Az aranylabdás leigazolása nem győzelem?

Mielőtt megpróbálnánk kibogozni a kevés információ miatt meglehetősen homályos, X-aktaszerű Nagy László-ügyet, érdemes pár részletet tisztázni.

Nem könnyű összerakni a mozaikokat, de azért nem is lehetetlen. A hazai szövetség korábbi elnöke, Sinka László elvetélt és megmosolyogtató hazacsábítási akciói közt elejtett egy olyan – sokáig jelentéktelennek tűnő - félmondatot, ha Nagy itthon játszana, akkor mennyivel könnyebb lenne a magyar válogatottban látni. Természetesen a Veszprémre gondolt, ha nem is mondta ki a csapat nevét.

Mert Nagyra kétségkívül nagy szüksége van a mindenkori magyar válogatottnak, hiszen a világ egyik legjobb védője, extra teljesítményre képes a támadásokban is - 2004-ben megszórta a németeket az olimpián -, megvan az irányítókészsége, hiszen a Barca meccsein az időkéréseknél ő is hozzászólt társaihoz, ahogy a magyar válogatottban is megtette ezt korábban.

A Veszprém jelenlegi balkezes átlövője, Marko Vujin védekezésben nem használható, nem klasszikus vezértípus, támadásban ugyan talán jobb, különösen a hetesek értékesítésében, de messze nem annyira komplex játékos, mint Nagy, akit nem véletlenül választottak a világ legjobbjának a handball-planet szavazásán. (Ez is szubjektív, mint valamennyi szavazás, de egyáltalán, hogy a legjobbak közé bekerült, hatalmas érdem.)

A veszprémi terv valószínűleg már régóta készen állt, az első hírek arról szóltak, hogy március végén tárgyaltak először a felek. A betonbiztos hír április 18-i, amikor az egyik szövetségi tisztviselő nem bírta visszatartani örömét, és elújságolta sokaknak: a Veszprém intézi Nagy átigazolási papírjait. Az MKB ügyvezetője, Hajnal Csaba egyébként ezen a szerdán Barcelonában volt, feltehetően ekkor írták alá a szándéknyilatkozatot vagy az előszerződést.

Nagyot ugyanis, mivel még egyéves megállapodása van a spanyolokkal, ki kell vásárolni. A Veszprém értelemszerűen ezt a kivásárlási összeget szeretné minél lejjebb vinni. A Barcelona két vezetője, Masip, valamint O’ Callaghan Nagy korábbi csapattársai, gyámolítói voltak, amikor a magyar 19 évesen a csapathoz került 2000-ben. Nyilván nem akarnak rosszat egykori társuknak, ha olyannyira menni akar, a büdzsében pedig nem annyira jelentős, hogy 200 ezer eurót kapnak-e érte, vagy esetleg még annyit sem. A szerződésben szereplő hárommillió eurós kivásárlási összeg eltúlzott, annyit még futballistáért sem szoktak fizetni. Masip mindent a pénz felé terelt, szerinte a világ legjobban kereső játékosa lesz, pedig úgy tudjuk, nem bíztak abban, hogy megfelelő ajánlatot tud hozni Nagy. Errefel a Veszprém mellett a Hamburg is előállt.

Veszprémben anyagi gondokról súgnak

A Veszprém anyagi gondjait titkolták is, meg nem is, de úgy tudjuk, annál azért többről van szó, hogy pár játékosuk rossz számlát adott le. Több százmilliós tartozást említett meg ugyanakkor magánbeszélgetésen a klub egyik alkalmazottja. A törvényi szabályozás, hogy ekhós bért kapjanak a játékosok, többnyire nem valósult meg.

Ha kívülről egy olyan klub látszatát is keltette a magyar bajnok, ahol minden precízen megy, ahol Marian Cozma tragikus és megrázó 2009-es halála után is képes a vezetőség úrrá lenni a helyzeten, az MKSZ elöljárói is pontosan tudták, ebben az egyesületi formában az MKB Veszprém vezethetetlen. Mert inkább emlékeztet egy szocialista nagyvállalatra, mintsem egy szikár üzleti modell alapján szerveződő európai topklubra. (Mindenki tudja, hogy át kellene alakulni egyesületi formáról, minél kisebb vér- és vezéráldozattal. Győrben ezt az átalakítást lépték meg nem is olyan régen.)

Ezért fordulhatott elő, hogy a sportág emblematikus alakját úgy igazolja le a sportág egy másik hazai szimbóluma, hogy ezt a spanyolok, tehát egy rivális jelenti be. Ők nem kerteltek, ahogy lehetett, az első adandó alkalommal tiszta vizet öntöttek a pohárba, mégiscsak a csapatkapitányról van szó, aki megérdemli az egyenes beszédet.

Elvileg - nemcsak marketingszempontból - győzelmi jelentésnek kellene lennie ilyen kaliberű játékos leigazolásának. Ehelyett nincs egy veszprémi vezető, aki kiállna a nyilvánosság elé egy hete.

Nagy érthetően visszafogott, eredetileg is ő kérte, hogy csak a Koppenhága elleni BL-meccsek után mondjon bármit is, nehogy rá lehessen sütni a bélyeget, azért ment neki gyengébben a játék, mert már lélekben Magyarországon járt.

Furcsa, hogy a jelenlegi névadó szponzortól sem kérte ki senki magának, hogy ha már futballhasonlattal élve egy aranylabdás hazatér, akkor valaki lesz szíves emelni az esemény pr-értékét és beszélni róla. A tárgyalások itt és itt tartanak, ezt és ezt szeretnénk, mert a cél nyilvánvaló, a legjobb magyar játékosnak magyar klubban a helye, amivel a válogatott is csak jól járhat. Ezt teszik a dánok (Koppenhága), lengyelek (Kielce). Mit szól vajon a titokzatos és tehetős új szponzor, hogy az első diadalt egy riválistól tudja meg a szurkolótábor?

Veszprémből nem megy a spanyol válogatottba

Az MKSZ sem mert lépni, Borsos Attila ment a legmesszebb: ő legalább szerencsére elmondta, nem tudja elképzelni, hogy Nagy Veszprémből a spanyol válogatotthoz menjen.

A spanyolok sokáig úgy gondolhatták, a töketlen magyarok úgysem csinálnak semmit, elindították a honosítási eljárást, aminek a végére is értek a múlt héten. Pontosabban csak majdnem, mert a papírokat alá kellene írni Nagynak, ám pillanatnyilag korántsem valószínű, hogy ez megtörténik.

Rivera kapitány túl fogja élni, hogy második fia nélkül kell pályára küldenie a csapatát Londonban, és a spanyoloknak is bele kell nyugodniuk, hogy Sterbiken kívül – neki állítólag félmillió eurót fizettek - a másik két kinézett nagy ászt (Nagy mellett Rutenka volt a célpont, aki visszatért hazájába, Fehéroroszországba) nem sikerült megszerezniük.

Két dolog biztos: Nagy már korábban mondta, vannak nála jobban keresők Veszprémben. Nem nehéz elképzelni, hogy igazat mondott, mert a barcelonai húsz százalékos fizetésemeléssel is csak feltehetően a legjobbak szintjére került volna itthon. (Soha nem fogjuk megtudni a szerződés részleteit, erre már most felkészülhetünk.)

A másik biztos: a Veszprém a legjobbat húzta, univerzális, nem bomlasztó játékossal gazdagodott. Bárki is lesz az edző, szót fog érteni vele. A spanyolok tényként kezelik, Ortega jön és a beálló Oneto is, a horvátok arról beszélnek, az olimpiai bajnok Ivano Balics előtt is ott van a veszprémi szerződéstervezet.

A válogatottság örök téma. Carlos Perez a szavát adta: ott lesz, amíg Mocsai a kapitány. Két ilyen lövővel – a sorsolás nem ismeretében - az elődöntő sem elképzelhetetlen a londoni olimpián.

Csak valaki most már tényleg mondja el, hányadán állunk, mert akkor végre feleslegessé válik minden találgatás, és tényleg le lehetne zárni ezt a nagyon magyaros sztorit.