Böhn mindenkit maga elé emelt

A vasárnap hajnalban meghalt Karl Erik Böhn több egykori játékostársa nyilatkozott a norvég sajtónak, szerintük a világ legjobb kézilabdázói között lehetett volna, ha nem annyira önzetlen. Játékosként és edzőként is az alázat jellemezte. Ha jól játszott, akkor is azt szerette, ha mást díjaznak.

Egykori csapattársa, John Petter Sandro szerint annak idején az edzőjük minden trükköt bevetett, vacsorameghívást is felkínált neki, hogy Böhn többet lőjön kapura, de a norvég kézis hajthatatlan maradt. Inkább passzolt.

„A világ legjobb irányítói között lehetett volna, de ő nem ambicionálta ezt. Majdnem jobban élvezte azt, ha a társai csinálnak valamit jól, és nem ő" – mondta róla Gunnar Pettersen.

„A sandefjordi kézilabda-szurkolóknak példakép volt. Amikor fiatalként a csapathoz kerültünk, külön figyelt ránk. Nagyon kedves volt velünk, még rosszabbul is játszott, hogy közelebb legyünk tudásban hozzá. Ha sok góllal vezettünk, Karl Erik megsajnálta az ellenfél kapusát, amiért folyton betalált, és ha őt választották a meccs emberének, mindig átadta a díját valaki másnak" – emlékezett Jenny Jensen.

„Ha nagyon jól játszott egy meccsen, akkor a következőn direkt rosszul kézizett, hogy mások is kapjanak lehetőséget. Emlékszem egy Csehszlovákia elleni meccsre, Böhn hat gólt dobott az első félidőben, aztán a másodikban egyet sem, azt akarta, hogy ezzel mások próbálkozzanak" – mondta Pettersen.

Sando arra is visszaemlékezett, hogyan reagált Böhn, amikor századik válogatottsága alkalmából megjutalmazták: „Ó, istenem kaptam egy aranyórát, miközben 98 rossz meccsem mellett csak két jó volt."

Nem lehetett rosszkor zavarni

A magyar női válogatottnál Siti Bea volt a segítője, ő úgy emlékezett a Digi Sport Reggeli Startjában, hogy Böhn egy hihetetlen bölcs és nagyon mély érzésű ember volt. „KEB nagyon nyitott ember volt, az ő munkájának a sikere a csapat volt, a játékosokat, a stábot, mindenkit egy mércével kezelt. Mindenkit dicsért és maga elé emelt, Gyakran olyan érzése volt az embernek, hogy ő az utolsó, akinek a dolgai utolsóként érvényesülnek."

„Abszolút közösséget teremtett. Nem lehetett őt rosszkor, rossz időpontban zavarni, mindig talált megoldást a problémára. Kiválóan ismerte az emberi pszichét, és rendkívül jól kezelte a női játékosokat. Elhitette velük, mindezt rendkívül udvariasan, hogy amit kér tőlük, az a játékosok érdekeit szolgálja. Mert hagyta kibontakozni az egyéniséget, de mindeközben megvolt a saját vonala is, ami mellé be kellett állni."

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!