Hajdu: Meg kell dögleni a nyolcadik helyért is

A magyar férfi kézilabda-válogatott szeptemberben kapott új szövetségi kapitányt. Szinte már biztosra lehetett venni, hogy a veszprémi Mocsai Lajos kapja a megbízatást, de az európai életműdíjjal kitüntetett szakvezető az utolsó pillanatban visszalépett a béke érdekében.

“Furcsa helyzet volt, a szövetség szakmai igazgatójaként én kerestem kapitányt, aztán Lajos levele után rám meredtek a vezetők. Láttam a szemükben, mit akarnak mondani, és megmondtam: nem, nem, az vicc, hogy én legyek a kapitány. Rajtam röhögne az ország, milyen helyzetbe kerültem, megint vészmegoldás vagyok. Aztán vállaltam, mert az előző kalandból elég jól kijöttem” - mondta Hajdu János, aki a nőknél ugyancsak beugró volt.

A nőkkel egyhetes felkészülés után kijutott az olimpiára - ez kötelező is volt -, majd Pekingben negyedik lett. Közben néhányszor kiborult, a Kazahsztán elleni vereség után, közvetlenül az olimpiai rajt előtt lemondott, de ez csak később derült ki.

A nőknél edzői team segítette, azt a megoldást a kényszer szülte, mert kevés volt hátra az olimpiai selejtezőig. Az idő ezúttal is sürgette, mert októberben már vb-selejtezőt kellett játszania a válogatottnak.

“Azt gondolom, jobb megosztani a feladatokat, ahogy látom, a világban mindenki ezt teszi. Több szem többet lát, ez az alap. Emellett az én hibáimat korrigálhatják a kollégák, vagy ugyanígy én az övéiket. Szeretném is, hogy ha majd tőlem átveszi valaki az irányítást, akkor az engem segítő két szakember egyike legyen” - jelentette ki.

A veszprémi Csoknyai István, valamint a szegedi Vladan Matics lett a partnere, és most már tudja, tökéletesen választott. A veszprémi játékosok nagyon szeretik a szegedi edzőt, és ugyanez fordítva is igaz.

“A válogatottnál sohasem lehetett ellentét, mert Szegeden és Veszprémben is imádják a kézilabdát, az országért pedig mindkét klubnál mindent megtesznek. Békét lényegében nem is kellett teremteni. Egyszer sem tapasztaltam, hogy a játékosok között ellentétek lennének, igazi közösséget alkotnak.”

Hajdu az elmúlt két évben elkísérte a csapatot a világversenyekre - Németországban gitározott is nekik, talán nem is rosszul, mert megtelt a szoba, nem mentek ki a játékosok -, ezért nem volt ismeretlen számára a társaság. Mennyiben kapott mást, amikor az edzője lett?

“Más filmet nézni, más a filmben szerepelni” - szemléltette a különbséget. “Akkor is segítettem a csapatot, Skaliczky kapitány megkért, hogy videózzak velük, én pedig nagy örömmel osztottam meg az észrevételeimet. A megbeszéléseken már ritkán vettem részt, mert oda nem kellettem. Most viszont enyém a felelősség, én cserélek, én irányítok. Összességében azt kaptam, amire számítottam.

Nagy László a nyugodt erő, abszolút világklasszis a csapatban. Van egy jó sorunk, pontosabban talán nyolc vagy kilenc olyan játékos, akik ha hozzátesznek a meccshez, bárkit megverhetünk. Ha három vagy négy ilyen akad, már nem biztos. A csehek ellen az első félidőben néggyel vezettünk, négyen-öten átlag felettit nyújtottak. A második félidőt néggyel elveszítettük, mert már egy klasszisteljesítmény sem akadt, pedig a csehek ki sem jutottak a vb-re. Szerencsére kikapni már nem tudunk akárkitől. Mondjuk az ausztráloktól nem.”

A kapitány ezzel rá is tért az esélylatolgatásra, mert a vb első meccsét az ausztrálokkal vívja csapata. “Három meccset az ausztrál mellett kötelezően hozni kell. A szlovák, a román és az argentin az alap. Nem lesz könnyű, de enélkül nincs keresnivalónk, ez a belépő a felsőházba. A franciák ellen már bravúr kell, a középdöntőben szintén a spanyol és a svéd válogatott ellen, a horvátokkal szemben meg extrabravúr.

A négy bravúrból egyet feltétlenül hozni kell, a nyolcadik hely is csak így érhető el. Vagyis: már a nyolcért meg kell dögleni. Ha két bravúrunk lesz, az ötödik hely meglehet. Ha még több, az elődöntő is elérhető. Papíron vagy szóban ilyen egyszerű, pláne, mert az egyszerűség kedvéért a keresztbeverésekkel nem számoltam. A realitás pusztán annyi: mindenért nagyon kell kaparni.”

A szakember úgy látja, játékosai nem lennének elégedettek, ha nyolcadikok lennének, és bízik benne, ez a szemlélet végigkíséri őket egészen az utolsó meccsig.

A válogatottnak gondot okozott az elmúlt két világversenyen, hogy jó kezdés után nem megfelelően bírta a sorozatterhelést, és a végén azért nem jöhetett össze az olimpiai részvétel, mert két szélsőgólt - 2007-ben az oroszoktól, 2008-ban a svédektől - kapott az utolsó pillanatokban. A kérdés adott, fel lehet-e készülni ezekre a helyzetekre?

“Modellezni ezeket a helyzeteket nem lehet. Mondhatom én edzésen, hogy öt másodperc van hátra, nehéz ebbe a szituációba beleképzelnie bárkinek is magát. A kiélezett meccseken nagyon fontos lesz a lélekjelenlét, nemcsak megérteni, vagy elfogadni kell, amit mondunk, hanem végre is kell tudni hajtani.

Mivel már a többség komoly bajnokságban edződik, akik pedig itthon vannak, megfelelő rutinnal rendelkeznek, bízhatunk abban, hogy nem fáradunk el a fontos meccsekre. Nem betegségünk ez, pontosabban ha nekünk az, akkor másnak is, mert olyan kiélezett az élmezőny, hogy bárki dobhat nagyot. Az olimpiai ezüstérmes Izland például itt sem lesz.”

Hajdu bízik benne, a szerencse ismét a csapat mellé áll, mert az utóbbi időben az éles helyzetekben elpártolt tőle. “Az athéni olimpia előtti ciklusban segített a szerencse, és az olimpián is. A válogatott sikerét a szerencse hozta meg, mert négy győzelemmel és öt vereséggel jutott ki az olimpiára. Jó lenne, ha most is mellettünk lenne.”