Nincs az az isten, hogy második legyek

További Kajak-kenu cikkek

A duisburgi kajak-kenu világbajnokság döntőinek első napján mind a tíz futamban volt magyar egység, és tíz érmet nyertek. Voltak, akik végig domináltak a döntőkben, jó néhányszor előre oda lehetett adni az aranyakat. Befűzték a magyarok az oktatófilmet, mondta egy német kolléga.

A gyengébben sikerült Európa-bajnokság után Storcz Botond kajak-kenu-kapitány optimista volt, de arra talán még ő sem számított, hogy az öt világbajnoki döntő után három arany és két bronz lesz a magyar mérleg, a versenynap végére pedig három olimpiai számban nyertek aranyat, összesen öttel zárt a magyar csapat. Még egy ezüst és négy bronzérem az eredmény.

Galéria: Kajak-kenu-világbajnokság 1.napFotó: Kovács Tamás / MTI

Medveczky Erikáé volt az első diadal, a célba érkezés után egy percig visszatarthatatlanul zokogott.

„Ne haragudjatok, annyira örülök, hogy alig tudom abbahagyni a sírást. Nem gondoltam volna, hogy egyszer világbajnok lehetek egyéniben. Csak egy kis maréknyi ember bízott bennem, ők akkor is mellettem voltak, amikor igazából én sem bíztam magamban” - mondta a kajak ezer méter női győztese.

Azt tapasztalta az előfutamokban, hogy ész nélkül elindulnak a riválisai, ezért ő semmiképp sem szerette volna nagyon megindítani a hajóját.

„Egy hajón belül akartam maradni a féltávnál, hogy a második ötszázra rá tudjak kapcsolni a nagy szembeszélben, ami nekem kedvez. Sikerült, megindultam, és igazából csak 900 méternél szembesültem azzal, hogy mekkora az előnyöm. Nem vagyok egy nézelődős típus, de akkor láttam, hogy a többiek lemaradtak. Akkor viszont már én is nagyon meghaltam, iszonyatosan kifulladtam, de azt akartam, hogy beérjek. Az edzőmmel, a régebbi versenytársammal, Kákai Bettinával, aki csak egy évvel idősebb nálam, kis egyesület tagja vagyok Szigethalmon. Nagy siker ez nekünk, pedig nem vagyunk túl jó anyagi helyzetben.”

Galéria: Kajak-kenu-világbajnokság 1.napFotó: Kovács Tamás / MTI

A kenus Vajda Attila imponáló versenyzéssel szerezte meg harmadik világbajnoki címét, de arra nem tudott választ adni, melyik a legértékesebb ezek közül, pedig az elsőt ebben a városban szerezte 2007-ben, a másodikat pedig két éve Szegeden.

„Kipipáltam ezt az ezret” - ez volt az első mondata, miközben a levegőbe csapott. „Helyreállt a világ rendje. Brendel a hazai közönség előtt szeretett volna első lenni, de nem hagyhattam. A német zárkózott a hajrában, de ez volt a reváns, amiért a szegedi Világkupán legyőzött. Nem engedtem neki, konok voltam. Tavaly nem volt mintaszerű a felkészülésem, most megmutattam, ha jól felkészülök, ha másik két nagyszerű kenussal fel tudok készülni, akkor újra a világ legjobbja lehetek.”

Vajda úgy készült a távra, hogy az elején gyorsan kell menni, mert a többiek bekezdenek. „Ötszáznál már átvettem az irányítást, irányítani akartam a sorsomat. Kis indulásokkal tűzdelve egy kicsit tesztelni is akartam a többieket, de ebben az ellenszélben nem lehetett bajom. Nagyon meg akartam mutatni azoknak, akik kitartottak mellettem, és nem álltak el tőlem a gyengébb olimpia után” - magyarázta, és külön kiemelte, hogy tíz éve van a világ élvonalában, tíz éve övé kenu egyes. (Londonban hatodik lett.)

A 2008-as olimpiai bajnok Vajda kitért arra is, hogy remek három héttel zárta a felkészülést, amikor Mike Róberttel és Vasbányai Henrikkel készült fel. Biztos volt benne, hogy ők is nyerni fognak, és így is lett.

Talán az egész nap legizgalommentesebb sikerét a kenupáros érte el, az elejétől uralták a mezőnyt, harmonikus volt a mozgásuk, imponáló a sebességük, mintha el sem fáradtak volna, amit azért cáfoltak.

„Ezt akartuk, ezért az aranyért jöttünk. Pontosan tudtuk, milyen munkát végeztünk el érte, egyáltalán nem volt teher, hogy bátran kijelentettük, világbajnokok akarunk lenni. Nem csak egy ködös, párás reggelen találtuk ki, hanem megalapozott volt a vágyunk. Mert napról napra nagy munka volt mögötte” - mondta a 29 éves Mike Róbert, aki élete legnagyobb eredményét érte el Duisburgban.

A nála hét évvel fiatalabb Vasbányai Henrik a taktikáról csak annyit jegyzett meg, azt csinálták, amit tudnak, és amire egész évben készülnek. „Kemény rajtot kellett venni, az utolsó kétszáznál még egyszer megnyomtuk, volt még bennünk, az utolsó százat is meg tudtuk volna még pörgetni, de erre már nem volt szükség, mert a többiek nem jöttek.”

Kozák Danuta csatlakozott Gyurta Dániel mellé, az olimpia utáni évben is világbajnok lett. Nem rajtolt túl jól, de nem is ez volt a terve.

„Észleltem az előfutamokban, hogy Katrin Wagner nagyon megnyomja az ötszáz első felét, ezért csak tartani akartam vele a tempót. Amikor pedig már 350-nél az élre kerültem, az futott át rajtam, nincs az az Isten, hogy én ezt a győzelmet, ezt a világbajnoki címet kiengedjem a kezemből. Akkor már nem is figyeltem a riválisokat, mert tudtam, hogy amit edzésen gyakorolunk, azt akkor kell előszedni, és amit gyakorolunk, az hatásos. Ez az aranyérem volt az idei célom, és hát boldog vagyok, hogy sikerült teljesíteni, mert egyéni világbajnok még nem voltam.”

Hozzátette, az edzőváltást is ezért határozta el, új motivációkat keresett – vőlegényével, Somogyi Bélával készül fel -, és elégedett, hogy a választott út is sikeres lett.

„Jött még egy plusz motiváció, kirázott a hideg, amikor láttam a melegítésnél, hogy Erika megnyeri az ezret. Ráadásként a hármas pályán ment, amelyiken én is.”

A Dombi Rudolf, Kökény Roland kajakpárosnak nem sikerült London után a világbajnokságon is a legjobbnak lennie. „Szerencsére tavaly nyertünk, nem idén. Ennek a bronznak is nagyon örülünk, mert nem olyan könnyű az olimpia után újra versenyezni, sokan nem is indultak el. Az utolsó métereken megbillentünk egy kicsit, egy motoros hulláma egy pillanatra lefékezett bennünket, ezért nem lett meg az ezüst. Szerettük volna, de így sem rossz.”

Galéria: Kajak-kenu-világbajnokság 1.napFotó: Kovács Tamás / MTI

Szabó Gabriella mindig is hitte, hogy nyerni fognak, „de azt nem gondoltuk, hogy ennyire könnyedén. 2007-ben Kozák Danutával egy megnyert versenyt vesztettünk itt el Duisburgban, ez most elégtétel volt amiatt" – mondta az MTI-nek.

Lakatos Zsanett: „Nagyon örülök a harmadik helyemnek, tudtam, hogy a kanadai, az orosz és a bolgár lánnyal kell majd meccselnem. Jó volt a rajtom, ez sokat segített, mert ezzel szoktak gondjaim lenni. Második éve kenuzom, 18 éves vagyok, úgyhogy remélem, még sok szép siker vár rám."

Vass András, a kenu négyes tagja így emlékezett vissza a versenyre: „Már az edzőtáborban éreztük, hogy bennünk van egy jó eredmény, az edzőnk, Ludasi Robi bá' is azt mondta, hogy egyben vagyunk. Aztán itt a rosszul sikerült előfutam után a középfutam már egy fokkal jobb volt. A döntőben szembeszél volt, tudtuk hogy a végére tartalékolnunk kell, s az utolsó ötven méteren tudunk feljönni a dobogóra. Boldogok vagyunk, mert nem várta tőlünk senki ezt az eredményt, ráadásul az előttünk lévő döntők mindegyikében volt magyar érem, és így mi sem maradtunk le."

Janics Natasáról, Kovács Katalinról és a királyi számban meglepetésbronzot szerző 20 éves Dombvári Bencéről itt olvashat.