Átszaladtak rajtunk a horvát kézisek: 30-21

Az olimpián kétszer verték a magyar férfi kézilabda-válogatottat a horvátok hét góllal, előtte ugyan volt egy döntetlenünk az Európa-bajnokságon, de akkor az ellenfél már továbbjutott, és nem vette komolyan. A horvátok stílusa nem fekszik nekünk, mert középen masszívak, erősek és agresszívek, a szélen ugyanakkor hihetetlenül gyorsak, Alilovic kapus pedig mivel Veszprémben véd, testközelből ismeri a magyar sztárokat.

Ez mindjárt az első perc végén kiderült, amikor Császár hetesénél pontosan tudta, hová jön a labda. Kopljar ellenben tökéletesen kihasználta a magyar fal sebezhetőségét, így a horvátok kerültek előnybe. A követező hetest már Harsányi lőtte, és ő nem is hibázott.

Ekkor volt utoljára döntetlen, mert Bicsanics is bevágta kilencről. Az első negyedóra végére pedig már 7-4 volt, mert a horvátok könyörtelenül használták ki a labdaeladásokat, a technikai hibákat. A hétből öt gólt lerohanásból lőttek a horvátok, vagyis átszaladtak rajtunk. Császár és Nagy László a félidő közepére már nem is volt a pályán, mert jól felkészült a játékukból a rivális.

9-4-nél Harsányi hibázott hetest, a visszaálló Nagy László azonban végre megtalálta a rést. Nagy Kornél kiállítása rosszkor jött, Vori azonnal büntetett.

Emberhátrányban Harsányi hetest harcolt ki, Krivokapic pedig értékesítette. Kopljar kapufás góljára Nagy válaszolt, így lett 11-7. A tizenkettedik horvát gól ismét lerohanásból született, nyolcat lőttek úgy, hogy nem várták meg a védelem felállását.

A félidő hajrájára Nagy és Császár pontos, visszahúzott lövésekkel szűkített a hátrányon, Mocsai mester is variált, hiszen három balkezest is a pályára küldött, illetve Lékai és Császár is megkapta egyszerre a lehetőséget.

15-11-gyel fordult a két csapat a második félidőre, de egy perc alatt két gólt kaptunk, Duvnjak pedig 18-11-re módosított. Strlek pedig végigrohant a pályán, és máris nyolc gól lett a hátrányunk, ez pedig törvényszerű időkérést hozott.

A játék ugyan átmenetileg megtört, a pályán azonban szinte semmi változás nem volt, mígnem nyitott védekezésre álltunk át, és a 39. percre 21-16-ra visszajöttünk.

Az átmeneti zavar után Kopljar felső sarkos bombájára viszont sem Nagy László, sem Vadkerti nem tudott válaszolni, Cupic hetese viszont utat talált a kapuba.

Az utolsó negyedóra 25-17-ről indult, nagyjából ekkor felmérte Mocsai mester is, ezt a meccset lehetetlen visszahozni, még csak szoros eredményt sem tudunk elérni, és igyekezett mindenkinek lehetőséget adni.

A horvátok is folyamatosan cseréltek, ennek is köszönhető, hogy hét percen át nem lőttek gólt. Mivel nálunk is pihent a kezdőcsapat, még csak gólveszélyesek voltunk, mert a sáncon elakadtak a labdák, vagy belemenés miatt elvették a bírók.

29-19-nél először volt tíz gól, Gojun hatalmas bombáját elég közelről nézte végig a magyar védelem, pedig 12 méterről emelkedett fel. Az egyáltalán nem megilletődött csurgói beálló, Szöllősi Szabolcs az utolsó percekben a magyar csapat legeredményesebb játékosa lett.

Nem lett szoros meccs, igaz nem is ezt kellett hoznunk, hanem az egyenes kieséses szakaszban. Addig azonban a spanyolok ellen is meg kell mutatnunk magunkat csütörtökön. Spanyolország az olimpián ugyanilyen nehézséget okozott a magas és agresszív védelme, és a gyors szélsői miatt.

Mocsai Lajos szövetségi kapitány: „A horvátok agresszív, hatalmas védőfala hibázásra kényszerített bennünket. Sok volt az eladott labda, a rossz előkészítés, a lövés, és ez vezetett a vereséghez. A horvátok előttünk járnak."