Putics: Minden héten szétvernek a védők

Putics Barnát, az MKB Veszprém magyar válogatott balátlövőjét a nyáron egy évre kölcsönvette a Bundesliga első osztályában szereplő Tusem Essen csapata. A kézilabdázó súlyos sérülése és műtétje után a tavalyi szezon egy részét lábadozással töltötte, de az idény végére felépült, és teljes értékű játékosként vállalt részt a magyar bajnoki címet és KEK-győzelmet szerző veszprémi csapatban. Igaz, kicsit kevesebbet, mint szeretett volna. A vitathatatlan tehetségű játékos nehéz helyzetbe került, hiszen a veterán Carlos Perezzel és a védekezésben és támadásban egyaránt kulcsjátékosnak számító Ilyés Ferenccel kellett megküzdenie a csapatba kerülésért. Putics igen kevés játéklehetőséget kapott, heteseket lőni és 5-10 perceket játszani lépett csak pályára, a szezon végén pedig bejelentették, egy évre kölcsönadják, helyére a szerb Marko Bagaricsot szerződtette a Veszprém.

Hogy érzi magát Essenben?

Minden a legnagyobb rendben van, szeretettel és tisztelettel fogadtak a csapatnál. Ismertek, tudták rólam, mire vagyok képes, és azzal is tisztában voltak, hogy a sérülésem is hátráltat egy kicsit. A klub mindent megtesz, hogy csak a játékra kelljen koncentrálnom, a csarnoktól pár percre van egy rehabilitációs központ, ahol személyre szabott munkát végzek, és a csapat mellett dolgozik két gyógytornász is, akik külön figyelnek a vállamra.

És hogy érzi magát a Tusem Essenben?

Izgultam, amikor ide kerültem, hiába jöttem sokkal jobb csapatból, mint mostani egyesületem. A Bundesliga a világ legerősebb bajnoksága, itt játszani rangot jelent, akkor is, ha az Essen nem szerepel különösebben jól. Balátlövőt játszom, igazából én vagyok az egyetlen bal kettes játékosa a csapatnak, így nagy szerep hárul rám támadásban. Védekeznem az első néhány meccsen egyáltalán nem kellett, kímélni szerettük volna a vállamat, amíg százszázalékosan meg nem erősödik. A legutóbbi két meccsen a szélen már bent maradtam védekezésben is.

Nem szerepel jól a csapat, jelenleg az utolsó helyen áll a Tusem a Bundesligában.

Ráadásul borzasztóan nehéz sorozat előtt állunk, a Nordhorn és a Flensburg, azaz előbb a Veszprém múlt heti, majd hétvégi ellenfelével találkozunk idegenben, és egyik mérkőzés sem nekünk áll. A Tusem nem annyira rossz csapat, amennyire látszik, többször volt balszerencsénk. Ha például a Hamburg elleni mérkőzés eredményére ránéz valaki, csak azt látja, simán kikaptunk, pedig a szünetben még döntetlenre állt a meccs.

Az évente összesen lejátszott 2-3 kemény magyar bajnoki után milyen érzés hétről hétre a Szeged-Veszprém csatákhoz hasonló hőfokú és tempójú meccseket játszani?

Először is, nincs még egy olyan párharc, mint a Veszprém-Szeged. Annak olyan hangulata, akkora tétje van minden esetben, hogy az szinte utolérhetetlen. De Veszprém mostanában simán tíz gól felett veri a bajnoki ellenfeleit, itt azonban ilyen nincs: minden mérkőzésen hihetetlen az iram és a hajtás van. A Bundesligában más a játék, nyolcgólos hátrányban és ötgólos előnyben is úgy megy mindenki, ahogy csak bír, egyetlen percre sincs megállás. Megmondom őszintén, az első két meccs utáni reggelen nézegettem magam, és annyi kék-zöld foltot találtam, hogy a legtöbbjére nem is emlékeztem, mikor szereztem. Most is le van karmolva a nyakam, nincs olyan meccs, ahol néhány új sebbel vagy zúzódással ne gazdagodnék.

A szezont jól kezdte, az első három forduló után negyedik volt a góllövőlistán.

Szerencsére nagyon jól ment a játék az első fordulókban. Nem ismertek az ellenfelek, a legtöbb támadási variáció rám volt kijátszva, én pedig lőttem a gólokat szép számmal. A csapatnak így sem sikerült nyernie, de játszottunk izgalmas meccseket. Azonban a jó és gólerős játéknak megvan az a hátránya, hogy elkezdik kiemelt figyelemmel kezelni az embert az ellenfelek védői, és már tíz méteren agyonvernek. Míg az első meccseken szépen meg tudtuk csinálni a figurákat, amiknél ha helyzetben voltam, lőnöm kellett, ha nem, továbbhúztam a szélre, vagy bejátszottam a beállósnak, addig mostanra kettőt lépnem sem könnyű a labdával. Az ellenfelek védői kijönnek elém, és nem válogatnak az eszközökben. Ráadásul Németországban a kapusok mellett szakember dolgozik, aki videókon elemzi, hova lőnek szívesen az ellenfelek átlövői. A napokban beszéltem Mocsai Tamással, a Lemgo játékosával, ő is azt mondta, annyi volt a taktikájuk ellenünk, hogy engem kemény ütközésekkel és szoros védekezéssel szinte kivettek a játékból.

Egy másik listán is előkelő helyen áll, ön a Bundesliga egyik legbiztosabb kezű büntetőlövője.

Igen, bár voltam már ezen a listán is előrébb. Felváltva lőjük a heteseket a balszélső sráccal, mikor melyikünk érzi úgy. Kivéve persze, ha mi harcoljuk ki a büntetőt, mert akkor mindig a másik lövi. Itt is előny volt, hogy nem ismertek, de a büntetőt is be kell azért lőni ahhoz, hogy az embert odaállítsák a következőhöz is. Nagyon sokat profitálok abból az előképzettségből, amit a világ egyik legjobb csapatában szereztem, és ezt tudják itt is: bíznak bennem, tudják, hogy többször játszottam a BL-ben, méghozzá nem akármilyen csapatban. Itt azonban senkit nem tisztelnek azért, mert jó csapatból jött, hajtani és küzdeni kell, és jól játszani ahhoz, hogy megbecsüljék az újonnan igazolt játékosokat.

Visszalépés a Tusem Essen az MKB Veszprémhez képest?

Nehéz erre válaszolni, hiszen az egészen biztos, hogy a Veszprém sokkal jobb csapat az Essennél, más szinten, más célokért küzd, más az európai megítélése, mint jelenlegi csapatomnak. Ugyanakkor a Bundesliga teljesen más, mint a magyar bajnokság, ebből a szempontból biztosan komoly fejlődési lehetőséget kaptam, célom, hogy minél jobban éljek is vele. Az Essen nem meghatározó csapat a német bajnokságban, és hogy egy érzékletes példával írjam le a különbséget, több olyan játékos is van a csapatban, akiknek meg kell tanítani olyan dolgokat, amik például a Veszprémnél alapkövetelménynek számítanak. Helyezkedés, zárás, blokkolás, ezek mindegyikével külön foglalkozik a csapat a lövőedzéseken, amelyeken nekem és még néhány csapattársamnak nemis kell részt vennünk.

Sok pletykát lehetett hallani a veszprémi távozásáról. Mi történt pontosan a nyáron?

A sérülésem a gondos orvosi felügyeletnek köszönhetően gyorsan rendbe jött, mégsem kaptam lehetőséget. Megmutattam, hogy lehet rám számítani, tavaly mégis csak nagyon ritkán léptem pályára, több fontos meccsen a lelátóra kényszerültem, vagy csak heteseket lőni jöttem be. Volt néhány rosszabb meccsem is, amikor nem éltem a lehetőséggel úgy, ahogy kellett volna, de nem ezzel követtem el a legnagyobb hibát. Sajnos már én is tudom, hogy nem a legjobban reagáltam a helyzetre, fintorogva, duzzogva fogadtam bizonyos döntéseket, és ez megengedhetetlen egy olyan csapatban, mint az MKB Veszprém. Mocsai Lajos a sérülésem után többször nyilatkozta, nagy veszteség, és hogy reméli, nagyon gyorsan visszatérek, aztán amikor visszatértem, mégsem játszottam. Nem értettem a helyzetet, de most már tudom, a világ egyik legjobb edzőjével szemben nem lett volna szabad így viselkednem. Fájt, hogy nem kapok több lehetőséget, de ez nem a legjobban jött ki belőlem. A Tusem ajánlatát gondolkodás nélkül fogadtam el, mivel tudtam, hogy igazolni akarnak a posztomra, és a nyáron meg is szerezték Marko Bagaricsot.

Kölcsönben szerepel Essenben, mi lesz jövőre?

Bár nagy lehetőségnek tartom, hogy itt lehetek, az a célom, hogy visszatérjek Veszprémbe, és bebizonyítsam, lehet rám számítani egy MKB-erősségű csapatban is. Minden Veszprémbe köt, a szüleim, a menyasszonyom szülei, szeretem a várost, a veszprémi szurkolókat. Nekik nincs párjuk Németországban sem.

Ha úgy megy a játék az egész szezonban, ahogy kezdett, akkor sem jöhet szóba egy erősebb Bundesliga-csapat?

Ezt azért nem mondanám. Természetesen egyelőre azzal foglalkozom, hogy jelenlegi csapatommal minél sikeresebb legyek, de ha ez olyan játékkal párosul, amivel felkeltem egy európai élcsapat figyelmét, biztosan megfontolom majd, hogy hazatérjek-e. Hangsúlyozom, számomra a Veszprém az első, de nyitott vagyok minden ajánlatra, ami a karrieremet segítheti, és nem tagadom, csábító lenne egy Bundesliga-élcsapatban játszani.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!