A legfontosabbkor játszottunk legjobban

Jól kezdett a magyar válogatott a rendkívül fontos meccsen, gyorsan meglépett három góllal, mert Iváncsik Tamás lerohanta az ellenfelet, Mocsai átlövésből volt eredményes és Ilyés pattintása is gólt ért.

Az előny kivívásához négy perc kellett, az eladásához kettő is elég volt, mert a lengyelek a még nem felállt, rendezetlen magyar fal ellen könnyen használták ki helyzeteiket.

3-3 után már a mieink futottak az eredmény után, különösen mert Bielecki 12 méterről is bevágta, és a magas átlövők (Zaremba, Jurkiewicz) megtalálták a réseket, a védők már nem tudtak ütközni velük, és így volt területe a beállónak, Bartosz Jureckinek is.

A magyar támadójáték a meccs ezen szakaszában akadozott, Szmal labdákat fogott, és máris 14-10 volt oda, ám akkor következett a gyökeres fordulat.

A tizennegyedik gól után a félidő végéig, vagyis több mint hat percen át nem volt lengyel találat, így egy szépségdíjas, és rendkívül gyors emberelőnyös magyar támadás – Iváncsik Gergő fejezte be az akciót Ilyés hát mögötti passza után - majd Iváncsik Tamás elfutása után egyenlítettünk.

Mocsai Tamás pedig már a vezetést is megszerezte. Az utolsó lengyel támadásnál labdát szereztünk, Iváncsik megint utolérhetetlenül futott, és egy másodperccel a vége előtt belőtte a 16. magyar gólt a balkezes szélső, ami egyúttal azt is jelentette: hatot vágtunk zsinórban.

A második félidőre Szmalt lecserélte a német kapitányt, Ilyés pedig felavatta cseréjét két nagy átlövéssel. Mivel eközben Fazekas labdákat fogott és Császár is jól pattintott, máris öttel vezettünk a 35. percben. (19-14) Tizennégy perc után gólt szereztek a lengyelek, de a különbséget nem tudták csökkenteni.

Érezhetően erőlködtek, nyilvánvalóvá vált, hogy tényleg vannak belső bajaik, a kapitány furcsán cserélt. Nem találták a kedvező felállást, kissé tompának látszottak, pedig hárman is irányítottak. Kicsit közelebb jöttek, de az utolsó tíz percre 26-23-as magyar vezetéssel mentek neki a csapatok.

Lékai gólja után Fazekas bravúrja jött, majd Mocsai gólja. Erre a lengyelek visszahozták a két meghatározó játékosukat: Jaszkát és Bieleckit, és előbbi mindjárt gólt is lőtt.

Iváncsik Gergő belőtte azt a hetest, amelyiket testvére harcolt ki, ezzel megint öt gól lett (29-24), és ekkor már érezni lehetett, ezt a meccset nem veszítheti el a magyar csapat, mert csak öt perc volt hátra.

Ezek után kettős hátrányba kerültünk, de Iváncsik Gergő így is betalált a szélről, rontott lövése sem volt a találkozón. Ilyés is nagyon jól játszott, hiányérzete volt csütörtökön egy kiemelkedő meccs miatt, most már ez is megvan neki.

A hajrában sokszor voltunk létszámhátrányban – kicsit furcsán ítélkeztek a francia bírók -, de mindez csak arra volt elég, hogy szoros legyen a meccs. 31-28 lett a vége, pontosan annyit lőttünk újra, mint a legutóbbi meccsen, idegenben.

A magyar válogatott ezzel a tökéletesen komponált győzelemmel koronázta meg teljesítményét, ami olimpiai selejtezőt ér.

Komoly csapatok vannak mögöttünk, a lengyelek pedig izgulhatnak az Eb eredménye miatt, nekünk viszont már nem kell. Az olimpiai kvalifikációs sorrendben még egy helyet előre is léphetünk, amennyiben előttünk lévő nyeri meg a szerbiai Eb-t.

Mocsai Lajos kapitány így értékelt: „Elértük a célunkat, nehéz két hét van mögöttünk. Újra megállapíthatom: jó morálú, fantasztikus közösséggel dolgozhatok. Egy ilyen meccset persze nem lehet mindenkivel megnyerni, tíz emberrel kell. Úgy gondolom, az edzőtáborbeli futómunka meghozta az eredményét, mert jobban bírtuk a hajrát, mint az ellenfél világsztárjai.

Fontos volt a meccsen, hogy mindig sikerült olyanhoz nyúlni, ami lendített rajtunk. Nagyon tisztességes emberekből áll ez a csapat, példa értékű lehet mindenkinek ez a küzdelem. Emberileg ezt vártuk, szakmailag pedig erőn felül teljesítettünk. A csapatot harmadnyi idősebb, kétharmadnyi fiatalabb játékos alkotja, akikkel nagyon sokat dolgozunk majd tovább, remélhetőleg nagyszerű feltételek mellett. A feladat egyértelmű: olyan csapatot kell építeni, amelyik kijuthat az olimpiára a jövő áprilisi selejtezőből. Nem vagyunk rossz helyzetben, de még rengeteg munka vár ránk.