagy-Britannia volt képes feljutni az elitbe. A magyar válogatottnak is ez a dolga, hogy ingázóvá váljon az elit csoport és másodosztály között.

Ehhez erős utánpótlásra is szükség van. Az U20-as válogatott kiesett a második vonalból úgy, hogy egyetlen pontot szerzett (igaz, hogy ott 16 csapatból áll az első két divízió), az U18-asok a középmezőnyben végeztek a másodosztályban. Tehát, a kudarcok ellenére is ott vagyunk legjobbak mögött.

Rettenetesen nehéz lesz jövőre, de nekünk járni kell ezt az utat. Mert ha rutinosak leszünk, akkor egy már megnyert világbajnokság utolsó két percében nem úgy fogunk majd játszani, mint most. Akkor tudni fogjuk, hogy a korongot megszerezve, hogyan kell megőrizni egy ilyen fontos előnyt. Most nem sikerült. 15,8 másodperc. Ennyi hiányzott. Nem lesz ez így mindig. Erről senkinek ne legyen kétsége.