Veletek Szombathelyre: újabb győzelem, megállíthatatlan a magyar hokiválogatott

A szombati összecsapásnak otthont adó város sportági kötődéséről, múltjáról és jelenéről Göncz Szabolcsot, a Szombathelyi Pingvinek JK elnökét kérdeztük, aki készült a beszélgetésünkre, és rögtön meglepő információval szolgált.

„Szombathelyen a jégkorong lassan százéves múltra tekint vissza. Az Új Magyarság 1939. január elsején megjelent számában olvasható a hír, hogy Magyarországon három fővárosi alakulat után vidéken először az 1906-ban alakult Szombathelyi Sport Egyesület új szakosztályaként megjelent a jégkorong. »A legnagyobb csendben és feltűnés nélkül«, ahogyan a szerző fogalmazott. A szakosztály első vezetője Vasady László repülőhadnagy volt, az első edzéseket pedig vitéz Telepy Károly repülőzászlós, idézem a cikket, »kitűnő korongozó« tartotta. Sajnos a kezdeti lelkesedést a második világháború rögtön meg is törte, de 1940-től 1944-ig így is játszottak meccseket. Ezt követően a jégkorong a városban évtizedekre elhomályosodott, más volt abban az időben a prioritás.”

A sportági kezdetekre Győrben ugyan máshogy gondolnak, de az Győr, ez meg Szombathely. Göncz Szabolcs felidézte: a hosszúra nyúlt csendet 1988-ban törték meg a városban. A jégkorong amatőr barátai

de a fővárosban is vendégszerepeltek. Esetükben mindez csupán azért érdekes, mert Zalaegerszeget leszámítva Graz és Bécs az összes többi magyar hokis helyszínnél közelebb van hozzájuk. A rövid életű egyesület megszűnését követően a jeges szakosztály azért életképes maradt: a Tó Vendéglőben 1991-ben megalapították a Szombathelyi Pingvineket.

„Akkoriban még messze nem rendelkeztünk annyi információval a nagy világban történt sporteseményekről, mint manapság, de arról azért már tudtunk, hogy a Pittsburg Pinguins éppen megnyerte az NHL-t. A névadásunkat illetően a Stanley-kupa aktuális győztese kellő hatással bírt ránk.”

A csapat akkori játékosa elmondta: a nyitott jégpályán a szezon három hónapig, december elejétől február végéig tartott, a fennmaradó időben görkorira és inline hokira váltottak, amit aztán kicsit más szabályrendszerben a közeli Ausztriában is folyamatosan űztek. Göncz Szabolcsból a ’90-es évek sportági korszakából valósággal ömlenek a sztorik és a soha nem felejthető sportemlékek.

Ezek legnemesebbjeként a Magyar Kupa 1995–1996-os sorozatát emelte ki, ahol a későbbi győztes, stabil válogatottak sorát adó Dunaferr csapatával találkoztak. Az ellenfélnél egy korszakos alak, a karrierje végéhez közeledő Ancsin János mellett ott voltak a jövő generációjának tehetségei, a 2008-as szapporói csoda idején már a válogatottban is kulcsemberekké váló Ladányi Balázs, Szélig Viktor, Tokaji Viktor és társaik.

Nagyon kikaptunk, az eredmény említésre sem méltó, amúgy 19–3 lett oda, de a bajnoki döntő első meccsén a másik nagy csapat, a Fradi erejéből csak egy gólra futotta. Mi meg lőttünk hármat, és az elején 1–1-re is álltunk! Volt nálunk idős orosz és ukrán légiós, előbbi, Valentyin Lebihov lőtte mindhárom gólunkat. A játékosedzőnk az elején a kékvonalról lepte meg a vendégek válogatott kapusát, Berényi Norbit. A dunaújvárosi hokit más dimenzióba emelő Kercsó Árpád volt az ellenfél edzője, és a mai napig idézzük azt a tirádát, amit akkor elengedett. No, nem gyerekek és hölgyek társaságában... A maximalista szakembernél még egy ilyen meccsen sem fért bele a hiba.

Az amatőrcsapat lendülete 2000 környékén elfogyott, a kiöregedő együttes lelkesebb tagjai viszont megmaradtak a sportágban, és az utánpótlás felé nyitottak. Óvodák, iskolák működtek együtt korisulijukkal, de toborzásuk érintette a családtagokat, ismerősöket, szomszédokat is, így idővel csak összeálltak a serdülő- és kölyökcsapatok. A jeges lehetőségeiket idővel zalaegerszegi vendégjárással toldották meg, ahol akkor már fedett pálya állt rendelkezésre. Göncz Szabolcs kiemelte: 2013-ban léptek szintet, amikor először tudtak sátras inline pálya megoldással szolgálni. Igaz, nem szabvány-, hanem egy kisebb méretű pályával, de mégis ki tudták egészíteni a jégen töltött szezont. És már utazni sem kellett hozzá feltétlenül, ami addig a plusz-időráfordítás miatt sok gyermek, szülő kedvét szegte.

Közel tíz év elteltével a várossal karöltve újabb mérföldkőhöz érkeztek, és 2022. április elsején átadták a 450 néző befogadására alkalmas fedett csarnokot. A köztes években dinamikusan fejlődtek, és a taorendszer lehetőségeit kihasználva úgy érezték: meg kell lépniük, hogy pályázzanak.

„Kicsi, de annál hangulatosabb a létesítményünk. Az volt a tapasztalat, hogy gyerekek mindig jöttek, különösen az oviskoriból lehet áttagozódni jégkorongra, de 12 évesen sokan lemorzsolódtak, mert nem volt kifutása, látható reális célja ennek az egésznek. A saját csarnokkal aztán minden más lett. Most már mind a hat korosztályban van utánpótláscsapatunk a magyar bajnoki versenyrendszerben, az egyikben mindjárt kettőt tudunk indítani, plusz van két női együttesünk. Ez 184 gyermeket jelent, az ob III-as felnőtt férfigárdánkkal együtt pedig összesen 213 játékost. Általában a középmezőnyhöz tartoznak a csapataink, de tekintve, hogy jégen végzett elegendő, megfelelő szakmai munkavégzésről igazából csak 2022 óta beszélhetünk, ahhoz képest elég jók a kilátásaink.”

A közelmúltig tartották inline hokiban az ausztriai vendégséget – az elmúlt években minden korosztályban nyertek ott kupákat –, de a sűrű és kitolódott hazai versenynaptár miatt a több hetes pluszprogramról már lemondani kényszerülnek, a rövidebb magyar sorozatban azonban változatlanul szerepelnek.

Göncz Szabolcs mostanság érez némi újabb népszerűséget a jégkorong iránt, amit szerinte a válogatottak szereplése idézhet elő elsősorban, valamint az, hogy a jégcsarnok adta színvonalasabb körülmények mellett minőségi oktatással és edzésekkel lopják be magukat a gyerekek, továbbá szüleik szívébe.

Profi felnőttcsapatra nem gondolnak, arra viszont igen, hogy valamelyik jégkorong-akadémiához tudják irányítani a legtehetségesebb, legelhivatottabb fiatal korongosaikat. Szombathelyi nevelésű hokisok közül Őri Arvid a Miskolci Jegesmedvéknél szerepelt az Erste Ligában, míg Iszak-Pataki Gergő a fehérvári IOGJA korosztályos csapatában véd – idén jelen állás szerint további két játékosuk léphet az akadémiai rendszerbe –, Mazzag Sarolta pedig tagja a korosztályos női válogatottnak.

Szombathely nagy város, de annyira azért mégsem. A csapatsportokat tekintve jelen van a labdarúgás, a vízilabda, a kézilabda, a röplabda, a kosárlabda. Utóbbiban a Falco komoly tényező itthon, és ami az utánpótlást, a nézőket, a szponzorokat, valamint az önkormányzat sportos terhelhetőségét nézem, mindannyian egy fazékból meríthetünk.

Azért a profi jégkorong már így is, a válogatott szombati érkezése előtt megmutatta magát a városban: az előző idényben a Fehérvár és az Újpest vendégszerepelt náluk egy Erste Liga-meccs erejéig.

„A mostani szezonban sajnos a hírverő találkozó elmaradt, nehéz az amúgy is zsúfolt naptárba két csapatot ilyen messzire utaztatni, pluszkilométereket bevállalni. De nagy örömünkre nem felejtettek el minket, és a szövetségtől a válogatott-összecsapás megrendezésének lehetőségével kerestek meg. Mi persze azonnal lecsaptunk rá! Nagy a várakozás a városban, két nap alatt elkelt az összes jegy.”

Amikor egy üzlet beindul, nincs megállás

A felkészülési turné – amely során nyolc meccsen öt, hozzá hasonlóan kivétel nélkül elitligás ellenféllel mérkőzik a magyar válogatott – múlt héten csütörtökön Székesfehérváron indult, majd másnap Ajkán folytatódott. Mindkétszer Ausztria volt a mieink ellenfele, akik előbb 4–2-re, majd 5–1-re győztek. Utóbbi helyszín Győrhöz és Szombathelyhez hasonlóan először fogadta a magyar férfi felnőttválogatottat. Most pénteken Győrben már a norvégokkal találkoztunk, és egyik leendő vb-ellenfelünket szórakoztató, küzdelmes meccsen múltuk felül 5–3-ra úgy, hogy a hajrában három góllal fordítottunk.

Ilyen előzményeket követően érkeztünk el a szombati szombathelyi fellépéshez, amelyen aztán bőven a kezdés előtt megtelt a csarnok két oldalán lévő lelátó. A kispadok, illetve a cserepadok mögötti részen feltűnően sok volt a fiatal, sokuk elsőbálozó lehetett, mert a kísérőjük folyamatosan magyarázta, mi miért és hogyan történik a jégen. Persze voltak kortársaiknál „rutinosabb” gyerekek is, akik klubszerelésben lesték el a fortélyokat, aztán hamar megtapasztalták: ezen a szintén valahogy minden gyorsabban, lendületesebben történik.

És igen: a pénteki meccshez hasonlóan szombaton sem vártak tapsra a csapatok, és a város büszkeségeként felkonferált

követően minden átmenet nélkül azonnal üzemi fokozatba kapcsoltak. A kimondottan hangos publikum legnagyobb örömére. A magyar kapuban ezúttal Vay Ádám kezdett: a negyedik felkészülési meccsünkön a negyedik kapusunk állt a ketrec előtt. (Közülük közben a múlt pénteki, ajkai meccsen bevetett Halász Béni már a keretszűkítés „áldozata” lett a héten.) Az intenzívebb, helyzetet is hozó magyar kezdést egy kiállítás akasztotta meg, de nem annyira, hogy a korongbedobásból a saját harmadunkból ne indultunk volna emberhátrányban három az egy(!) elleni akcióra. A lövés azonban a palánkon végezte. Sok korival simán kivédekeztük a hátrányt, majd mezőnyfölényhez jutottunk: formás akciókat vezettünk, nem dobtuk el a korongot, hanem megbecsültük. Sok mozgással és passzal szőttük a támadásokat, különösen a Terbócs, Nagy Krisztián kettősben volt tűz, de a Galló, Papp páros sem maradt el tőlük, akik a zavarásban, letámadásban jeleskedtek, de befejezésig ritkán jutottunk. Miként a norvégok is. Paprikásodott a jégen a hangulat, ami norvég kiállításba torkollt, de a vezetést még nem akkor, hanem öt az öt ellen szereztük meg Kiss Roland príma távoli bombájával. Másodpercekkel később másodszor kerültünk emberhátrányba, de jól zárt a védelem és a kapunkban Vay, az eredmény nem változott (1–0).

Magyar emberelőnnyel vette kezdetét a második harmad, de nem tudtunk nyomást gyakorolni, miként utána is akadozott a korongjátékunk. Ebben erősen közrejátszott, hogy a játékrész második felében három kétpercest is begyűjtöttünk. A sok korongbedobás amúgy is megakasztotta a folyamatos játékot, pedig amikor öt az öt ellen lehettünk végre, sikerült úgy beszorítanunk az ellent, ahogyan az emberelőnyben sem jött össze. A védelem azonban stabil volt, nem adtunk üres területet a kapunk előtt az ellenfélnek még emberhátrányban sem. Viszont gyakoriakká váltak a „fejlecsavarások”, aminek aztán mindig volt utózöngéje. A kapunkban Vay Ádám nagyon belejött a védésbe, tapadtak hozzá a korongok (1–0).

A 44. percben emberelőnyhöz jutott a magyar csapat, amelynek elején és végén is megvolt a kulcspassz a gólhoz – az asszisztokra Ladányi Balázs is büszke lett volna –, de hiába a príma lekészítés, a befejezésbe hiba csúszott. A két óriási helyzet közötti időt némi szerencsével kivédekeztük... A 48. percben már a második emberhátrányt kapták a norvégok a harmadban – a már amúgy is megakasztott Ambrus Gergőt állították pluszban fejjel a palánkba, de az ijedségen kívül nagyobb baj nem lett –, amit még kihasználatlanul hagytunk ugyan, de annyira felpörgettük a ritmust, hogy az ellenfél öt az ötben is elveszítette a fonalat. Ortenszky Tamás pedig távolról megszerezte a válogatott második, saját maga első gólját a nemzeti együttesben. A találat felpörgette a norvégokat, akik sebességet váltottak, de bírtuk a strapát erővel, még a végjátékra is maradt belőle, amikor bő két percre a vendégek már hat mezőnyjátékosra váltottak. Az eredmény nem változott (2–0), négy meccs után négy győzelemmel állunk a felkészülési időszakban. Soha rosszabbat!

Kapus szemmel a pénteki nehezebb meccs volt a szombatinál

A magyar válogatott egyik legjobbja a mérkőzésen Vay Ádám volt, aki az Indexnek elmondta: már a felkészülés egész korai részén megkapták a kapusok a tájékoztatást arról a szakvezetéstől, hogy melyik meccsen védenek majd.

„Nekem ezt a negyedik meccset adták, amire türelmesen vártam, mert ez így korrekt. A keretben lévő négy kapus közül mindenki kap lehetőséget, ilyenkor ki kell várni a sort, és figyelni, tanulni abból, amit látunk.”

Pénteken kapura kimondottan veszélyes norvég csapattal mérkőztünk meg, három gólt kaptunk. Szombatra ez annyiban változott, hogy a rivális támadásainak erejét remek védekezéssel sikerült alacsonyabb szinten tartani, a kapuban Vay Ádám pedig százszázalékos védési hatékonysággal végzett. Kapusunk 30 lövést hatástalanított, közel sem mellékesen hat kiállítást kellett kibekkelnünk a vezérletével.

Kapus szemmel azt mondom, hogy tegnap Bencének nehezebb dolga volt, mint nekem ma. Ez pedig a védekezésünk dicsérete. A tegnapi hibáinkból okulva ma figyeltünk a részletekre. A stáb külön felhívta a figyelmet a korrigálásra váró feladatokra, például a kapunk előtt nem hagytunk üresen az ellenfelet. Erre volt példa a korábbi meccseken, de nem azért, mert akkor éppen ne tudtuk volna, mi a feladat, nem hangzik el az edzők részéről. Ezt én annak tudom be, hogy amikor az ember a legjobbját akarja nyújtani, akkor néha azzal a lendülettel túlpörgi a dolgokat. Belemegy olyan szituációba is, amibe talán nem kellene. Kilép a helyéről, pedig jobban járt volna, ha ott marad. Ezek apróságok, de ilyenekből áll össze az egész.

A kapus a kapott gól nélküli meccsen is talán javítási pontokat, ami a magyar válogatott játékát illeti, ahogy mondta, „teljesen felesleges kiállításokat is begyűjtöttünk”, de ebben is meglátta a pozitívumot: „legalább gyakoroltuk a négy az öt elleni játékot”.

„Egy nullás meccs a csapatnak mindig szép, a kapusnak különösen is az, de különösebb jelentősége a vb-t illetően nincs. Arra vonatkozóan sem kaptunk információt még a szakvezetéstől, hogy ott mik a terveik velünk kapusokkal, de ez teljesen rendjén van még ebben az időszakban. Ez a meccs a felkészülésünk egyik állomása volt, messze még az utunk vége, lépésről lépésre kell haladjunk céljaink megvalósításáért.”

A Veletek bárhova turné teljes programja:

• április 10. (csütörtök), Székesfehérvár: Magyarország–Ausztria 4–2
• április 11. (péntek), Ajka: Magyarország–Ausztria 5–1
• április 18. (péntek), Győr: Magyarország–Norvégia 5–3
• április 19. (szombat), Szombathely: Magyarország–Norvégia 2–0
• április 25. (péntek), Miskolc: Magyarország–Dánia
• április 26. (szombat), Miskolc: Magyarország–Dánia
• május 2. (péntek), Budapest, Vasas Jégcentrum: Magyarország–Szlovénia
• május 6. (kedd), Budapest, MVM Dome: Magyarország–Kanada

Az elit-világbajnokság május 9-én kezdődik, a csoportkör 20-án, a torna 25-én ér véget. A magyarok a dániai csoportban szerepelnek, és a házigazdák mellett megmérkőznek a csehekkel, a svájciakkal, az amerikaiakkal, a németekkel, a norvégokkal és a kazahokkal. Az első négy negyeddöntőbe jut, az utolsó kiesik a sportági másodosztálynak megfelelő divízió 1/A-ba.

A magyarok újkori történetük során negyedszer szerepelhetnek az A csoportban, 2009-ben Svájcban, 2016-ban Szentpéterváron és 2023-ban Helsinkiben nem sikerült kivívniuk a bennmaradást.

(Borítókép: Molnár Arnold / MJSZ)