Elfogytunk a hajrára a horvátok ellen

A magyar válogatott kiválóan kezdte a Horvátország elleni középdöntőmeccsét, a mieink egyáltalán nem ijedtek meg a 14 ezer horvát szurkolótól, és olyan magabiztosan kézilabdáztak, ahogy ezen a világbajnokságon még nem. A támadások ötletesek voltak, az első félidő feléig szinte minden posztról szereztünk gólt, a védekezésünk pedig gyors és hatékony volt.

Puljezevics is jól kezdett a kapunkban, de Herbertet már az első félidőben kétszer kiállították, Hajdu János pedig nem nevezte Zubai Szabolcsot, így Gál volt az egyetlen bevethető beállónk. Ez nem lenne gond, ha a veszprémi beálló tudásának megfelelően játszana, de ezúttal nagyon nem ment neki, lőtt ugyan két gólt, de sok helyzet akadt el rajta, és a védekezése sem volt jó (Valcic és Duvnjak Gál oldaláról lőtték góljaikat).

A horvátok nem játszottak jól, talán meg is lepte őket a harcos magyar csapat, rengeteg támadásuk akadt el masszív, és lábbal is megfelelően gyors falunkon. A második játékrész közepén kihasználatlanul hagytunk egy emberelőnyt, a horvátok pedig ebben az időszakban kegyetlenül büntették a magyarok hibáit, így a hajrára gyakorlatilag el is dőlt a mérkőzés.

Hiányzott a kiemelkedő kapusteljesítmény, és az utolsó tíz percre el is fáradtak a mieink, már büntetőből sem sikerült betalálnunk.

A végeredmény ugyanúgy 27-22 lett, mint a franciák ellen, de Horvátország ellen összehasonlíthatatlanul jobb teljesítményt nyújtott a válogatott, a házigazda ellen az utolsó percekig jól tartotta magát, ha Nagy László mellé még valaki felnőtt volna támadásban, nagyobb meglepetést is okozhatott volna.

Vasárnap délután a horvátok ellen mutatott játék valószínűleg győzelmet érne Svédország ellen. Az északiak új csapatot építenek, de ugyanazt a hagyományos skandináv kézilabdát játsszák, mint a korábbi sikercsapat. Sztárjaik közül hiányzik a játékukat alapjában meghatározó beálló, Marcus Ahlm, itt van viszont a jobbátlövő Kim Andersson, és a Ciudad Real balszélsője, Jonas Kallman.

A svédeknek két jó kapusuk is van, Sjöstrand védési hatékonyságban az első helyen áll a világbajnokság kapusai között. Svédország közel azonos játékerőt képvisel, mint a magyar csapat, ez lemérhető volt a svédek első középdöntőmeccsén is, ahol vasárnapi ellenfelünk pont úgy kapott ki a franciáktól, ahogy mi is, csak felvillanásokra futotta tőlük.

A horvátok ellen bemutatott kemény, gyors magyar falra nagy szükség lesz, ellenfelünk sem elfáradni nem fog, sem feladni nem fogja a meccset. A svédek ellen eldől a mieink világbajnoki szereplése, amennyiben kikapunk, a legjobb esetben is a 8-9. helyért játszhatunk, ha viszont nyerünk, megnyílik az út az 5-6. hely felé, amely már bravúrnak számítana az erős mezőnyben.

"Sajnálom, hogy nem tudtuk legyőzni a horvát válogatottat ebben a közegben. Akadt néhány fegyelmezetlen megmozdulás, eladott labda, és ez elég volt a hazaiaknak. Nem vagyunk letörve, csak szomorkodunk egy kicsit. Sokáig nincs idő rágódni a meccsen, ezzel a lendülettel és hozzáállással nekimegyünk a svédeknek" - mondta az MTI-nek Hajdu János kapitány.