Széllel szemben csak a magyar nők tudnak

A pekingi olimpia óta harmadik világbajnoki győzelmét szerezte a női kajaknégyes, pedig ugyanabban az összeállításban még egyszer sem szerepelhetett. 2009-ben Kanadában, amikor mindössze egyszázaddal verték a németeket, Kozák-Kovács-Janics-Benedek volt a felállás, tavaly Janics-Kovács-Csipes-Benedek, ezúttal pedig a Szabó-Kozák-Kovács-Benedek négyes nyerte meg – nagy fölénnyel - az aranyérmet.

„Ne vonjunk le még következtetéseket abból, hogy sikerült a triplázás, mert a 2004-es olimpia előtt is mindent megnyert az egység, az olimpiát azonban nem tudtuk. A versenyt látva viszont megállapítható: Londonban is favoritként kell számolni velünk, bár a válogatókon még biztosan nagy harc lesz, ki kerül be” – a 30. világbajnoki címét szerző Kovács Katalin észrevétele volt ez.

Elismerte, a verseny előtti hetekben nem jelent meg a képzeletében a harmincas szám, de a pár napja már igen, hogy felkerekítheti aranyai számát.

„Ilyen erős csapat nélkül nem tarthatnék itt” – jelentette ki. Szorosabb versenyre számított, de 250-től a németek visszaestek, náluk pedig olyan energia és összhang volt, hogy nem veszíthettek.

„Végigkérdeztem a lányokat a futam előtt, ki, milyen erőben van, és mindenki azt mondta, hogy kirobbanóban. Akkor úgy gondoltam, rám talán már nem is lesz szükség. De azért bízom benne, hogy rám is szükség volt. A végén csak arra figyeltem, hogy én emeljem fel elsőnek a lapátot. Az előfutamokban nem adtunk ki magunkból mindent, de hát a döntőben kell a legkeményebben hajtani” – összegzett.

„Egy dologtól féltem csak, hogy hátszél lesz. Mert szembeszélben mi nem tudunk hibázni. A pulzusom nem is ment fel, amikor hátrányban voltak a lányok, mert tudtam, hogy Kati kétszázötvennél szól a többieknek, hogy bele kell erősíteni. Ez volt a taktikánk, akkor kell megindulni. Kati hoppolt is, a következő erős húzásnál a hajó úgy tűnt, mintha megugrott volna, egy fél métert hoztak a németeket. Akkor megvolt az a sebesség különbség, amivel előzni lehetett, és ami a célig kitartott” – ezek már Csipes Ferenc szavai voltak, aki a négyest felkészítette.

„Sokan kérdezik tőlem, melyiknek örülök jobbnak: a négyes vagy a lányom győzelmének. Nem tudok különbséget tenni. Elég nehéz az egyest is megnyerni, még ha nem is olimpiai szám. Első vb-je volt, kicsit talán féltem is, hogy elkapkodja, de úgy látszik, jól hat rá a stressz.”

Csipes Tamara nem gondolta volna, hogy ekkorát tud hajrázni. „Hihetetlen volt a közönség, éreztem, ahogy dübörög a lelátó. Fantasztikus így versenyezni.”

„Kellemes volt ez a verseny, és könnyebb lesz győzelemmel elaludnom, mintha kikaptunk volna. Nem haltam bele, pedig kihajtottam magam. Azt hiszem, marad még bennem erő a szombati egyénire, és nem rázta szét a stílusomat a csapathajó. Nem fontosabb számomra az egyesnél a négyes. Az önbizalmam egész biztosan megjött, mert az utolsó százon már éreztem, nem kerülhetnek elénk” – mondta Kozák Danuta, aki élete legnagyobb sikerét szombaton érheti el.

Kozákhoz a versenyt értékelve csatlakozott Szabó Gabriella, aki nem tagadta, az utolsó százon már teli szájjal nevetett.

Benedek Dalma azt emelte ki, hogy élmény ilyen társakkal nevezni. "Megmondom őszintén én jobban féltem ettől a döntőtől, mint kellett volna. Inkább lelkileg volt nehezebb, mint fizikailag" - vallotta be.