Magyarország-Románia

Nyolc gólos vereség lett a vége, de még szomorúbb volt a mutatott játék. Sem támadásban, sem védekezésben nem sikerült felvenni a versenyt a románokkal. Neagu, aki tíz gólig jutott, azt csinált velünk, amit akart. Ilyen arányban még nem kaptunk ki világversenyen a románoktól. A továbbjutásra, vagy hogy a csoportban a 3 közé kerüljünk már szinte semmi esélyünk. Kedden a norvégok, szerdán az oroszok következnek, papíron ott sem sok jó vár ránk.

Az utolsó percekben már pihentetik a románok Neagut, nincs is szükség már a játékára. Az a döbbenetes, hogy így is nagy a román fölény.

Támadásban a magyar kapitány lehívta a kapust, és egy mezőnyjátékost küldött be helyette. Így aztán hét a hat ellen támadunk a románok ellen. Így sem mindig sikerül gólt lőnünk sajnos.

Ha a románok döbbenetes fölényének keressük az okát, akkor be kell látnunk, hogy a játék egyetlen elemében sem vagyunk velük partiban. Kapusteljesítményünk nincs, lassan zárunk vissza, védekezésben alig ütközünk, támadásban alig van átlövésünk, szélsőink hatástalanok. Örüljünk, ha tíz gólon belül maradunk.

Kiss Éva hetest védett, egész pályáról lőttünk gólt, sikerült hat gólra feljönnünk - pár percig úgy tűnt szorossá tehetjük a meccset. Ennek a periódusnak azonban vége, Neagu beköszönt a tizedik góljával, ismét nyolc gól a különbség.

Eggyel többen voltak a pályán a románok, mivel a kapus visszatérésekor egy mezőnyjátékos elfelejtett lemenni. Ez azért ritka, mert általában mindenkinek megvan a cseréje, hogy ki helyett jön le és fel. Egy kiállításba került ez most a románoknak.

Hátra van még ezen kívül két meccs a középdöntőben. Ha kikapunk és nem is jutunk tovább a csoportból, attól még számíthat a gólkülönbség a helyezéseknél. Szóval nem szabad kiengedni, fontos lenne felzárkózni. Arról nem is beszélve, hogy női kézilabdában 20 perccel a vége előtt még nem lefutott a meccs.