Húsz éve várjuk, hogy két bravúr jöjjön egymás után

2017.01.23. 12:06 Módosítva: 2017.01.23. 12:12
Sokszor volt már hasonló helyzet a múltban, amikor egy nagy győzelem után várjuk a kiemelkedő folytatást. Legutóbb 1997-ben történt meg, hogy két éles meccset a magunk javára fordítottunk. Xavi Sabaté férfi kézilabda-válogatottjának ugyanezt kellene lemásolnia.

A magyar férfi kézilabda-válogatott nem kezdte jól a világbajnokságot, a kieséses szakaszra azonban valami megváltozott. Az olimpiai bajnok legyőzése után a legjobb négybe kerülésért Norvégia következik.

A magyar válogatott két vereséggel kezdte a franciaországi kézilabda-világbajnokságot, a németekkel és a horvátokkal szemben is alulmaradt, bár a 23-27-es és a 28-31-es vereség nem feltétlenül tükrözte az erőviszonyokat. Mindkét találkozó sokáig szoros volt, a németek a végén húztak el, a horvátok ellen egy furcsa ítélet vetette vissza a csapatot.

Aztán a lebonyolítás furcsaságaként nyolc nap múlva kellett ismét a topon lenniük, és a formaidőzítés jobban nem is sikerülhetett volna. Az olimpiai bajnok dánok, akik az utolsó csoportmeccseken pihentették játékosaikat, nem tudtak kellőképpen ráhangolódni erre az összecsapásra, a nagyképűségük persze semmit sem von le a magyarok érdemeiből, mert az első perctől élesen és koncentráltan játszottunk, és a végjátékban is volt tartalék a 27-25-ös sikerhez.

Ha tízszer játszottuk volna le ezt a meccset, valószínűleg többször nyernek ők, de a vasárnap este a magyarok napja volt.

Elsősorban azért, mert a magyar kapuban Mikler Roland olyan tartást adott a csapatnak, mint még egyszer sem a torna alatt. Egy ilyen szintű kapusnak persze nem is érhet véget úgy egy nagy verseny, hogy legalább egyszer ne mutasson be 40 százalék körüli védési hatékonyságot.  Mikler 38 százalékkal védett, az utolsó tíz percben is bravúrok sorával segítette csapatát és a védelmet, a kritikus pillanatokban abszolút lehetett számítani rá.

Meddig jutunk?

Eddig a két magyar kapus 30 százalékos hatékonysággal védett, vagyis nem tudtak meccset befolyásoló erőt felmutatni, ami annak fényében kevés, hogy a két rangadón és a fehéroroszokkal szemben is inkább az ellenfél kapusai tudtak többet segíteni a csapatuknak.

A védekezésben a sérülése után visszatérő Nagy László fontosságát jobban nem is lehet érzékeltetni, mint amit a korábbi válogatott védő Herbert Gábor mondott róla, aki szerint egészen más hatást vált ki az ellenfélből, ha azt látja, a cseleket, az átlövéseket a 2,09 méteres Naggyal szemben kell megcsinálni. Olyan területet fog le, amire más nem képes, és ehhez még gyors is.

Lékai Máté fényesebben nem igazolhatta volna, mekkora kár volt, hogy a tavalyi Eb-n lemondott róla Talant Dujsebajev. A saját térfélről lőtt gólja mindent vitt, bár igazi csapatmunka ez is: Nagy zavarja Hansent, Bánhidi labdát szerez, Juhász elvonja a kapus figyelmét.

A veszprémi irányító hatodik találata is igazán pazar volt, hiszen azzal 23-20-ra módosította az állást, vagyis komoly nyomást helyezett az ellenfélre. (A videón a legszebb találata.)

Lékai pazar gólja

A hat gólja komoly teljesítmény, ám gyorsan hozzá kell tenni, így is csak 43 százalékos volt a hatékonysága, a norvégok ellen valószínűleg több kell.

Mindössze egyetlen lövést hibázott és passzív jelzés alatt is tarthatatlan volt Balogh Zsolt. 24-24-ről ő billentette ki a meccset, lélektanilag ritka fontos pillanatban találta meg a legjobb megoldást.  Régi mondás a kézilabdások között, hogy valakire azt mondják, az adottságaihoz mérten milyen remek teljesítményre képes. Nos, Balogh csak 189 centi, miközben a rivális védelmében minimum tíz centivel magasabbak állnak, így neki a sebességével, a cseleivel, technikájával kell kompenzálnia a hátrányát. Dánia ellen ezt láthattuk is.

Baloghnak a legjobb meccse volt a válogatottban, és a legjobbkor. Pedig a horvátok ellen azt is igazolta, hogy a félpályáról is veszélyes: amikor a kapus és a védelem nem figyelt, ő azonnal büntetett. Balogh az egész tornán nem hibázott olyan lövést, amikor a kapu jobb oldalát vette célba, és akkor sincs hiba a neve mellett, ha a kapu felső részére célzott. 

Császár Gábor a legfontosabb szakaszban lökte meg jó irányba a csapatot, nagyon kellett a higgadtsága. Dzsamali, Ancsin és Bodó is hozzátették a magukét, 9 gólt lőttek, a védekezésben is jók voltak,

ilyen magas szinten magyar átlövők rég teljesítettek.

Betörésből nem hibáztak egyszer sem, és ki kell emelni, hogy a dánok betörésig el sem jutottak, olyan jól működött a magyar fal. A mieink lerohanásból egyszer sem hibáztak, a dánok azonban egyszer igen, és mivel ennyire kiélezett meccs volt, ilyenkor az az egy is sok. Mikler persze ebben a rontásban jelentősen közrejátszott.

Hihetetlen adat, ha felső lövést kapott Landin, mindig, mind az ötször bement, és a kapu közepébe tartó magyar labdák közül sem tudott fogni egyet sem a Kiel sztárja.

És akkor Norvégia

A dánok legyőzése óriási győzelem volt, de a magyarok ezzel biztosan nem elégedtek meg, mert most már szeretnének a négybe jutni, mivel ennek a korosztálynak ez még egyszer sem sikerült. Nagy, Császár vagy éppen Fazekas olimpián már kétszer is elődöntősök voltak, vb-n ellenben egyszer sem. Utoljára 1997-ben jutott Magyarország a négy közé – a cseheket és Izlandot is egy góllal sikerült felülmúlni –, így itt lenne az idő a rossz sorozat megszakítására.

Nem lesz könnyű, mert Norvégia brutális erőt demonstrált a 16 között, a macedónokat tízgólos különbséggel (34-24) tüntették el a sorból. Egyetlen csapatot sem könnyű tízzel kiütni, ezt nem is kell különösebben ragozni.

A norvégok a házigazda franciák ellen is jó teljesítményt nyújtottak – csak három góllal kaptak ki, 31-28-ra –, és ők is rég várnak már egy nagy eredményre.

A párosítás

  • Norvégia–Magyarország jan. 24. 17.00 óra
  • Spanyolország–Horvátország (20.45)
  • Franciaország–Svédország 19.00
  • Szlovénia–Katar 20.45

Az első két meccs győztese találkozik az elődöntőben, értelemszerűen a másik két páré a másik elődöntő. A horvátokat tehát visszakaphatjuk.

Tíz éve a dánok legyőzése után Magyarországnak sikerült a norvégokat is megvernie a vb-n, és a 2011-es vb-n is volt egy nagy fordításunk ellenük, amivel el is vettük az olimpiai esélyüket. Ez a mostani norvég csapat azonban mindkét említettnél jobb, vagyis még nagyobb bravúr kell a legyőzésükhöz, mint eddig. A 2014-es Eb-n már csak egy döntetlen jött össze ellenük. 

Az erejük megítélésénél becsapós, hogy nem a világ legjobb csapataiból érkeznek, a balátlövő Tönnesen például a Füchse Berlin játékosa, az irányító Sagosen az Aalborgé. Utóbbi így is hetet lőtt a franciáknak.

A jobbkezes átlövő posztján is két Dániában játszó játékosuk (Johannesen és Hansen) van, mindemellett elég kompakt és sikeréhes csapat benyomását keltették az eddigi meccseken. Ráadásul a 2016-os Európa-bajnokságon, ami közismerten a legkeményebb torna, bejutottak a négybe, és csak a későbbi győztes németekkel szemben, hosszabbításban maradtak alul. Folyamatos fejlődésük még úgy is szembetűnő, hogy az olimpiára nem sikerült kijutniuk. (Ikszeltek a dánokkal, de kikaptak a horvátoktól, így az utolsó kanyarban sodródtak ki.)

Az étvágyuk biztosan megnőtt, de hát ugyanez igaz a magyarokra is. A fogadóirodáknál a norvégok sokkal esélyesebbek, mert 1,6-ot ér a győzelmük, míg a mieink sikere háromszoros pénzt hoz.

Na, de hát ugyanez volt a felállás a dánokkal szemben is, sőt. Hatszoros pénzt ér a bravúros siker.