Időszerű megmutatni, van út a világ legjobbjai felé

A magyar férfi kézilabda-válogatottnak is elkezdődik pénteken a franciaországi világbajnokság, és mindjárt az első meccsre megkapta az egyik legkomolyabb ellenfelet, a regnáló Európa-bajnokot, nem mellékesen az olimpián bronzérmes németeket. Bemutatjuk a csoportellenfeleket.

A németek jelentős magyar közreműködéssel – 27-25-re verte őket Mocsai Lajos csapata – lemaradtak a 2012-es olimpiáról, sőt a legutóbbi vb-re sem juthattak volna ki, ha nincs Ausztrália visszalépése, és felszabaduló helyre nem őket hívják meg. Ezután viszont olyan erőt és hihetetlen ívű fejlődést mutatott a csapatuk, hogy a riói olimpián (ahova már a januári Eb címvédőjeként mentek ki) a franciák csak az utolsó pillanatban verték őket, .

Dagur Sigurdsson edző a legjobb választás volt a kapitányi posztra, noha előtte sem a Kiel, sem a másik német sztárcsapat, a Flensburg edzője nem volt, hanem Berlinben kezdte és ott is fejezte be a klubedzői pályáját. Jól motiválta és nagyon jól rakta össze a különböző korosztályokat.

Németország hagyományosan jól szerepelt a '90 után született korosztályok vb-jein, és most már látható is, ezek a játékosok mennyire erősek lettek felnőtt szinten.

Noha a Kiel és a Flensburg vagy a Löwen nem ad átlövőket vagy irányítót, a kisebb csapatokban nagyon szépen fejlődött Steffen Fäth, Paul Drux (mindketten Füchse Berlin) vagy Julius Kühn (Gummersbach). Az egyik komoly kvalitású balkezes, nem utolsósorban BL-győztes átlövő, Holger Glandorf például nem került be a csapatba, ő lett a keretszűkítés áldozata, pedig nincs rossz formában. Van nála jobb az izlandi kapitány szerint.

Két légiósuk van, Uwe Gensheimer a PSG-ből érkezik, Tobias Reichmann a Kielcéből. Előbbi tragikus váratlansággal elveszítette az édesapját, vagyis lelkileg biztosan nem lesz könnyű helyzetben, de a csapategység biztosan a segítséget nyújt neki. Erről beszélt a kapitány is.

Az infografikán a tartalékok is szerepelnek.

Hogy mégis van esélyünk, az annak köszönhető, hogy a németeknek nem most, hanem inkább a második héten kell a maximumot adniuk, amikor már az éremért harcolnak. Ezért

A múltban sem volt ritka, hogy már rögtön az első meccsen éles magyar csapat elkapjon egy jobb képességű ellenfelet. Így vertük a spanyolokat (2008) és a dánokat is egyszer (2007), ám a sorozatterhelés nem nekünk kedvezett.

A mostani világbajnokság lebonyolítása furcsa: péntek után szombaton egy másik topcsapattal, a horvátokkal játszunk, akik egy gyengébben sikerült olimpia után érkeznek a vb-re.

A horvátok megnyerték a csoportjukat Rióban, de a lengyelekkel szemben elbukták a negyeddöntőt. Akkor az első félidő elejét uralták, és valami rejtélyes okból kockáztattak, és a kapus helyén mezőnyjátékossal játszottak, amikor azt semmi sem indokolta. Pár hiba és könnyű gól után szoros lett a meccs, a félidőre néggyel elmentek a lengyelek, akik ezt egy híján (30-27) meg is őrizték a végéig.

Szóval, alig van pihenő a két nagy igénybe vételt jelentő meccs között, hogy aztán kissé vissza lehessen kapcsolni. Mert hétfőn Chile, szerdán Szaúd-Arábia, majd jövő pénteken Fehéroroszország ellen is vitathatatlanul mi vagyunk az esélyesek.

Xavier Sabaté szövetségi kapitány emlékeztetett rá, okosan kell játszani, okosan kell az erőt beosztani, ettől még minden egyes meccsen a győzelem lesz a cél. Nem lehet egy pillanatra sem lazítani, mert kellemetlen meglepetések érhetnek minket, és ha nem kezdődik jól a torna, akkor sem szabad letargiába esni. Ha pedig a remélt vaskos meglepetés összejön, akkor sem kell bulizni, mert az újabb feladat máris ott van előttünk.

Abban bízik mindenki, hogy az még egyszer nem fordulhat elő, mint ami egy éve, az Európa-bajnokságon történt, ahová egy erősen kísérleti csapattal utaztunk ki, jóllehet az utolsó lehetőség volt, hogy az olimpiára jussunk. Akkor ugyanis értékelhető meccs nélkül estünk ki.

Az akkor mellőzött két irányítóban, Császár Gáborban és Lékai Mátéban most nyilván óriási a bizonyítási vágy, ők igazságtalanul maradtak itthon, Talant Dujsebajev nem érezte át kellőképpen mit jelentenek ők a nemzeti csapatnak. Császár vezér a svájci Schaffhausenben, Lékai nyolc góllal igazolta a PSG ellen a BL-ben, hogy képes meghatározó erővé válni, és hogy a legmagasabb szinten is kimagasló játékra képes.

Az előfordulhat majd, hogy Lékainak a szélről is veszélyesnek kell lennie, mert egyetlen klasszikus balszélsővel, Iváncsik Gergővel utazunk, ráadásul ő is tartalék, vagyis az első meccseken nem bevethető.

A veszprémi játékos 13 éve már volt vb-n, ami a teljesítményt nézve jó, másfelől a hazai utánpótlás-nevelésnek és edzőknek komoly kritika, hogy nem tudtak senkit a csatasorba állítani ezen a szinten az egyik legegyszerűbb poszton.

A másik két szélsőnk a másik oldalról is régi motoros, de Gulyás (az utolsó pillanatban kiderült, ő is tartalék lett, vagyis csak később becserélhető) és Harsányi is jó formában vannak, és nélkülük sem létezik a válogatott.

Mint ahogy Nagy László nélkül sem, akinek 1999-ben volt az első világbajnoksága, ő az egész sportágban különösen magasan jegyzett, és még mindig nem került le onnan.

Az idei BL-szezon azt mutatta, a 35 éves Nagy még mindig bírja a terhelést, és azon kevesek közé tartozik, akik 60 percen át képesek a remek játékra, ami ritkaság a mai mezőnyben. A bírók előtt is nagy tekintélye van annak, amit mond, egészen más, ha ő reklamál, mert ő igazi vezéregyéniség a pályán.

Ha a legrosszabb forgatókönyvvel számolunk, akkor a harmadik helyen továbblépve a katari vagy a svéd válogatott jöhet szembe már a nyolcaddöntőben. Ha a második helyen lépünk tovább, akkor is ebből a két válogatottból kaphatunk ellenfelet, mert az olimpiai bajnok dánok vélhetően megnyeri a csoportjukat.

A nyolc közé kerüléshez már feltétlenül bravúr kell, mert olyan csapatot kellene vernie a magyar válogatottnak, amelyik ott volt az olimpián, míg nekünk sem az, sem a 2015-ös vb-részvétel nem jött össze.

Ha ismét a nyolc között lennénk, akkor nemcsak elmondhatnánk, hogy visszavettük a helyünket a legszűkebb, de mindenkire veszélyes élvonal mögött, hanem erről az alapról lehetne nekirugaszkodni az olimpiai ciklusnak. Ami nem lesz könnyű, mert Nagy és a kapus, Fazekas Nándor már nem terveznek 2020-ig. Így is példa értékű, hogy kisebb kihagyás után Fazekast reaktiválták, holott ő már 1999-ben is ott volt a vb-n, és Miklerrel ketten nagy erőt jelentenek a kapuban.

Nagy 39 éves lenne Tokióban, de nemcsak neki, hanem reálisan nézve az 1984-es korosztálynak (Császár, Mikler, Gulyás) is ez az utolsó olimpiai esélye.

A nyolc közé jutás azt is jelentené, az egyik olyan válogatott a magyar, amelyik lőtávolban van, számolni kell vele. Egy olimpián általában 4-5 helyet előre oda lehet adni, a másik 2-3 pozícióért viszont nagy a tolongás, ha abban a csoportban benne lennénk, már többet mutatnánk fel, mint ebben a ciklusban.

Ehhez persze kell az is, hogy a fiatalok még markánsabb erőt mutassanak, még többet vállaljanak és még eredményesebbek legyenek. Ligetvári Patrik most még szinte biztosan nem lesz a legjobbak közt – bár a védekezése már most figyelemre méltó -, de 2020-ra kirobbanó erőben lehet, ha addig zavartalanul fejlődik. Bodó Richárd és Bánhidy Bence jól fejlődött Szegeden, nem kérdés, hogy már a jelenben is gólokat kell dobniuk, és nemsokára ők lesznek azok, akikre a csapat épülhet.

Hogy a sok szoros meccsből, az egy gólon múló küzdelemből jól jövünk-e, ez a kérdés. Ha igen, akkor sok élményünk lesz.