Kezd összeállni a kép, miért buktak el a kézisnők

A női kézilabda-válogatott egy bravúrral - a dánok legyőzése -, kétszer viszont valós tudásától jelentősen elmaradva (Montenegró és Lengyelország) esett ki a vb-n, így esélye sem volt arra, hogy a legjobb nyolc között a riói olimpiai részvételért harcoljon.

• Németh András szövetségi kapitány lemondásakor azt emelte ki, nem neki való a válogatott munka.
• Pálinger Katalin csapatmenedzser azt fejtegette, hogy motivációban múltak felül bennünket a lengyelek a legfontosabb meccsen.

Köstner Vilmos másodedző a Hajdú Bihari Naplónak nyilatkozva arról beszélt, hogy „egy ilyen hosszú tornán fontos, hogy

jó közösséget alkosson a csapat. Ezen a területen, illetve a regeneráción lehetett volna mást csinálnunk.

A motivációs bázis sem volt a legmegfelelőbb, annak ellenére sem, hogy pszichológus szakember is foglalkozott a játékosokkal.”

Tomori Zsuzsa és Görbicz Anita sérülése is közrejátszott a kudarcban nyilván, de egyre szembetűnőbb, ez a szakmai stáb alkalmatlan volt a feladat megoldására.

Ráadásul Németh már a tavalyi Eb-n is érezhette volna – a minimális célt teljesítve hatodik lett a csapat -, hogy nem neki való a kapitánykodás, és akkor másvalaki megpróbálhatta volna.

Köstner amúgy nem kertelt, úgy érzi, ez a kudarc élete végéig elkíséri.

A női kézilabda kétszer egymás után hiányzik olimpiáról. A férfiak januárban vágnak neki, az Eb-ről két társulat mehet az áprilisi selejtezőre. Talant Dujsebajev kapitány szerint 14 százalék az esély a riói részvételre.