Géza
6 °C
8 °C
Index - In English In English Eng

A magyar kézisek elhitték, hogy egyenrangú játékosok, ez a titkuk

K EPA20200119123
2020.01.20. 16:34
A megfiatalított magyar kézilabda-válogatott mind az öt meccsén jobb volt ellenfelénél a második félidőben az Európa-bajnokságon. A szlovénok ellen is, így csapatunk most történelmi sikert érhet el. Két irgalmatlanul nehéz középdöntős mérkőzés van még hátra, de egy elődöntővel garantált az olimpiai selejtező. Hogyan jutottunk el idáig?

A kézilabdában nincsen keményebb verseny az Európa-bajnokságnál, ezt bizonyítja az is, hogy a legjobb helyezésünk 1998-ból egy hatodik hely. Olimpiáról van három negyedik hely (1988, 2004, 2012), világbajnokságról egy ezüst (1986) és egy negyedik hely (1997),

de az Eb-n nincs könnyű meccs, nincs könnyű szakasz, mert a sportágban ez a földrész nagyon régóta domináns.

A 2012-es szerbiai Európa-bajnokságon például a csoportban legyőztük a világbajnok franciákat, és döntetlent értünk el a spanyolokkal szemben, de akkor sem sikerült a nyolcadik pozíciónál előbb jutni, aztán 2014-ben ugyanez a helyezés jutott nekünk. Most ott tartunk a megemelt létszámú, vagyis 24 csapatos Európa-bajnokságon, hogy két fordulóval a vége előtt a második helyen állunk a középdöntőben, egy győzelemmel elérhető a hatodik hely, kettővel pedig az elődöntő, vagyis a megfiatalított csapat olyan magasra kerülhet, mint korábban egyetlen elődje sem. Ráadásul az áprilisi olimpiai selejtezőre már egyetlen győzelemmel is jó esély van, csak két vereség tudna visszavetni minket.

A csoport állása

1. Norvégia 6 pont

2. Magyarország 4 pont

3. Szlovénia 4 pont

4. Izland 2 pont

5. Portugália 2 pont 

6. Svédország 0 pont

Maguk a játékosok sem várták egyébként, hogy arról kell majd beszélni: ha a keddi svéd (20.30) és a szerdai portugál meccs (16.00) megvan, akkor nem hét meccsel ér véget ez a torna, hanem kapnak még két újabb bónuszmérkőzést.

Nem túl bonyolult, hogy mi a csapat titka 

Ha nincs Lékai Máté és Juhász Ádám sérülése, nem biztos, hogy most ismernénk a ferencvárosi irányító, Nagy Bence nevét, aki a szlovénok ellen is a legjobbkor billentette ki a meccset góljaival.

Az egyik gólja tanulságos volt: már nem tudott semerre menni a cselekkel, a beállóhoz nem tudta eljuttatni a labdát, úgyhogy vállalkoznia kellett a lövésre, amit bátran megtett, a labda pedig a kapufáról ment be. Ennek a csapatnak ez az egyik fontos sajátossága, hogy mernek bátran lőni, és nem a passzolgatást választják. Nagyban egyébként megvan az a dinamika, amit általában irigykedve figyeltünk más nemzeteknél korábbi nagy tornákon. 

A korábbi válogatott játékos, a Sport1 szakértőjeként dolgozó Borsos Attila szerint ennek a csapatnak a titka nem túl bonyolult. „Nincsenek kiemelkedő játékosok, ezért a nehéz helyzetekben minden egyes játékos magáénak érzi a problémát, nem tolja a felelősséget a nevesebb, a jobb klubban játszó felé. Nem úgy mennek fel a pályára, hogy passzolgatok egy kicsit, amíg a nálam jobb nevű, jobb képességű játékos pihen a padon, hanem éhesek a lehetőségre. Éhesek arra, hogy be tudják bizonyítani, a kritikus helyzetekben is lehet rájuk számítani.

Egészen más a pályára menni egy olyan attitűddel, hogy engem azért küldtek ide, mert ugyanolyan játékos vagyok, mint a többi. Megvan a képességem és a tudásom ahhoz, hogy vállalkozzak.

És ezek a kísérletek be is mennek, ami a legfontosabb. Nem sokszor van egy játékos életében olyan torna, hogy ilyen hullámon ül. Azt látom, hogy a csapat tagjai, amilyen sokáig lehet, ott is szeretnének maradni, és tesznek is azért, hogy ez a hullám nagyon sokáig vigye el őket” – nyilatkozott az Indexnek.

Borsos szerint épp ezért nem hiányzik egy vezér sem, és mindig jöhet a padról egy olyan játékos, aki aktívan képes befolyásolni a meccs eredményét. Lehet, hogy a svédek ellen Fekete Bálintnak fog sülni a keze – ő eddig alig jutott szóhoz –, vagy Hornyáknak jut majd több labda a szélre. Kiemelte még, hogy szépen, egységesen, jó ritmusban és jó tónusban védekeznek a magyarok, és szerinte szó sincs arról, hogy kemények vagy brutálisak lennének a játékosaink, mint a korábbi világversenyeken, ahol szórták nekünk a kétperces büntetéseket. Amikor pedig kapusteljesítmény is van, az olyan tartást ad, ami a támadójátékra is kihat.

„Régi mondás, izguljon az, aki betett a csapatba. A padon lévőkről sok minden elmondható, de nem izgulnak. Gulyás István nyugalma szerintem elég fontos, sokat megélt játékos. A spanyol világbajnok, Chema Rodríguez elmondja, mit kell tenni, Nagy László pedig személyre szabottan is tudja sulykolni a srácoknak, mi a helyes megoldás. Ez egy nagyon jó elegy. Miközben a szlovén kapitány, Vranjes benézte Bombač szerepeltetését, és csak akkor játszatta, amikor már kezdett elúszni a hajó, vagy az izlandi Gudmundsson akkor is a kezdőjét szerepeltette, amikor már szinte mindenkinek remegett a keze,

a magyar stábról elmondható: nem hibázott a második félidőkben.

Ha az első félidőkben nem is mindig jöttek be az elképzelések, a másodikban abszolút uralták a meccset a magyar kézisek, és látványosan az ellenfél fölé kerekedtek. Az erős csapatok sajátja, hogy ha esetleg gyengébb napja van egy játékosnak, mint például Bánhidinek a dánokkal szemben, azt is el tudja viselni. Ha Szitának nem ment a játék, volt helyette más a szlovénokkal szemben. Ligetvári iskolapéldája annak, hogy meg akarta mutatni, ő nemcsak a védekezés fontos láncszeme, és ha már odakerül a kapu elé, akkor ott is elboldogul. Jövőre, ha visszatér Veszprémbe, még többször mutathatja meg ezt az oldalát” – mondta Borsos. 

A korábbi világversenyeken rendszeresen hullámzott a csapat játéka, volt egy nagy győzelem, utána viszont visszaestünk. Ezért ki voltunk szolgáltatva a körbeveréseknek, a szerencsének, hogy más csapatok milyen eredményeket produkálnak. Most ez nem mondható el: nem kell számolgatnunk, eddig bízhattunk önmagunk erejében, ez a kiegyensúlyozottság szembetűnő. Borsos szerint ebben közrejátszhat a játékosokkal dolgozó Tord Ellingsen is, mert a norvég erőnléti edzőtől is biztosan pluszt kap a csapat.

Honosított játékos nélkül is robogunk 

Borsos úgy gondolja, az eddig maguk alatt teljesítő svédeket nem szabad lebecsülni a folytatásban, és a portugálok ellen is nehéz meccs vár a csapatra szerdán, ráadásul akkor lesz kifejezetten fontos a regeneráció, mert csak 16 óra lesz pihenni. Attól nem tart, hogy ez a csapat átesne a ló túloldalára, és túlzott önbizalommal menne bele a hátralévő meccsekbe. A svédek a norvégok ellen feljöttek a vége felé, de a szezon végén a Löwenhez szerződő Kristjan Andresson nem tudta azt hozni a kispadon, mint az előző világbajnokságon, akkor lényegesen dinamikusabbak voltak.

A szlovénok elleni győzelmet az eddigiek fölé helyezte Borsos.

Mert egy jó erőkből, jó formában lévő csapattal szemben mutatták meg a mieink, hogy nemcsak full extrás beállónk van, hanem átlövőnk is. Sőt, amikor Bánhidi pihenőt kapott, akkor Rosta Miklós is a helyén volt, és fontos gólokat lőtt.

„Az oroszok elleni meccsen lehetett érezni a játékosokon, nem tudják, mire képesek csapatként, volt egy kis félsz is, de az utolsó pillanatban kivívott siker elhitette, van esély, nem kell kishitűnek lenni. A világbajnok dánokat egy taktikai újítással, a nyitott védekezéssel megfékeztük, ez a szakmai stáb hitelességét növelte, és érdemes rájuk hallgatni. Izland ellen vert helyzetből tudtunk fordítani, az rávilágított arra, hogy nem kell félni a hátránytól, négy-öt gólról is vissza tudunk jönni, ha fegyelmezettek vagyunk, és mindenki végrehajtja a részfeladatát, mert van egy jó kapusunk. A norvégok ellen kikaptunk, mert az első félidő elment, de a második félidő megmutatta, hogy van karakterünk. A szlovénok jól játszottak, de amikor már Mačkovšek nem lőhetett szabadon a második félidőben, mert korábbi csapattársa, Mikler Roland elbizonytalanította, máris eggyel szűkült a lehetőségük támadásban.

Mi pedig találtunk egy igazi bombázót, akinek még talán az is benne volt a fejében, hogy megmutatja Vranjesnek: hiba volt, hogy nem számolt vele Veszprémben. Ligetvári Patrik ereje viszont a többiekből is jön.

Az is előny, hogy arra nem tud készülni a kapus, milyen megoldásokat választ, mert az elődök jegelték őt támadásbaaz előző nagy tornákon. A végére kiderült, hogy nemcsak Szlovéniában van földön kívüli játékos, hanem nálunk is. A hajrában lőtt gólok pedig többet érnek, mint az elején szerzett találatok.”

Borsos egyetértett azon felvetésemmel, hogy

a mostani sikerek értékét csak növeli, hogy nincs honosított játékos a mostani magyar keretben.

Régebben Zubjuk, Perez, Diaz, Eklemovics, Puljezevics, Dzsamali tudásában bíztunk, ha egy poszton kisebb üresedés volt. Ők természetesen erősítést jelentettek, nem elvették a helyet valakitől, de a tendencia jól mutatta, voltak hiányosságai a magyar utánpótlásképzésnek, és a könnyebb út felé mentünk. A klubokban zajló munka értékes és fontos, nem szabad megtagadni, de az is fontos, hogy a válogatottban ezt rendszerbe helyezzék, ahogy a mostani triumvirátus teszi.

Nem tudtak felkészülni belőlünk 

Nagy László, a szövetség szakmai alelnöke a Sport1 Harmadik félidő című műsorának vendége volt vasárnap este, és elárulta, hogy kimondottan pszichológusa nincs a csapatnak, a 2017-es vb-n még Csernus Imre beszélgetett a játékosokkal. A legfontosabb, hogy minden játékosnak megtalálták a helyét úgy, hogy eközben megőrizhette a karakterét. Világosan elmondták neki, mit várnak tőle. Jegyezzük meg, lehetetlent senkitől sem várnak.

Ezzel egyidejűleg levették róluk a terhet, lőjenek bátran – durrantsanak, ahogy Nagy mondta –, mint hogy tologassák a labdát félhelyzetekben a beállóknak. (A 2017-es vb-re 4 beállóval utaztunk.) Ha ugyanis az ellenfél egy rossz passz után elveszi a labdát, már rohanhatnak is vissza, és az ellenfél lőhet egy könnyű gólt, amiért meg sem kell dolgoznia a fal előtt.

Sötét lóként vagyunk itt, nem feltétlenül tudtak felkészülni belőlünk, sokan még nemzetközi kupában sem játszottak, nemhogy Európa-bajnokságon a válogatottban. Nagyon örülünk, hogy a játékosaink itt tudtak kiteljesedni. Hitet és önbizalmat adtunk nekik, ez jött ki belőle.

Csipet csapattal jöttünk, fontos játékosaink hiányoznak, de tényleg nincs semmi nyomás rajtuk. A kívülállóknak észrevétlenül is sokan hozzátesznek a játékhoz, így lettünk egyre erősebbek, és most már a legjobb négyről a beszélhetünk” – összegzett Nagy.

(Borítókép: Bóka Bendegúz és Máthé Dominik a Magyarország–Szlovénia mérkőzésen a svédországi Malmőben 2020. január 19-én. Fotó: Andreas Hillergren / MTI / EPA)