Simon, Szimonetta
-1 °C
15 °C

Mondtam Jordannek, ne dobjon annyit

2013.07.06. 10:34
Nemrég jelent meg az NBA-ben legeredményesebb edzőlegenda Phil Jackson új könyve Eleven rings, azaz Tizenegy gyűrű címmel, melyben az amerikai kosárlabda egyik legnépszerűbb időszakának titkait mesélte el. Egy évtizeden át volt a Chicago Bulls edzője, aztán a Los Angeles Lakersszel lett többszörös bajnok.

A játékosként a New York Knicksszel bajnok Jackson segédedzőként került a Chicago Bullshoz 1987-ben, ahol két évvel később szakadt nyakába a vezetőedzői munka, amelyre aktív pályafutása vége óta vágyott.

Jackson és az edzőlegenda Tex Winter, aki a háromszög-támadások kiötlője és atyaúristene volt, egy olyan rendszert alakított ki, amely hat bajnoki címig vezetve a Bullst.

Jacksonnak az jelentette eleinte a legnagyobb problémát, hogy beleverje játékosaiba a rendszert és a csapatérdeket. Meg kellett például győznie az elképesztő pontátlaggal játszó Michael Jordant, hogy ne vállaljon el mindent dobást, hanem bízzon meg a csapattársaiban. „Akkor majd meccsenként harminckettőt dobok csak, az negyedenként nyolc pont, ilyet úgyse csinál más" - válaszolta erre Jordan, aki eleinte kételkedett edzője módszerében.

A tizenegyszeres bajnok Jackson idén júniusban, új könyve megjelenése után.
A tizenegyszeres bajnok Jackson idén júniusban, új könyve megjelenése után.

A zenmesterként is emlegetett Jackson holisztikus edzői felfogása miatt is különcnek számított az NBA akkori világában, újításairól részletesen ír a könyvben. Észak-amerikai őslakosok szokásait hozta be a klubházba, a csapattermet például totemekkel rakta tele, ami később nagyon tetszett Dennis Rodmannek. Szertartásokat nyitotta az értekezleteket, amit a kosarlabdázók eleinte viccnek fogtak fel, azt kérdezték tőle, milyen füvet szív, hogy ilyen hülyeségeket csinál.

A Bulls-játékosoknak időnként töksötét csarnokban kellett játszaniuk, hogy egymásra hangolódjanak, jól érezhetően igyekezett szakítani a megszokott edzésmódszerekkel, és rákényszeríteni játékosait, hogy maguk oldják meg a pályán a nehéz helyzeteket.

A játékosaival megismertette a zent, meditációs foglalkozásokat tartott a Bullsnál, és közben filozófiai és történelmi könyvekkel igyekezett nevelni játékosait, rendszeresen ellátta személyre szabott olvasnivalókkal őket. Pályafutása két legnagyobb sztárja, Michael Jordan és Kobe Bryant általában magasról tett az egészre, de például Shaquille O'Neal és Scottie Pippen is több alkalommal hasznosnak találta és megértette, edzője mit akar neki sugallni a könyvekkel.

A klasszikus Bulls iránt rajongók is megkapják az érdekes részleteket a kultikus csapat formálódásával kapcsolatban. A Michael Jordan celebstátuszát eleinte elfogadni képtelen társakról, a Bulls leghasznosabb játékosává vált, időközben Jordan tiszteletét kiharcoló Scottie Pippenről, és a rapszodikus magatartása miatt Jackson által csak időzített bombaként emlegetett Dennis Rodmanről. És elmeséli azt is, hogyan kellett felrázni a csapatot a sokkból, amit Michael Jordan első visszavonulása okozott, aki aztán két évvel később, visszatérése után, apák napján szerzett bajnoki címe után bőgve ölelte a labdát az öltözőben korábban meggyilkolt apjára emlékezve.

A Bullsszal hat bajnoki címet nyert, emlékezetes lezárása volt a sorozatnak a 98-as NBA-döntő legvége, amikor Jordan kosarával nyertek, ezzel lezárult a liga egyik nagy korszaka. Az edzőlegenda szerint ez volt minden idők egyik legnagyobb kosárlabda momentuma, már csak azért is, mert tudták, a legendás csapat nem marad együtt.

Michael Jordan's Final Shot

Az Eleven rings legnagyobb port kavart részletei arra a kérdésre mennek rá, ami már egy évtizede foglalkoztatja az NBA-rajongótáborát: Michael Jordan vagy Kobe Bryant volt a jobb?

Felelevenítette a két korszakos sztár első találkozását a könyvbe. Kezet ráztak, aztán Kobe azt mondta Jordannek, "simán szétrúgnám a segged egy az egy ellen". Jackson is úgy gondolja, Bryantről nem túlzás azt állítani, hogy Jordan megszállottja volt, tavaly egy zseniális videó meg is jelent, ami a két kosárlegenda mozdulatait hasonlítja össze.

A 67 éves edző nem titkolta, Jordant vezetőként és védőként is jobbnak tartotta, Bryantet eleinte nem is tudta kezelni, mert a kosaras nem volt hajlandó alávetni magát a rendszernek, amit a csapatnál alkalmaztak. Évekig gyűrték egymást a középiskolából draftolt fiatal játékossal, aki első éveiben a csapattársaival se nagyon tartotta a kapcsolatot, a megbeszéléseken kapucnival a fején ült a hátsó sorokban, kivonta magát a közösségből.

Bryant nem volt hajlandó együttműködni csapattársával, Shaq-kel sem, ez még tovább aknázta a csapaton belüli egyensúlyt, míg nem Jackson kijelentette, nem tudja kezelni Kobe-t. Nem sokkal később kirúgták, ez volt az egyetlen ilyen alkalom pályafutása során, Bryant puhította meg a tulajdonost

Később persze megmentőként visszatért, és öt bajnoki címmel zárt a Lakersnél, a végére pedig Kobe-val is megbékélt. Viszonyuk baráti lett, és sokkal közvetlenebb, mint például Jordannel, akivel egy idő után már időpontot kellett egyeztetnie, ha megbeszélésre akarta hívni, írja.

Könyve egyben közel húszévnyi NBA-szezon naplója is, így aki emlékszik a legendás döntőkre és emlékezetes playoff-meccsekre, időnként üresjáratokba szalad bele, a meccsbeszámolók jelentős részét teszik ki a könyvnek.

Az NBA történetének legeredményesebb edzőjének fanatizmusa valójában egy teljesen egyszerű dologból fakad, gyerekkorától kezdve, mindig, minden formában gyűlölt veszíteni. A neveltetése és a kosárlabda konvenciói ellen sokáig lázadó szakember kapcsolatai, házassága ment rá megszállottságára. Ezért is emésztette meg nehezen, hogy utolsó lakerses szezonját magánéleti és egészségügyi problémái mellett egy rájátszás-vereséggel zárta.

Még egyszer hívták a Los Angeles-iek, tavaly a pocsék szezon után akarták megmentőnek, de nem egyeztek meg, azt állította, átverte a klub. Néhány hete kijelentette, többé nem akar edző lenni, bármit is írnak a lapok. Annyi biztos, hogy jó ideig még ő lesz az NBA legtöbb bajnokságot nyert trénere.