Valér
-1 °C
9 °C
Index - In English In English Eng

Ha zsarnok vagyok, miért jönnek hozzám?

2015.05.01. 12:08
Akik eljöttek tőle, nem igazán mondtak róla egy jó szót sem, és köszönet nélkül búcsúztak. Tanítványai azonban magasztalják. A nők elhagyták, menekültek előle, a férfiak rajonganak érte. A kajakos Fábiánné Rozsnyói Katalin Magyarország legsikeresebb edzője. Évek óta nem adott interjút, az Indexszel azonban beszélgetett.

Fábiánné Rozsnyói Katalin 2001-től 2007-ig sorrendben hatszor volt az év edzője. Kajakosai a 2006-os szegedi vb-n mind a 9 aranyérmet megszerezték. 2008-ban aztán, 3 hónappal az olimpia előtt elhagyták versenyzőnői, még az olimpiára sem ment ki, életében először elment nyaralni, Törökországba. Másodszor is nyugdíjba ment, de egy évet sem tudott kihagyni, segítségre kérték. 2009-től foglalkozik férfiakkal, sajnálja, hogy korábban ezt nem tette. 2012-ben a frissen összerakott négyese második lett az olimpián.

Sikeressége alapján csak az úszópápa Széchy Tamáshoz hasonlítható,

hiszen hat olimpiai bajnok edzője a sikernél, de még másik háromnak is irányította az edzéseit. A stílusa miatt sokan bírálják a 72 éves edzőnőt, de eredményei előtt bírálói is fejet hajtanak.

Általában kerüli a nyilvánosságot, de amikor Schmidt Gábor főtitkárnak említettem, hogy két órát is szeretnék vele beszélni az edzőtáborban, csak annyit válaszolt: inkább két nap lesz az.

Amikor mindezt elmeséltem az edzőnőnek, azt mondta: "ha én egyszer belekezdek, az biztos, hogy napokig szóval tudnám tartani". A beszélgetés alatt Kati néniztem, most is azt teszem. Tehát Kati néni végig ódzkodott, de belekezdtünk. Amikor befejeztük, akkor is inkább azt szerette volna, ha nem írom meg.

Fábiánné győzelmei

  • 1992, kajak négyes: Dónusz Éva, Mészáros Erika, Czigány Kinga, Kőbán Rita
  • 1996, kajak egyes: Kőbán Rita
  • 2004: kajak egyes: Janics Natasa
  • 2004, kajak páros: Kovács Katalin, Janics Natasa
  • 2008-ban Janics és Kovács megvédik címüket, de már nem neki mondanak köszönetet.
  • A 2012-ben győztes kajak négyesből Kozák Danuta, Szabó Gabriella és Fazekas Zur Krisztina is volt a tanítványa.

Történelmi aranyakat szerzett, egyesben, párosban és négyesben sem nyert tanítványai előtt más.

Kapcsolat a nyilvánossággal

Nem szeretem a fényezést, nem szeretem a hivalkodást, a púderért sem rajongtam soha.

Szeretem az élő beszélgetéseket, mert abba nem lehet belemagyarázni, míg ha interjút adtam, már egy vesszőn is sok mindent múlott. A kimondott szó erejében hiszek. Ha nyilatkozom, az irigyeim alig várják, hogy emiatt mutogassanak rám. Meg egyáltalán, érdekes az még, hogy én miről, mit gondolok? Biztosan érdemes régi dolgokkal előhozakodni? Érdekel az még valakit? Én inkább nyers és őszinte vagyok, mint hogy szóvirágokkal udvaroljak.

A róla kialakult kép

Nem érdekel, milyen. Voltak és vannak edzők, akik kedvesebben, dörzsöltebben, hízelgőbben tudtak beszélni és bánni a sajtóval. Én ezt nem akartam. Akik kígyót-békát kiabáltak rám, legyen meg az örömük. Hogy nézett volna ki, hogy én mindegyik vádra elmondom, nem igaz. Egy csomó időm elment volna a védekezéssel.

Kinek jó az, ha nem tudok a munkámra figyelni?

Olimpiai ezüst versenyzőként
Xochimilco. Így hívták a tavat. Előttem van az egész, még most is, pedig 47 év telt el. Le sem kell hunynom a szemem. Életre szóló élményvolt. A miénk egy megnyert ezüst volt, nem pedig elveszített arany Mexikóban, mert a németek: Zimmermann és Esser sokkal előbb voltak nálunk, másfél másodpercet kaptunk tőlük. Míg mi egy századdal vertük a bronzérmes oroszokat, ez szinte kimutathatatlan különbség manapság is, nemhogy még akkor. Pinyajeva és Szeregyina egy nagyon jó páros volt, ők voltak a címvédők, és világbajnokságot is nyertek az olimpia előtt. Nagy siker volt megelőzni őket.

Pfeffer Annával mentünk, sajnáltam őt, amikor egyesben, féltávnál, 250-nél a vízbe borult. A partról néztük, és a férjem, Fábián Öcsi megjósolta ezt, mert túl erősen kezdett. Talán túlságosan hitt abban, amit mondtak neki lépten-nyomon: Pfefike, te ezt itt, megnyerheted.

Az egyéni után volt egy órája, hogy összekapja magát. Meg is tette. A beszélgetés, ahogyan ráparancsoltak a vezetők, most is visszacseng a fülemben. Jól versenyeztünk, kihajtottuk magunkat. Akkoriban egy speciális lábtámaszt használtam, alig bírtam lábra állni a futam után. Azt hiszem, mindent beleadtam. Ölben vittek vissza az olimpiai faluba. Akkor még csak két számban versenyezhettek a nők.

Az első edzői siker
1986, a montreali világbajnokság. Addig gyerekekkel foglalkoztam, illetve a visszavonulásom után a rendőrségen is eltöltöttem pár évet, mert tetszett az egyenruha. Montrealban, ezen a pályán rendezték tíz évvel korábban olimpiát, és a pálya mellett rendezik a Forma-1-et ma is. Mészáros Erika világbajnok lett. 

Kettőt is nyert. Az első komoly csatáimat érte vívtam meg a klubon belül, amikor két hét után lila melegítőt adtam neki az Újpesti Dózsában. Nekem támadtak az edzőkollégák, a férjem szóhoz sem jutott.

Mondtam is neki, ne védjen meg, mert azt önmagamnak kell megtennem.

Én láttam abban a lányban a tehetséget, ezért felemeltem. Talán szerencséje volt, hogy hozzám került, mert más edzőhöz is mehetett volna, de pont úgy jött ki, hogy én lettem az edzője. Hat év múlva olimpiai bajnok, ő is a barcelonai négyes tagja. Szentendrén él, keveset tudok róla.

Fájó ezüstök edzőként

Van belőle néhány. Hirtelen nem is tudok különbséget tenni. Nem is azzal kezdeném. Előttem van, amikor Dónusz kezéből kicsúszik a lapát Barcelonában. Vezető helyen voltak párosban, az ezüst is odalett, mert a hajóból eltűnt a dinamika, harmadikok lettek Kőbánnal a hajrában. Fél másodpercre voltak a győztestől így is. Kőbán pedig egyesben második lett. Ő is nyerhetett volna, de a német Birgit Fischer megelőzte. Közel voltunk már akkor is ahhoz, hogy mindhárom arany meglegyen. Pech, később sem sikerült.

2004-ben is kettő összejött, a harmadik, a négyes nem. Az is nagyon kevésen múlt. A 2000-es második helynél nem volt igazi esély a győzelemre, azt inkább csak felkapták Kőbán elhíresült mondata miatt, hogy ő még bírta volna, míg a többiek nem. Nem szabadna rögtön mikrofont az orruk alá dugni a versenyzőknek, egy kicsivel több időt kellene hagyni az emésztésre. De ha a szakmai szempontok érdeklik, az a négyes épp Rita miatt ment rosszul. Bóta Kingával már gyorsabb lett volna, ő már verte is az olimpia előtt egyesben.

De akkor sem a szakmai szempontok döntöttek az összeállításnál, erről nem én tehettem.

Kőbán Rita

1994-ben gondoltam először rá, hogy nyugdíjba megyek, elég volt az idegeskedésből, az örökös intrikákból, elfáradtam az edzőkollégákkal való hadakozásban. Valahogy mindig el akarták csábítani a versenyzőimet, hogy később, a hízelgésük után learassák a babérokat. Kőbán 1994-ben azt gondolta az öt vb-aranya után, ő már mindent tud, kész versenyző. Elment.

Aztán pár hónap múlva visszajött. Egy parkolóban ültünk, beszállt a kocsiba. Öcsi nem akarta, hogy visszafogadjam, és hogy egyben én is visszatérjek. Aztán elmondtam a feltételeimet.

Kőkemények voltak, nem szokásom a simogatás.

Kőbán mindent elfogadott, mert olimpiai bajnok akart lenni, és érezte, csak velem együtt lehet az. Atlantában egyszerű volt a taktika. Nem szabadott, hogy a kanadai Brunet elmenjen tőle. Ott kellett végig maradnia rajta, és a végén az utolsó száz méteren pedig el kellett lépnie tőle. Fiúkkal edzett, velük imitáltuk, hogy valaki gyorsabb nála, mégsem hagyhatja le. Rita mindent betartott, előtte más magyar nem tudott nyerni ezen a távon.

Egy versenyt mindig jól kell felépíteni. A saját versenyzőimet soha nem szoktam nézni, ha válogató van. Őket ismerem. Az ellenfelet tanulmányozom, mikor vesz levegőt, mikor indítja meg a hajót, végig rendezett-e a mozgása. Az ellenfél gyengéire kell szabni a taktikát. A kajak nem az a sport, ahol csak eszetlenül evezni kell, a kajak ennél sokkal több és szebb.

Amikor már visszavonulóban volt Rita, mondtam Katinak, Natasának, nézzenek el tőle mindent, amíg itt van, mert utána már késő lesz. Tanuljanak és figyeljenek, mert úgy még sikeresebbek lesznek. Kőbán előtt ugyanis ilyen példa nem volt.

Janics Natasa

Nem haragszom rá. Miért tenném? Odahozta az apukája, Milan Janics, aki nem bírt vele. Én megpróbáltam, 18 sem volt még, amikor befogadtam. Magyarul tanítottam, befogadtam a házamba is.

Mivel nem beszélte a nyelvet, ha beteg lett, orvoshoz kísértem, patikába is én mentem el a gyógyszereiért, nem tudott volna eligazodni. Amikor szétmentünk neki sem volt könnyű, nekem sem. Mindig láttam, mit csinál, mikor ég nála a villany, és mikor nem. Vigyáztam rá. Párszor így is becsapott, láttam, amikor kialvatlan volt, mert bulizott.

Natasa mindenkit hibáztatott a kirúgása napján. Kirúgtam, igen. De vissza lehetett volna csinálni mindent pár nappal később, de aztán ahogy az idő múlt, már nem. Nem tudom, mennyi van még benne, rég láttam. Azt láttam, túl sokat edzett a londoni olimpia előtt, kicsit vékonyabb is volt, mint kellett volna lennie.

Amilyen munkát végeznek a mostani lányok, az szédítő. Én ezt az edzésterhelést nem bírtam volna ki, amikor versenyeztem. Olyan súlyokkal dolgoznak, hogy én odébb rakni sem bírtam volna régebben. Ennyit változott a sportág.

Zsarnokság

Na, hát ezt aztán számtalanszor vágták a fejemhez. A következetesség, hogy nincs kivételezés, az egyenesség, az őszinteség, a nyíltság - tudtommal - nem zsarnokság. Az ilyen elveket és módszereket pláne nem lehet szadizmusnak, meg kizsigerelésnek nevezni. Pedig azt is mondták a hátam mögött.

Visszakérdezek, ha olyan nagy zsarnok lennék, akkor sorban állnának a versenyzők, hogy ide jöhessenek a csoportomba?

Már így is sokan vagyunk, páratlanul ráadásul. Azt is mondják, zsarolom a tanítványaimat. Akkor azok a bolondok, miért jönnek hozzám? Rosszat akarnak maguknak? Pedig én aztán nem dicsérem őket. Jól is néznénk ki, ha állandóan puszilgatnám őket. A dicséretet persze igénylik, mindig kérdezik, Kati néni, hogy mentem, jó volt, elég volt, javultam? Minek mondjam nekik, hogy jól mentek, vagy mennyi másodpercet javultak. Ha rosszul mennének, tapasztalnák. Amúgy is, magukért szenvednek, nem értem.

Ha olyan nagyon zsarnok lennék, hogy fordulhatna elő, hogy egy tanítványom barátnője is meglátogasson pár napra minket az edzőtáborban? Jó, ebből nem fogunk rendszert csinálni, mert a munkahelyen sincs keresnivalója a családnak, de úgy látszik, egyre engedékenyebb vagyok. Hiszek abban, hogy ennek a fiúnak épp ez kellett.

Júdáspénz

Nem bántam meg, hogy azt mondtam, bár tudom, 10 millió forint sok pénz. Nekem annyi járt, miután elárultak, miután elhagyott a női csapat 2008-ban. Tudták, én nem engedem, hogy Kovács Kati három számban induljon, mert fizikailag képtelenség ennyit bírni egy olimpián. Mások hagyták neki.

Nagy szerencse, hogy egyesben csak negyedik lett, mert így nem kellett eredményhirdetésre mennie. Ha odamegy, akkor párosban sem nyer Natasával. Ott voltam Pekingben az előolimpián, mindent lemértem, részletesen kiszámoltam, amikor láttam az időbeosztást. Hívtak, mindig hívtak Kínából, hogy legyek az edzőjük, faxon küldték a megkereséseket, de én ezekre általában nem válaszoltam, ők pedig ebből értettek. Aztán abba is maradt.

Hogy kell összerakni egy jó négyest?

Lehet, hogy túl materiális a szemléletem, de én a versenyzőket anyagnak tekintem. Milyen hosszú és milyen erős az alkarja, mekkorákat húz, hogy veszi a levegőt. A négyesnek a harmónia a lényege. Ne dülöngéljen az a hajó, tudják egymás mozgását követni, és közben megmaradjon a sebesség, az erőt át tudják vinni a vízre. Ha megtörik az egységes mozgás, nincs hatékonyság.

London előtt kipróbáltam, hogy nem Kammerer Zoli, hanem Tóth Dávid ül az első helyen. Nem volt jó. Ezzel ugyanakkor teszteltem is Zolit, aki világ életében vezérevezős volt, mit szól a megváltozott szerephez. Szó nélkül beült a második helyre. Lehet, hogy önmagában dúlt-fúlt, de elfogadta. Akárhogyan cserélgettem is, akkor volt a legnagyobb lendület, ha Zoli ült előre. Van erő ebben a négyesben most is, de ki tudja, lehet, hogy egy csere hozza meg a még nagyobb lendületet. Ezt ilyenkor még nem lehet megmondani, majd ha jönnek a válogatók, akkor tisztul a kép. Itt van a nyakunkon, kérdezik is tőlem folyamatosan, tudom-e már, milyen egységek lesznek, de tényleg nem tudom.

Vasas

Ezek a fiúk mindent megtesznek a sikerért. Jó a légkör a klubomnál. Ha cukkolnak, egyiknek sem maradok adósa. Ettől még van, hogy órákon át beszélgettünk az edzőtáborban, bejöttek a szobámba, és megeredt a nyelvük. A lányok csak akkor jöttek hozzám, ha bajuk volt.

Hisznek bennem, ezért sem hagyhattam abba. Segíteni szeretnék nekik. Kulifai és Tóth 2009-ben nyert először, akkor egy női programot hajtottak végre. Nem voltak jó állapotban, még azt is alig bírták. Vb-győzelem lett a jutalmuk. Azóta már változott az edzéstervük, keményebb lett.

Sajnos, kilencen vagyunk, a válogatók végén valaki nem lesz boldog, mert nem jut hely neki a vb-csapatban. De ettől még csinálja. Jó kis csapatom van. Tiszta lapokkal játszottam Kucsera Gábor előtt is. Mondtam neki, itt nincs celebkedés, a szabályaim egyszerűek. Ha elviszi a fejét a celebkedés, a nyilatkozgatás, a szereplés, akkor a kajakozásra lesz kevesebb ideje. Bevállalta, keményen küzd, látszik, akar még ő valamit a sportágtól.

Hogy az utolsó esélye vagyok-e én? Majd kiderül.

Nem fogok senkit sem egymás ellen kijátszani. Azért készítem fel őket, hogy jobbak legyenek, és az lenne az idilli, ha a négyest, a párost, az egyénit is az én csoportomból meg lehetne oldani. Na, de vannak ellenfelek, ők is ugyanezért harcolnak. Szoktam őket nyugtatni amúgy, amikor duruzsolnak a fülembe, láttam-e már a riválisokat, ők már együtt edzenek, már négyes hajóban mennek. Engem ez nem érdekel.

Ha egyénileg jók a versenyzők, olyan nincs, hogy az egy csapathajó kárára menne.

Rio, 2016

Nem megyek. Ott a férjem, Öcsi, nem lehet magára hagyni, ki gondozná? Már most is nehézkes megoldani, ha elmegyek egy külföldi edzőtáborba két hétre. Alig vártam, hogy jöhessek haza. A férjemtől sokat tanultam, amíg edző volt, figyeltem őt.

A félelme

Csak úgy lehettem sikeres, hogy olyan versenyzőkhöz nyúltam, akiket fiatal korban nagyon jól megtanítottak kajakozni. Jó nevelőedzők voltak, akik rossz körülmények közt is lelkesen tették a dolgukat. Az én feladatom utána jött, ezekből a versenyzőkből kihozni a maximumot. Ehhez kellett Öcsi is, az ő tanácsai sokszor továbbvittek.

Most azt látom, ha az egyik versenyzőnek nem tetszik valami, már ott is hagyta az edzőjét. Ezért az edző kénytelen a kisebb ellenállás felé haladni, inkább enged. A megengedésből, a nem kellő szigorból sok rossz jön ki, és garantálható a visszaesés.

Mindig azt mondom a versenyzőimnek: ne értem csinálják, magukért.

Akkor már baj van, ha miattam tesznek bármit is. Ha visszaszólnak, kötekednek, akkor viszont még keményebb leszek velük szemben, büntetek. Nem tetszett valami? Akkor neked még lesz 2000 méter időre.

Mire a legbüszkébb?

Hogy kibírtam ezt a majdnem három évtizedet. Az irigység, a sok ármánykodás és a sok ocsmányság ellenére. Volt, amikor gyógyszert szedtem, felesleges tagadni. A sikerek nekem általában nem boldogságot, hanem elégedettséget okoztak. Elvégeztem a feladatot, tehát örültem. A versenyzők is örültek, mert ők is elvégezték. Szövetség volt ez köztünk.

Boldog az unokámmal vagyok. A kajak-kenu nem egy hálás sportág. Nem is nagyon vártam el, de nem is nagyon mondták.

Könyvírás

Még nem vagyok annyira dühös, hogy leírjam azt a számtalan méltánytalanságot, ami ebben a sportágban történt, és aminek elszenvedője voltam kisebb nagyobb részben. Nincs ez másként a mindennapokban sem. Folyamatosan raktározok, és általában nem felejtek. Ha ideges vagyok, a gyomrom bánja. Ettől még van kellő erő és kitartás, állhatatosság bennem.

A kedvem nem tudta elvenni semmi. És vannak még feladatok is előttem. Ezek a fiúk megérdemelnék a sikert. Igyekszem őket úgy felkészíteni.

A kajakosok felkészülésekor beszélgettünk Kammerer Zoltánnal, a szintén háromszoros olimpiai bajnok Kovács Katalinnal, Csipes Tamara pedig őszintén bevallotta, ha nem menekül Ausztráliáig, belerokkant volna.