Nyerni még nem tudnak a magyarok

A magyar férfi kézilabda-válogatott a kiváló kezdés után önmagának és szurkolóinak is csalódást okozott, nem jutott a negyeddöntőbe, mert az oroszok ellen három másodperccel a vége előtt sorsdöntő gólt kapott, amivel kikapott. Az olimpiai kvalifikációra még van esély, ám most igen közel volt a csapat hozzá, de a januári Európa-bajnokságon még egyszer neki lehet és kell rugaszkodni.

Döbbent csend

Az oroszok elleni vereséget követően az öltözőben negyedóráig csak néztek mereven maguk elé a játékosok, nem értették, mi történt. A mezőny legeredményesebb tagját, Koksarovot hagyták őrizetlenül, ő pedig Fazekas mellett a kapuba pattintotta a labdát.

Amikor a játékosoktól afelől érdeklődtünk, hogyan lőhetett az orosz, csak annyit feleltek, mindenkire figyelniük kellett, de azt sugallták, fejben lehettek volna jobbak. (A lengyelek két nap múlva megmutatták, miként is kell ilyen helyzeteket megoldani.) Ezt alátámasztandó Skaliczki László szövetségi kapitány megállapította, hogy az olimpia után nem került ilyen szintű sorozatterhelés alá a csapat, ezt pedig többen mentálisan nem bírták. A szlovénok ellen már inkább a dac munkált a csapatban, össze is jött a győzelem, egyszersmind a kilencedik hely.

Érthetetlen kilengések

Talán ez okozta az érthetetlen kilengéseket is, hiszen az olimpiai bajnok horvátoknak mindössze tizennyolc gólt lőttek, de huszonötöt kaptak. Ennyivel meg lehetett volna verni az akkor rossz napot kifogó csapatot, de támadójáték nélkül lehetetlen.

Két nap múlva a világbajnoki címvédő spanyolok ellen már harmincegy gól volt a mieink neve mellett, akkor viszont a védekezés nem állt össze, Fonseca könnyedén forgatta be a védőket, és amit a dánok ellen elhibázott, azt ellenünk belőtte.

A német újságok egytől-egyig elismerték, tehetséges csapat a magyar, a dánok legyőzése után már-már titkos favoritként emlegették, ám összességében azt a következtetést vonták le, mint az itthoni szakemberek is: nyerni még nem tud a csapat, azt meg kell tanulnia. Még nem érett arra, hogy kiélezett meccseken sorozatban nyerjen.

Puljezevics különórái

A játékosok önbizalmával nem volt gond, mert hittek abban, hogy a negatív mérleg ellenére is jobbak az oroszoknál. (Kilenc orosz győzelem mellett mindössze egy magyar volt.) Ha a dánok ellen tízszer játsszunk, kétszer nyerünk, az oroszok ellen azonban legalább ötször, fogalmazódott meg bennük.

Ezen az eseményen kiderült, a porckorongsérvvel szenvedő Nenad Puljezevics mennyire jó hatással lehet a játékosokra, a mentalitása mennyit lendíthet a csapaton. "Puki" a meccsek előtt rendszerint egy órát beszélt szerb kollégáival, Sterbikkel, Periccsel, mire kell figyelnie az ellenfél lövőinél, szélsőinél, kinek melyik a kedvenc sarka. Emellett legalább egy órát videózott, vagyis igen precízen készült fel.

Megzavart fejek

Az ő mentalitása nincs meg a hazai átlagban, talán emiatt is panaszkodott kissé a jól teljesítő beálló, Gál Gyula a Nemzeti Sportnak. Szerinte néhányan nem tudták az értékén kezelni a világbajnokságot, megzavart néhány játékost a különleges légkör. Neveket persze nem mondott, de könnyen kiszámítható, hogy azokra gondolt, akiket menedzserek környékeztek meg, és tettek ajánlatokat nekik. Nemcsak magyaros sajátosság, ha eurószázezrek lebegnek az ember szeme előtt, akkor másként koncentrál a feladatára.

Mivel a magyarok tíz euró napidíjat kaptak - a spanyoloknál ez az összeg ezernégyszáz -, nem csoda, hogy páran idő előtt kezdték a jövőjüket tervezni, nemcsak azután, mikor már megvan az áhított eredmény.

A lengyelek ereje

Pedig még a négy közé is be lehetett volna jutni, mert a lengyelek nem verhetetlenek, igaz a többségük a Bundesligában edződik, és ha nem is a neves csapatok tagjai, háromnaponta pörgős tétmeccset játszanak. A Veszprém vagy a Szeged ellenben egy szezonban tizenötnél többet biztosan nem játszik.

Ezen a világbajnokságon az is bebizonyosodott, hogy Nagy László nem tartozik azon átlövők közé, aki egyszerűen - helyzet nélkül - csak felugrik, és hatalmas erővel tíz méterről a kapuba lő. Ilyen lövője a nagyhatalmaknak van, nekünk Carlos Perez lehetne, de nála a sorozatos sérülései mellett akarati problémák is vannak. A másik két honosított játékosnál nem - Diaz és Puljezevics is előre, már az Eb-re tervez -, és nagy szükség is lesz rá, mert a magyar csapatnak nagy baja, hogy a kispadja nem olyan erős, mint a nagy riválisoké.

Arccal az orvosok felé

Skaliczki kapitány mindvégig hangsúlyozta a regeneráció fontosságát, és ebben a nagycsapatok megintcsak előttünk jártak, ezért is kért segítséget a magyar orvosi stáb a németektől. Mi több, ez a segítség lehet, hogy hosszú távú lesz, egyúttal végre egy csapatsportágban a vezetők belátják, hogy képzett orvosok nélkül nem lehet hosszú távon komoly eredményeket elérni.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!