Egyelőre Veszprémben sem tudják, siker vagy kudarc a BL 4. helyezése

„Ez Köln, bármi megtörténhet!” – fogadkoztak pénteken a Telekom Veszprém játékosai, a kézilabda Bajnokok Ligája négyes döntőjét megelőző médianapon. A csapat magyar irányítója, a pályafutása elmúlt nyolc évét a bakonyiaknak szentelő Lékai Máté is igyekezett optimista lenni: „Abban hiszek, hogy az nyerhet, aki képes egymás után két jó napot kifogni. A csoportban is bizonyítottuk, hogy képesek vagyunk bárkit legyőzni, remek példa erre a Barcelona elleni hazai meccs. Most magabiztosnak és boldognak érzem magam, bízom abban, hogy holnap este is ugyanez az érzés jár majd át.”

Aztán viszont jött a Kielce elleni elődöntő, ahol hiába tűnt magabiztosnak a Telekom játéka, szünet után pár perc alatt minden szétesett. Tagadhatatlan, hogy a védelem oszlopának számító Blaz Blagotinsek korai kizárása nem tette könnyebbé a Veszprém helyzetét, de az sem véletlen, hogy a csapatkapitány, Rasmus Lauge a 37–35-re elbukott meccs után azzal kezdte értékelését: „Hülye hibákat követtünk el.” És csak ezt követően tért ki arra, hogy a nehezen érthető botlásaik mellé a kétperces kiállításokból is több jutott számukra a kelleténél. 

A Kiel elleni bronzmeccs aztán hasonlóan jól indult, majd hasonlóan fájó véget ért. Mondjuk úgy, vasárnap kísértett az elődöntő élménye. Hiába vezetett a Veszprém néggyel a szünetben, sőt még 15 perccel a meccs vége előtt is, nem sikerült megőrizni a fórt, s így megszerezni a csapat történetének második BL-bronzérmét. „Tanulnunk kell a meccs utolsó 10-15 percében elkövetett hibáinkból” – jelentette ki a hetesekkel elvesztett mérkőzés után az azon legeredményesebb veszprémi gólszerző, a nyolc találatig jutó Jahja Omar.

Kérdés, hogy a Veszprém fizikailag vagy fejben fáradt-e el a kelleténél jobban mindkét meccs hajrájára, vagy valóban csupán a szerencse pártolt el a csapattól a lehető legrosszabb pillanatokban. Ha ehhez hozzávesszük, hogy egy héttel korábban, egy kellően kiélezett, mégis valahol már megnyertnek tűnt bajnoki döntőt sikerült vesztettek el a Szegeddel szemben az utolsó másodpercekben, akkor még égetőbb a kérdés a következő idény szempontjából. 

A csapat vezetőedzője, Momir Ilics erre Kölnben még nem tudta a választ. „A kiélezett pillanatokban valami még hiányzott. Ám annyi biztos, jó úton járunk, továbbra is hinnünk kell, és hiszünk is az álmunkban” – fogalmazott a sajtótájékoztatón.

Hogy egyelőre keserédes a négyes döntő élménye, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a meccs után nyilatkozó játékosok a büszkeségtől a frusztrációig megannyi érzelmet felemlegettek.

„Belülről nem éreztem törést, kicsit visszaesett talán a védekezésünk, a Kiel pedig hirtelen elkezdett gólokat szerezni olyan helyzetekből is, amilyeneknél jóval könnyebbeket nem tudtak belőni az első félidőben. Húsz gólt kaptunk a szünet után, ami nyilván sok. Sajnálom, hogy így alakult, mert megvoltak a lehetőségeink a győzelemhez, elég csak a meccs közben kimaradt hetesekre gondolni. Jó lett volna legalább egy győzelemmel meghálálni a szurkolóinktól kapott támogatást. Ahogy előtte is mondtam, nem a negyedik helyért jöttünk Kölnbe, de nem úgy sikerült a hétvége, ahogy terveztük” – értékelte egyszerre a bronzcsatát és a négyes döntőt Lékai.

„Nagy és szép dolog, hogy egyáltalán eljutottunk a négyes döntőig, de azt hiszem, ha néhány év múlva visszanézünk erre a tornára, és valaki megkérdezi, jó idényünk volt-e, nemet fogok mondani” – tette hozzá a 34. születésnapját épp a négyes döntő előtt ünneplő Lékai.

A legnagyobb csalódottságot talán annak a Kentin Mahénak az arcán lehetett látni, aki az időn túli hetesével egyáltalán szétlövésre mentette a meccset – hogy aztán a párbajban hibázzon.

„Hogy a Kiel jobb csapat lett volna ma? Nem tudom. Azt viszont igen, hogy jól felkészültünk és jól is kezdtünk. Így pedig még nagyobb csalódás a végeredmény. Frusztráló és elkeserítő érzés, ami bennem van, pedig a hétvége előtt még optimista voltam, ehhez képest meccset sem tudtunk nyerni. Most még fáj a negyedik hely, de ilyen ez a final four. Bízom abban, hogy a nyári igazolásainkkal jövőre még erősebben térünk majd vissza ide” – mondta az idény álomcsapatába választott francia.

A veszprémiek közül Lauge volt az, aki a szombati kemény szavak után vasárnap már inkább az élet szebbik oldalát próbálta látni. „Ha a két meccsre gondolok, a Kielce elleni vereség fáj jobban még mindig. A Kiel-meccs inkább az erőforrások beosztásáról szólt, és ez sajnos nekik sikerült jobban, ezért tudtak feljönni ránk az utolsó negyedórában. Megesik az ilyen. Ezzel együtt büszke vagyok a csapatra, mindenkire, akinek szerepe volt abban, hogy a négyes döntőig juthassunk. Büszkék lehetünk arra, hogy itt voltunk Európa négy legjobb csapata között. Az itteni két meccs nem határozhatja meg az egész idényünket. Fantasztikus év van mögöttünk, egyértelműen előreléptünk benne. Kár, hogy a végén nem azt kaptuk, amit megérdemeltünk volna. Idén nem tudtuk elvinni a trófeát, de biztos vagyok abban, hogy jövőre visszajövünk, és sikerülni fog” – fogadkozott a 31 éves dán.

A finálé végén a Barcelona örülhetett – a katalán együttes szintén hetesek után múlta felül a Kielcét az aranycsatában. Ezzel a négyes döntők történetében az első olyan csapat lett, amely meg tudta védeni a címét.

A Veszprém tizenkét kiírásból hetedszer jutott el a kölni final fourba, s három ezüst és egy bronz mellett harmadszor zárt a negyedik helyen.

FÉRFI KÉZILABDA 
BAJNOKOK LIGÁJA 
Négyes döntő (Köln)
Döntő
Barcelona (spanyol) – Kielce (lengyel) 37–35 (14–13, 28–28, 30–29, 32–32) – hétméteresekkel
Bronzmeccs
Telekom Veszprém – THW Kiel (német) 35–37  (18–14, 34–34) – hétméteresekkel

Az elődöntőben
THW Kiel (német) – Barcelona (spanyol) 30–34 (18–19)
Telekom Veszprém – Kielce (lengyel) 35–37 (18–16)

(Borítókép: Rasmus Lauge, Lékai Máté, Blaz Blagotinsek [b–j], a vesztes veszprémi csapat tagjai a férfi kézilabda Bajnokok Ligája négyes döntőjében a harmadik helyért játszott Telekom Veszprém- és a német THW Kiel-mérkőzés után Kölnben, a Lanxess Arenában 2022. június 19-én. A Telekom Veszprém 34–34-es rendes játékidőt követően hétméteresekkel kapott ki. Fotó: Kovács Anikó / MTI)