Mi is a bűn, amiért büntetni kell Janicsot?

Janics szerdai sajtótájékoztatóján könnyek között búcsúzott, ahogy menedzsere, Csonka Gábor hetekkel előre megjósolta. Csonka és a versenyző kapcsolata is véget ért, de az elmúlt időszakról a tőle megszokott nyíltsággal beszélt.

„Az olimpia óta nyomasztottak a Natasát körülvevő hírek, találgatások, mert nem tudtam pontosan, hogy mit is akar ő, szeretne-e visszamenni a hazájába, miről beszéltek a szerb olimpiai bizottság vezetőjével, Vlade Divaccal. Bármennyire is furcsa, engem sem tájékoztatott a másfél hónap alatt, bár így utólag azt mondom, talán én is így tettem volna, mert akármerről is közelítek, én magyar vagyok, mégiscsak a másik oldalon állok. Ezért nem is lehetett annyira közlékeny velem, mint korábban volt. Ettől még sok mindenben nem értettem vele egyet, nem tetszett, ahogy ezt a dolgot kezelte. Gyorsan hozzáteszem, sokkal irritálóbb viszont, ahogy a szurkolók egy része kezelte ugyanezt, a média egy részéről már nem is beszélve” – vágott bele a szegedi klub egyik vezetője, aki kipiheni és elemzi önmagában a búcsú pillanatait, de biztos benne, lesz még nagy sportoló a keze alatt, akiből nagy sztárt építhet.

Csonka nincs meggyőződve arról, mindenáron szükséges-e ekkora vihar, ha egy élsportoló vissza szeretne menni a hazájába.

A trágárság nem ismer határokat

„Őszintén mondom, a naivitás legcsekélyebb jele nélkül: nem értem ezt a tengernyi indulatot. Mi lesz ennek a vége? Odáig azért csak nem jutunk el, ha netán Kemény Dénes külföldre szerződik, vagy Mocsai Lajos ellenfélként tér vissza, akkor rájuk is népharag zúdul. Natasa szinte még gyerek volt, de már óriási tehetség, amikor Magyarországot választotta, és gondoljunk csak bele, a szívünk szakadt volna meg, ha Kovács Katit az athéni olimpián tíz centivel megveri, ahogy a válogatón tette. Natasa magyar akart lenni. Ő kedvezményt nem kapott, amikor magyar állampolgár lett, mert lényegében ismeretlen volt. Tisztességesen felkészült a vizsgákra, tanulta a történelmet, és ennél fontosabb: érdekelte is. Ha nincs a válása, és az új férj nem bolgár, biztosan nem jutottunk volna el hazatéréséig” – jelentette ki.

Csonka hozzátette, megtiltotta neki, hogy a neten blogokat vagy kommenteket olvasgasson, mert szerinte a trágárság, a bunkósággal vegyes aljasság nem ismert határokat.

„Hányszor hallottuk régebben külföldön sportoló nagy magyar bajnokoktól: hazahúz a szívük. Tudom, más világ volt. De az ő esetében miért nem lehet ezt megérteni? Emberek, Natasa a legszebb és sportszempontból legfontosabb éveit Magyarországnak adta! Tíz év alatt világversenyeken 41 aranyérmet szerzett Magyarországnak, amit az országtól sohasem vehetnek el. Az a három olimpiai arany is mindörökre ott marad a 168 magyar olimpiai arany között. Az élete most úgy alakult, hogy hazamegy. Fájni fog, persze, ha majd esetleg a dobogó tetején látjuk a jövő évi duisburgi világbajnokságon szerb színekben. A hálára akkor nem fogunk gondolni, de azért próbáljuk meg. A hála gyorsan múlik, de még egyszer mondom, ereje teljében Magyarországot erősítette és gazdagította. Nem tudjuk pontosan, mennyi van még benne, mi jön ki belőle Szerbiában, mert mégiscsak elmúlt 30 éves. De abban biztosak lehetünk, még évekig a sportág meghatározója lesz. Hogy arany- vagy éppen ezüstérmesként, nem tudhatjuk” – mondta Csonka.

Nem keresett félmilliárdot

A menedzser nem hiszi, hogy egy olyan sportnagyság, mint Buzánszky Jenő tisztában lenne a helyzettel, amikor Janics életjáradékának elvételét sürgeti, és csak reméli, az Aranycsapat tagja, a Nemzet Sportolója nem gondolja komolyan, amit mondott.

„Jó lenne végre tisztázni, miért is haragszunk rá, miért is kellene őt büntetni, milyen rosszat tett nekünk, mert végső soron egy büntetés lenne neki, ha öt év múlva nem kapná meg a nagyjából neki havonta járó 280 ezer forintot, amiért tisztességgel és becsületesen megdolgozott. Nagyon szomorú a helyzet, ha az a demokrácia, hogy egy bulvárlap politikusok felszólítását kezdeményezi törvénymódosításra, népi kezdeményezéseket sugalmaznak, akkor én nem kérek belőle” – állította.

Csonka nem tagadta, majdnem kiesett az egyik bulvárlap a kezéből, amikor látta, hogy félmilliárdot keresett Magyarországon pártfogoltja tíz év alatt.

„Hatalmas hazugság ez az összeg. Jól keresett, abszolút kajakélsportolóhoz méltó jövedelmet kapott, amit a hatályos magyar törvényeknek megfelelően le is adózott. De még ezzel sem közelíti meg az első osztályú labdajátékosok fizetését. Itt vállalkozott, itt vásárolt házat, itt rendezkedett be. Mígnem jött a szerelem, ami haza fogja vinni. Elkeserít és dühít, amikor tájékozatlan emberek hangulatkeltésből butaságokat írnak le újságokban."

„Natasa úgy érzi, pofonokat kap. Én erre csak azt szoktam neki mondani, ne lepődjön meg, mert hiszem, hogy a többség nincs ellene, de a többség azt is érzékeli, hogy már velük, értük sincs.”

Csonka kizárja, hogy Janics kerülőúton jut el Szerbiába, vagyis előbb bolgár lesz, majd onnan szerb. A magyar szövetség kivásárlási összegére így reagált.

„150 ezer euró nem volna szabad, hogy tétel legyen egy olyan sportdiplomáciai sikerért, amikor egy olyan sportolót visznek vissza Szerbiába, aki egymaga több érmet nyert Pekingben és Athénban, mint az összes szerb. Aki egymaga háromszor annyi aranyat nyert az elmúlt három olimpián, mint az összes szerb sportoló. Ha a kivásárlási pénzből a szegedi klub is részesül, mint ahogy arról szó van, pillanatnyi helyzetünkben az életmentő.”

Janics kettős állampolgár, jelenleg Szegeden él, egy darabig biztosan marad is, mert férjének aláírt szerződése nincs a szerbekkel, csupán egy szóbeli megállapodása.

A Janics-ügy következő fontos dátuma október 27., a két szövetségnek addigra kellene dűlőre jutnia egymással.