Remek csapatunk lesz a kézilabda Eb-n

A magyar női kézilabda-válogatott pont nélkül, csoportja utolsó helyén végezve zárta a dániai Világkupát, de sem Imre Vilmos, sem játékosai nem lehetnek igazán csalódottak az Aarhusban lejátszott három mérkőzés után. A tartalékos, nemzetközi szinten rutintalan játékosokkal kiutazó magyar válogatott sikert nem is aratott, de a torna több pozitívummal szolgált a tanulságos, kijavításra váró hibák felfedése mellett.

Imre Vilmos a rendelkezésére álló rövid idő alatt felmérte, melyik játékosától mit várhat, és szűk lehetőségeiből olyan csapatot kovácsolt, amely méltó partnere volt szintén tartalékos, de így is világsztárokkal érkező ellenfeleinek. A korábban férficsapatokkal is dolgozó szakember igyekezett lehetőséget adni a keret összes játékosának, és a fiatalok közül többen nagyszerű játékkal hálálták meg a bizalmat.

A mindössze 21 éves Szucsánszki Zita a létező legnehezebb feladatot kapta, neki kellett pótolnia a világ legjobb kézilabdázóját, Görbicz Anitát az irányító posztján. A Ferencváros irányítója a magyar csapat legeredményesebb játékosa volt, húsz gólja mellett remek labdákkal hozta helyzetbe társait is, gyorsaságával és keménységével pedig valóban Görbiczet idézte. Több nemzetközi rutin és kicsit higgadtabb játék kell, és Szucsánszki a győri klasszihoz hasonló játékossá válhat, így hosszú távra megoldódna az irányító kérdése a magyar válogatottnál.

Annál is inkább, mert a 22 éves Temes Bernadett szintén megmutatta, hogy lehet rá számítani, nem csak a büntetőket lőtte biztos kézzel, de irányítóból és balátlövőből is bátran támadta a falat. A Dunaferr irányítója vezéregyéniséggé nőheti ki magát, gondolkodás nélkül lő, ha helyzetbe kerül, és ha megszerzi a rutint, ezek a lövések is sokkal pontosabbak lesznek.

A többi kulcsposzthoz hasonlóan beállóban is fiatal játékosok alkották a magyar válogatott keretét, és a mindhárom húsz év körüli játékos hozzátette a magáét a csapat játékához. Imre Vilmos megosztotta Mayer, Balogh és Szabó között a mérkőzéseket, és annak ellenére, hogy egyikük sem szokott hozzá, hogy a világ legjobb védőjátékosai között kell helytállnia, mindannyian kielégítő teljesítményt nyújtottak; különösen Balogh Barbara játéka volt dicsérhető.

A kapuban Herr Orsolya nem tudott folyamatosan jó teljesítményt nyújtani, de voltak a mérkőzéseknek szakaszai, amikor az ő védései tartották meccsben a csapatot. Pastrovics Melinda talán még a győri kapusnál is jobban teljesített, több nagyszerű védéssel jelezte igényét a Pálinger mögötti második kapus – roppant fontos – posztjára. A kötelező védéseket mindketten megoldották, de gyakran kerültek kiszolgáltatott helyzetbe.

A pekingi, azaz az első keret játékosai közül Vérten Orsolya dicsérhető maradéktalanul, aki nemcsak góljaival, de számára szokatlan poszton védekezve is bizonyította klasszisát. A másik szélső, Kovacsicz Mónika játéka hullámzó volt, de a helyét nem fenyegeti veszély a válogatott első csapatában. A fiatal szélsők bemutatkozása felemásra sikeredett, de a Dániában játszó Bódi és a dunaferres Vincze is bizonyította tehetségét.

Az olimpiai negyedik helyezett csapat átlövői, Tomori, Szűcs és Hornyák a védelem közepén megoldották feladatukat, de támadásban egyikük sem tudott vezéregyéniség lenni, bár a dánok ellen Tomori kiválóan játszott. A rutinosabb, több nagy csatát megélt játékosoknak is szokatlan volt, hogy Görbicz, Tóth Tímea vagy Ferling hiányában nekik kell elvállalniuk a lövéseket; mindannyian sok hibával játszottak.

A magyar csapat bebizonyította, hogy a közvetlen utánpótlás, kiegészülve az első csapat néhány tagjával, partiban van a világ legjobbjaival, a Dániában látott csapatból többen tettek jó benyomást. Meglepetés lenne, ha Szucsánszki, Temes, valamelyik fiatal beállós, és talán Mörtel nem kapna meghívást Imre Vilmos Európa-bajnoki keretébe.

A csapat gondjai között meg kell említenünk, hogy a biztos kezű átlövők hiányából adódóan ellenfeleink nagyon sok indulásgólt szereztek kapusaik védése után, a gyors visszarendeződés még nem ment zökkenőmentesen, védekezésünk keménységét pedig szintén meg kell tanulnunk szabályos keretek közé szorítani, mert a magyar válogatott rengeteget volt kénytelen emberhátrányban játszani.

Az új szövetségi kapitány bemutatkozása az eredményeket tekintve nem sikerült jól, de a győzelmek elmaradásából nem szabad messzemenő következtetéseket levonni, hiszen bevallottan csak a felkészülés egyik állomásának tekintettük a Világkupát. A legjobbjaival kiegészülő magyar válogatott sikert érhet el az Európa-bajnokságon, ha a dániai tornán látott hibákból tanulva, a fiatalokat beépítve tud felkészülni a decemberi kontinensviadalra.