Magyar kézisangyalok hódítják meg Angliát

Amikor az egykor Szegeden kézilabdázó Kondor Gábor kiment Angliába dolgozni, még nem gondolt arra, hogy csapatot alapítson. Kereste a lehetőségét, hogy játékosként valahogy a sportágban maradhasson, be is került egy csapatba, de nem igazán érezte jól magát. „Volt ott mindenki, lengyel, litván, francia. Igazi Európa-válogatott jött össze, de minden nemzet meg akarta mutatni külön is, hogy jobb, ezért nagy volt a széthúzás, emiatt gondoltam, hogy csak magyarokból álló csapatot kéne összehozni.”

Fotó: Kranyik Attila

Mivel minden utcasarkon magyar szót hallott,  nem is tűnt elsőre megvalósíthatatlannak az a terve, hogy saját csapatot csináljon. Azt tudta magáról, hogy edzőként nem tudna férfi csapatot vezetni, így az általa jobban kedvelt női kézilabda felé mozdult.

„A nők különlegesebbek, speciális a játékuk, mivel nincs annyi durvaság, sokkal szebb a kézijük. Mindig is az Győri Audi ETO volt a nagy szerelmem, és jó is a kapcsolatom a klubbal, a mostani edzővel is sokat kommunikálok.

A terv már megvolt, csak játékosokat kellett hozzá keresni. Mivel Kondor nem túl sok kint élő kézist ismert, 2012 végén, jobb ötlet híján, fáradságos direktmarketingbe kezdett. Napi több száz levelet küldött el ismeretlenül a Facebook-beállításai alapján Londonban élő magyar nőknek.

Az ábécében haladt sorban, először az Anitáknak, aztán a Beáknak írt, és így tovább. Csak remélhette, hogy kézilabdásokat talál meg a leveleivel. Érkeztek is érdeklődő visszajelzések, majd amikor Facebook-csoport is alakult, Kondort bombázni kezdték a levelekkel, 30-40-et is kapott naponta.

Hiába volt nagyobb az érdeklődés, végül az első edzésre 20-25-en jöttek el. „Voltak, akik nem gondoltak bele, hogy mivel jár ez az egész, van, akinek olyan, mintha Pestről Győrbe járna edzeni, mire átvág a városon, másfél-két órát utazik. A lelkesek azonban megmaradtak, vannak egykori profi kéziseink, akik NB I.-ben, NB I./B-ben játszottak, de igazi amatőrök is. Mivel két csapatunk van, mindenkinek adunk lehetőséget. Magyarok vagyunk, hát tartsunk össze. A második számú csapatunk inkább utánpótlás jellegű, itt mindenkinek lehetősége van arra, hogy játsszon, fejlődjön.”

Fotó: Kranyik Attila

Az angol nem igazán kézis nemzet, bár a 2012-es londoni olimpiára készülve ott is megmozdult valami, elkezdték a sportágat fejleszteni. Ebből profitált a London Angels is. Az edzéseiket a meccseiket is az olimpiára készült egyik edzőpályán tartják. A csapatból mindenki munka mellett, hobbiból kézizik, Kondor nem is gondolhat arra, hogy valakit azért hagyjon ki a csapatból, mert nem jár le edzeni. Sokan a vendéglátásban heti hét napot dolgoznak, nem könnyű az életüket a meccsekhez szervezni. A pályát is maguk fizetik, a tagdíjuk a bérlésre megy el.

Bár senki elől nem zárkóznak el, magyarokon kívül más nemzetiségűek nem kerülnek a csapatba. „Mindig van egy-két külföldi jelentkező, de miután elmondjuk, hogy az edzéseket magyarul vezetjük, már nem is akarnak jönni. Nemrég volt is egy érdekes helyzet, miután elmondtam ezt a feltételt angolul, meglepetésre magyarul szólt vissza egy 50 éves nő, –  ugyan én lengyel vagyok, de az édesapám magyar –, mondtuk, ha kedve van, ő is lejöhet az edzésünkre."

Kondor ugyanakkor nem akarta túlhangsúlyozni a csapat magyar voltát. Amikor a klub címerét tervezte, még bele akarta tenni a magyar címert is, de aztán úgy döntöttek társaival, hogy nem volna elegáns lépés, hiszen az angol szövetség fennhatósága alá tartoznak.

A piros-fehér-zöld azért rákerült a mezükre. A nevükben sincs “Hungarian”, de az Angels-t (angyal) a régi magyar slágereket szívesen hallgató Kondor találta ki, akkor ugrott be neki, mikor a „A jányok, a jányok, a jányok angyalok” -at hallgatta.

Fotó: Kranyik Attila

A kapcsolatuk az angol szövetséggel és a klubokkal is jó, még azzal is, amelyet második edzőmeccsükön 31-12-re vertek. Sokan irigykednek is rájuk, mert a szurkolók fantasztikus hangulatot varázsolnak a teremben. „Új szint vittünk az itteni kézibe, ilyet még nem tapasztaltak korábban” – mondta Kondor, aki úgy becsüli, már biztos 300 körül van a szurkolóik száma. Igaz, a nagy távolságok és az eltérő munkarendek miatt ennyi sosem jön össze egyszerre.

A másodosztályú bajnoki címet simán megszerezték, nyolc meccsükből hetet megnyertek, egyet pedig döntetlenre hoztak. Kondor úgy véli, hogy a nyolccsapatos első osztályban is lehet keresnivalójuk, a középmezőnyben ott lehetnek, és ha sikerül erősíteniük a kereten, akkor egyértelműen éremesélyesek. „Én még ezzel sem lennék igazán elégedett, majd akkor leszek az, ha sikerül nemzetközi kupába vezetnem ezt a csapatot.”

Az elsőosztályú szerepléssel azonban már kötelességei is vannak a London Angelsnek, a felnőtt csapat mellett az utánpótlást is versenyeztetnie kell. Ez most nehézséget jelent nekik, mert míg a felnőtteknél építhettek a külföldi munkavállalókra, addig a 18 év alattiaknál ez már nem működik. Igaz, élnek kint teljes magyar családok is, de nem mindenki engedheti meg magának, hogy a kinti élet feltételeinek megteremtése mellett még a kézilabdára is áldozzon. A juniorcsapatban ezért már angolok is lesznek.

„A szövetség kérése is volt, hogy legyenek angol játékosok, de a kint élő magyaroknak is hasznos lehet. A tervek szerint nekik már angolul lesz az edzés, így a fiatalok beilleszkedését is segíteni fogja az Angels” – mondta Kondor.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!