Veletek Győrbe: hokisaink parázs meccsen kiváló hajrával fordítottak Norvégia ellen

Pénteken Győrben izgalmas felvezetésekkel készültek a város legnagyobb téli sportos attrakciójára: a másodosztályban (Andersen-liga) szereplő felnőtt amatőr csapatuk a döntő negyedik felvonásán fogadta a Szegedet, és 2–1-es összesített előnynél egy győzelemre állt a címvédéstől. Amit aztán erős fél ház előtt nem tudtak behúzni a győriek, a meccset 3–2-re elbukták, így szükség lesz az ötödik találkozóra is.

A másik szervezésük is csak részben jött össze: a női kézilabda Bajnokok Ligájában címvédő Győri Audi KC négy norvég légiósát csalták a pénteki mérkőzésre, közülük a csapatkapitány Kari Brattset Dale volt felkérve az ünnepélyes korongbedobásra.

A szombati, idegenbeli BL-negyeddöntős találkozójuk miatt azonban erre nem volt lehetőségük a kéziseknek, akik addigra már elutaztak Ludwigsburgba. Jöhetett a B terv: a kézisek végül a csütörtöki edzés előtt látogatták meg a jégkorong vb-re éppen Győrben készülő honfitársakat, akikkel aztán közös képre is összeálltak.

 1865-től indul a múltidézés

A magyar válogatott szempontjából három új terep várt bevételre az idei turné keretében, Ajkával és Szombathellyel ellentétben azonban Győrben jóval nagyobbak a sportági lehetőségek, és mélyebbek az alapok, utóbbiban ráadásul a profi jégkorongra is akadtak már korábban próbálkozások. A város jégkorongos múltjáról és jelenéről Nagy Ákost, az UNI Győr ETO HC ügyvezetőjét, klubmenedzserét kérdeztük, aki elég messziről, 1865-től indította a beszélgetést.

Győrben 160 éves múltra tekint vissza a jégsport, 1909-ben pedig a hoki is bemutatkozott, a vidéki városok között elsőként. Igaz, akkor még a labdával űzött válfaja, a mai bandy elődje volt. Az 1865-ös indulással országos szinten is elsők lehetnénk, ott viszont a pálma az 1869-ben bejegyzett Pesti Korcsolyázó Egyleté. Az ellentmondás abból fakad, hogy a hivatalos bejegyzéshez kellett volna osztrák részről a császári szignó az első győri Korcsolyázó Egylet bejegyzéséhez, az öntudatos győriek viszont szűk egy generációval a szabadságharc után erre nem voltak hajlandóak, nekik elég volt a városhatóság részéről a jóváhagyás az egylet indulásához.

Győrben, tette hozzá Nagy Ákos, a korán és gyorsan népszerűvé váló korcsolyát az egyletté szerveződést illetően megelőzték ugyan a lövészek, de az 1920-as évekből már szintén feljegyzések őrzik, hogy például gróf Bethlen István vezetésével a fővárosból érkezett csapattal is hokiztak a helyiek. A győriek jeges, hokis lendülete évtizedeken át kitartott, 1969-ig a Vasas ETO jégkorongcsapata a vidék legjobbja volt. A sportág a nyolcvanas évek közepén újjászerveződött, a kiindulási pontot az 1984-ben átadott új városi műjégpálya jelentette, az alapokat pedig a mostani elnök, Szarvas Zoltán tette le. Invitálására bő tíz évvel később a hoki ismeretét és szeretetét a székelyföldi anyatejjel magába szívó Bartalis József érkezett, aki többszörös magyar bajnokként segített a szakmai munka színvonalának emelésében – fiai, István és Balázs Győrben tették meg első jégkorongos lépéseiket –, majd a kétezres évek végén ismét szintet léptek: a műjégpályára akkor már sátor került, így több hónappal sikerült kitolni a jégen töltött időszakot. 2013-ban kis méretű gyakorlópályával gazdagodott a győri jégkorong, majd

„Így a több részletben felépült, jelenleg immár hárompályás Győri Egyetemi Jégsport Központban tudunk készülni, de az adventi időszakban a városnak van negyedik jégpályája is. Ezek működtetése rendkívül energiaigényes, ennek megfelelően kell hozzá nagyon komoly anyagi forrást biztosítani, ami soha nem egyszerű. Két évvel ezelőtt, az energiaválságos időszakban emiatt majdnem lekönyököltünk, csak állami segítséggel tudtunk talpon maradni mint az ország nyugati régiójának akadémiai alközpontja. Kritikus időszak volt, amit gazdaságilag sikerült úgy túlélnünk, hogy nem ment a szakmai munka rovására. Ősszel fejezzük be a napelemrendszerünk üzembehelyezését, ami szintén elhúzódott ugyan, de nagy segítségünkre lehet majd a működtetésben, jelentős terhet vesz le a vállunkról a reményeink szerint.”

Győrben visszhangos a hokis élet, még a profizmust is megkóstolták

Nagy Ákos felidézte: nyolc éve 178 igazolt játékosa volt a jégkorongcsapatnak, ma már ennek közel a duplája, ebből több mint 256 utánpótláskorú. A felnőtteknél a másodosztályú együttesük mellett van egy kiváló egyetemi csapatuk is – bár ezekben bőven van átfedés –, valamint több amatőr helyi csapat mellett az egyesület égisze alatt ob IV-es amatőr gárdát is versenyeztetnek. További jeges sportágként a műkorcsolya és a curling is megjelenik Győrben, ezek együttesen plusz ötven sportolót jelentenek.

A férfi és a női felnőtt válogatottakban is számításba vett jégkorongozók indultak Győrből, vagy kerülnek fiatalon külföldre, esetleg mazsoláznak korosztályos csapatainkból az akadémiák, vagy éppen az Erste Ligában szereplő gárdák is. A mi feladatunk a nevelés, hogy felfelé áramoltassuk a tehetségeket, emellett azért utánpótlásban folyamatosan érünk el eredményeket, legutóbb az U14-eseink lettek bajnoki bronzérmesek. A nemzetközi egyetemi jégkorongbajnokságban (EUHL) egyedüli magyarként játszunk cseh, szlovák, lengyel, tavaly erdélyi riválisokkal, jelenlétünk ott is meghatározó, és az előző kiírásban még csak hetedikek lettünk ugyan, de a mostaniban már ezüstérmesek. A nézőszámunk 400-700 között mozog, ami persze függ a téttől és az ellenfél színvonalától.

Győrben rövid ideig megmutatta magát a profi jégkorong is – a Fehérvári Titánok vendégjátékát a koronavírus-járvány törte ketté, a Vasas Káposztásmegyerről Győrbe történt költözésének pedig a gazdasági nehézségek jelentettek gátat már szezon közben, de a klub becsületből végigküzdötte a nehéz idényt. Utóbbiról Nagy Ákos úgy összegzett: sajnos nem volt sikersztori, és abból mindannyian sokat tanultak.

„A helyi látványsportpiacon azért erős túlkínálat mutatkozik, ami a profizmust illeti nehéz stabil pozíciót fogni. A labdarúgócsapat végre ismét az élvonalban szerepel, kézilabdában a női csapat BL-címvédőként a világ egyik legjobbja, ennek megfelelő a játékoskeret ereje, de a férfiak is visszakapaszkodtak legalább a régi sikerek árnyékáig. Női kosárlabdában pedig a győriek tavaly döntősök voltak az Extraligában, ezúttal a bronzéremért játszhatnak. A két próbálkozásunk után mi ennek ismeretében határozzuk meg az utánpótlásra és az amatőr bázisra építő, reális céljainkat.”

A pénteki nap az ob II-es bajnokavatás reményével karöltve több mint izgalmasnak ígérkezett, és nemcsak a szurkolók, de a nézők számára is.

„A válogatottat látjuk vendégül, ami bárhol a világon bármely sportágban rang, a két meccs között pedig kiürítjük a létesítményt, amit még soha nem csináltunk. Egy nap alatt lekezelni egy bajnoki döntőt és egy felnőtt válogatott meccset nem egyszerű. Annak érdekében, hogy minden időben a helyére kerüljön és zökkenőmentesen működjön, már hetek óta gőzerővel tart a készülődés, a szervezés” – zárta meccs előtti gondolatait Nagy Ákos.

Hangulatos közönség előtt kiegyenlített ütközet a jégen

A felkészülési turné – amelynek során nyolc meccsen öt, hozzá hasonlóan kivétel nélkül elitligás ellenféllel mérkőzik a magyar válogatott – múlt hét csütörtökön Székesfehérváron indult, majd másnap Ajkán folytatódott. Mindkétszer Ausztria volt a mieink ellenfele, akik előbb 4–2-re, majd 5–1-re győztek. Utóbbi helyszín, Győrhöz és Szombathelyhez hasonlóan, először fogadta a magyar férfi felnőttválogatottat.

Ilyen előzményeket követően érkeztünk el pénteken a győri fellépéshez, amely előtt a Majoross Gergely szövetségi kapitány vezette szakmai stáb megkezdte a keret szűkítését. Ennek szellemében elköszönt a Csollák Márkó, Farkas Olivér és Dobos Mihály Bendegúz triótól, majd a kapus Halász Bénitől is, illetve szerdán biztossá vált, hogy az első meccsen megsérült Sofron István sem jön rendbe, így róla is kénytelenek lesznek lemondani. Utóbbi Bartalis István, Stipsicz Bence és Sebők Balázs után már a negyedik rutinos ember volt, aki kényszerű okból esett ki.

Már a kezdésre bőven megtelt a győri csarnok, érkezett a sérült Bartalis István is, aki tájékoztatása alapján a négy hónaposra tervezett kihagyásának pont felénél tart. A lelátóra kellő atmoszféra költözött, sikeres volt a hangpróba, a lelátómentes kapu mögötti részt pedig a győri gyerekjátékosok töltötték meg.

A magyar kapuban a Norvégiában légióskodó Bálizs Bence kezdett, de az elején még a mezőnyben korizó társai vállaltak főszerepet. A 4. percben máris emberelőnyhöz jutott a házigazda, amit 12 másodperc(!) elteltével lekészített kapáslövésből Laskawy Ferenc váltott gólra. A csarnok tűzbe jött, ezt azonban gyors egyenlítéssel oltották el a vendégek: pontosan mentek a lőtt passzok, a magyar védelem kihagyott, üres ember maradt a kapunk előtt, aki nem hibázott. A gól megtörte a mieink kezdeti lendületét, beszorultunk a harmadunkban, akár öt az öt ellen is, kapunkban Bálizsnak bőven akadt dolga. Ritkán jutottunk koronghoz, amit az intenzíven letámadó norvégok gyorsan visszaszereztek. A nyomásból egy vendégkiállítás után lélegezhettünk fel, majd a 17. percben a vendégek akartak támadást indítani, a saját kékvonaluknál azonban korongot veszítettek: a kispadról lendületesen érkezett Galló Vilmos csent keresztpasszt középen, amit ziccerben vitt kapura, és használt ki, így egygólos előnnyel mehettünk az első pihenőre (2–1).

Magyar kiállítással vette kezdetét a második harmad, amiből már csak 20 másodpercet kellett volna kivédekezni, de nem sikerült, másodszor is egyenlítettek a vendégek. Jól koriztak a norvégok, nem látszódott meg rajtuk, hogy a felkészülés elején járnak, és hogy a keretük még erősen foghíjas. Igaz, a miénk sem komplett, akik vannak, azok viszont becsülettel hajtottak. Némi üresjáratokat leszámítva sebességben felvettük a versenyt magasabban jegyzett ellenfelünkkel. Azért elkélt a buzdítás a lelátóról, a publikum nem is maradt adós, különösen a 35. percben, amikor ismét emberhátrányba kerültünk. A palánk mellett közben 25-ös fehér válogatott mezben hétéves forma kisfiú volt állandó mozgásban kisdobbal a kezében: nemcsak a jégre kell az utánpótlás, a B középbe is. A parázs végjátékban a magyarok előtt adódott több ígéretes helyzet, gól azonban nem született (2–2).

Kimondottan intenzív norvég csapat érkezett a harmadik harmadra, a magyarok teljes létszám mellett is beszorultak. Volt kapuvas, Bálizs-bravúr, lehetett volna hirtelen akár közte kettő-három is, de „csak” egy lett, miután technikai hibára magyar kiállítást adtak, és az északiak 50 mp alatt üres kapus ziccerig járatták a korongot. Az addig sportszerű mérkőzésbe egy ütközés dobott parazsat, Horváth Alex sokáig maradt a jégen fekve, majd két embernek kellett letámogatni, miközben erős gondjai adódtak azzal, hogy egyensúlyba tartsa magát.

A hajrához közeledve nemcsak kijöttünk a szorításból, de némiképp váratlanul egyenlítettünk is, Mihalik András egy lecsorgót tett közelről a norvég kapuba. Lendületben maradt a magyar csapat, a közönség újfent belelkesedett, az utolsó két percre pedig emberelőnybe is kerültünk, 55 másodperccel a vége előtt Galló Vilmos kapu elé lőtt passza norvég korcsolyáról pattant a rivális kapujába. Ismét vezettünk, fél perc múlva pedig már kettővel – Mihály Ákos lőtt üres kapus gólt – eldőlt a meccs (5–3).

A mérkőzés legjobbjának megválasztott Galló Vilmos úgy fogalmazott: nagyon kellett a jó hajrájukhoz és a fordításhoz a szurkolók támogatása, sok energiát kaptak tőlük. A rutinos támadó kiemelte: öröm számukra, hogy az eddig elvégzett munkájuk eredményekben is kifizetődik, ez még több erőt és önbizalmat ad számukra a további munkához.

Bálizs Bence az Indexnek úgy értékelt: a pénteki összecsapás a hokiban általában szokásos forgatókönyv szerint zajlott, egyszer az egyik, majd a másik csapat jutott mezőnyfölényhez, erőltette rá akaratát a másikra, ami a kapuk előtt is érezhető volt. Hozzátette: azt kell megtanulniuk, illetve meg több rutint szerezniük egyénként és csapatként egyaránt, hogy bármi fordulat történik a meccsen, őrizzék meg a nyugalmukat, valamint azt a hokit játsszák, amit tudnak, kellően begyakoroltak.

„Soha nem voltam az a kiabálós fajta kapus, én a pont a nyugodtságommal tudok hozzájárulni a csapat kiegyensúlyozottságához, tartásához.”

Az osztrákok elleni párosmeccsel nem hozott párhuzamot, ahogy elmondta, ahogy közeledik a vb-rajt, mindenki úgy lesz egyre élesebb, a dinamika fokozatosan gyorsul, nem mellesleg erősebb a keret az érkezőkkel.

„Norvég klubomból öt társam volt ma jégen az ellenfélnél, de a vb-keretbe egy, talán kettő marad benn közülük. Nyilván szurkolók, hogy minél többen legyenek, de a realitás ez, mert jönnek még légiósaik, vagy a hazai bajnokságban most még a playoffban szereplők” – mondta a jó formában védő kapus.

A Veletek bárhova turné teljes programja:

• április 10. (csütörtök), Székesfehérvár: Magyarország–Ausztria 4–2
• április 11. (péntek), Ajka: Magyarország–Ausztria 5–1
• április 18. (péntek), Győr: Magyarország–Norvégia 5–3
• április 19. (szombat), Szombathely: Magyarország–Norvégia
• április 25. (péntek), Miskolc: Magyarország–Dánia
• április 26. (szombat), Miskolc: Magyarország–Dánia
• május 2. (péntek), Budapest, Vasas Jégcentrum: Magyarország–Szlovénia
• május 6. (kedd), Budapest, MVM Dome: Magyarország–Kanada

Az elit világbajnokság május 9-én kezdődik, a csoportkör 20-án, a torna 25-én ér véget. A magyarok a dániai csoportban szerepelnek, és a házigazdák mellett megmérkőznek a csehekkel, a svájciakkal, az amerikaiakkal, a németekkel, a norvégokkal és a kazahokkal. Az első négy negyeddöntőbe jut, az utolsó kiesik a sportági másodosztálynak megfelelő divízió 1/A-ba.

A magyarok újkori történetük során negyedszer szerepelhetnek az A csoportban, 2009-ben Svájcban, 2016-ban Szentpéterváron és 2023-ban Helsinkiben nem sikerült kivívniuk a bennmaradást.

(Borítókép:  Galló Vilmos (k) a Magyarország - Norvégia férfi jégkorong világbajnoki felkészülési mérkőzésen a Győri Egyetemi Jégsport Központban 2025. április 18-án. Fotó:  Krizsán Csaba / MTI)