Alajos, Leila
19 °C
34 °C

Öt ok, amiért feltámadva BL-döntős a Győr

2013.04.12. 14:28

Fergeteges hangulatban, elképesztő hajrával, de egyébként kínlódó játékkal jutott öt év alatt harmadszor is a kézilabda Bajnokok Ligája döntőjébe a Győr. A kinti kétgólos siker (24-22) után egyet sikerült megőrizni a megszerzett előnyből, pedig Ambros Martín 16-22-es hátránynál kért időt, 11 perccel a vége előtt.

Öt pontba szedtük, miért sikerült a feltámadás, és a 24-25-ös felzárkózás.

Ezt mutatják a számok:

lövések/gólok: 45/24 (ETO), 43/25 (Valcea)

lövés/védés: 43/18 (ETO), 45/21 (Valcea)

indításgólok: 1 (ETO), 7 (Valcea)

szélső gólok: 7/5 (ETO), 5/1 (Valcea)   

átlövés gólok: 16/2 (ETO), 19/7 (Valcea)

beállós gólok: 5/4 (ETO), 5/4 (Valcea)

betörés gólok: 9/6 (ETO), 3/3 (Valcea)

hétméteresek: 7/6 (ETO), 4/3 (Valcea)

1, Ambros Martín olyan nyugalmat árasztott az utolsó időkérésnél, amire születni kell. Egyébként is pozitív a kisugárzása, de most különösen az volt. Érdemes visszanézni: áradt belőle a hit a mondandója alatt. (Nem valószínű, hogy csak jó színész, és csak megjátszotta magát.) Elhitette, ez a meccs még egyáltalán nem ment el.

A legfontosabb szakasz, a moneytime, még csak most jön, ilyenkor dupla jelentősége van minden labdának, labdaszerzésnek, és mivel az ő csapata a legjobb a világon, meg tudja csinálni a lehetetlennek látszó ötgólos nyerést a hátralévő időben. Visszafutás, két perc nélküli védekezés, ezeket kérte, és be is jött neki. Az időzítés sem lehetett volna jobb, nem halogatta az utolsó tíz percre a harmadik időkérési lehetőséget.

A helyszínen szinte mindenki egyetértett abban, erre magyar edző nem lett volna képes, ezért is volt kitűnő választás a leigazolása.

2, A közönségre elkoptak a jelzők. Valamennyi játékos kiemelte, milyen fontos volt, hogy átsegítették őket a holtponton. Mert volt jó néhány a Győr játékában. Kovacsics azt is megkockáztatta, a közönség döngölte a földbe a Valceát az előrehozott döntőben.

3, A nyerő típusú játékosok. Az utolsó hét gólból Löke, Kovacsics és Radicsevics egyaránt kettőt vállalt, Szepesi egyet, de ő szerezte meg az utolsó támadásnál a labdát, ami körülbelül felért egy gólszerzéssel. Az akciógólig nem jutó Görbicz, vagy az általában tökéletesen hatástalanított Amorim a hajrá előtt sem villogott. A Valcea akarata érvényesült, kivették őket a játékból, ha pedig lőni tudtak, még mindig ott volt a spanyol kapus, Navarro. Radicsevics 38 percig amúgy gólt sem lőtt, de jelleméről, szellemiségéről sokat elmond, hogy hibái után is bátran mert vállalkozni, és a minden második labdát hárító Navarro sem tudta őt elbizonytalanítani. Ha a két góljából csak az egyik kapufára megy a hajrában, vagy Navarro véd, szinte biztos a kiesés.

4, Szerencse. Enélkül nem megy. És az utolsó román támadásnál, hogy nem állt meg, és nem vett egy nagy levegőt a némileg összezavarodott Valcea, hanem 45 másodperccel a vége előtt meg akarta játszani Barbosát, akire Szepesi is belépett állandó védője mellett. Löke befordulása az utolsó győri gólnál szintén szerencsés, mert akár bele is fújhattak volna a bírók. (Más kérdés, Lökén kívül más így képtelen befordulni.)

5, Az első meccs tökéletes taktikája. Martín nem örült Bukarestben, mert csak két góllal nyertek, többel kellett volna szerinte, amire meg is volt minden esély. Akkor mintha megérezte volna, hogy nem lehet mindig nyerni, egyszer lesz majd törvényszerűen rossz napja csapatának is, amikor kicsit kapkodó lesz a támadás, nem áll össze kellőképpen a védekezés. Pláne, ha nyomás alatt is vannak, amikor futni kell az eredmény után, amihez nem szoktak hozzá a szezonban. De az a két hozott gól most mégis életet mentett.