Ledöntötték Jordanék szobrát, a Warriors az NBA új rekordere

Az NBA-ben címvédő Golden State Warriorsnak összejött a nagy rekord csütörtök hajnalban: a Memphis Grizzlies ellen 125-104-re megnyert mérkőzéssel megdöntötték a kilencvenes évek klasszikus Chicago Bullsának húsz éve felállított rekordját,

Az új rekordot már csak azért is lesz szörnyen nehéz beállítani, esetleg megdönteni, mert Curryék mindössze kilenc mérkőzést vesztettek el az alapszakaszban. Pedig egy NBA-csapatnak elég kemény a menetrendje: hetente több meccset játszik, és sokszor csak egy napja van arra, hogy regenerálódjon. 

Stephen Curryék viszont annyira ritkán kaptak ki az idén (az első huszonnégy meccsüket kapásból megnyerték az idény elején, már ez is rekord volt), hogy már november környékén felmerült: ha ez így megy tovább, akkor a Warriors le fogja körözni Michael Jordanéket. Aztán az alapszakasz vége felé már tetőzött az őrület, hogy tényleg meglehet a rekord, mert a sztárokat nem pihentették, és jöttek is a győzelmek.

De pont ekkor esett be két viszonylag váratlan vereség a Boston Celtics és a Minnesota Timberwolves ellen öt napon belül. Steve Kerr edző elismerte, hogy játékosainak kissé agyukra ment a rekord üldözése és a felhajtás, úgyhogy nem tudtak megfelelően koncentrálni. Azért is szorultak, mert az utolsó öt meccsükből kettőt a második legjobb mérleggel álló San Antonio Spurs ellen kellett játszaniuk, egyet ráadásul idegenben, ahol 97 óta nem nyert a Warriors. Most viszont igen, oda-vissza verték a Spurst, és megugrották a legnagyobb akadályt is,

A Bulls-féle 72-10-es rekordot csak nagyon kevesen tudták megközelíteni 1996 óta. A legközelebb pont a Golden State járt a múlt idényben, amikor 67 győzelem mellett 15 vereséggel zárták az alapszakaszt. Rajtuk kívül a Dallas Mavericksnek volt egy ugyanilyen mérlege 9 éve. 

A Warriors-csúcshoz kellett a végtelen önzetlenség, ami a játékukat jellemzi, továbbá olyan kosarasok, akik fizikálisan ugyan kevésbé erősek, mint a 96-os Bulls tagjai, de nagyon atletikusak. És szükség volt egy Stephen Curryre, ahogy a Bullsnak is volt egy Michael Jordanje. 

A többieket eléggé háttérbe szorító Curry-hisztéria majdnem hasonló méreteket öltött idén, mint anno a Jordan körüli felhajtás, mondjuk jogosan. Úgy dobálta a hárompontosokat, mint egy gép, ráadásul olyan helyekről, ahonnan sokan meg sem próbálnák – így jutott el négyszáz tripláig, miközben néhány évvel ezelőttig még az is elképzelhetetlen volt, hogy valaki a háromszázas határ fölé tud menni. Saját rekordját döntötte meg, ennek a számnak is nagyon kevesen kerülnek majd a közelébe az elkövetkezendő években. 

A Warriors produkcióját is nehéz lesz megismételni: otthon félelmetesen játszott, de rajta kívül senki nem nyert több idegenbeli meccset az idén, és a San Antonio Spurst is otthonában verték meg, ez senki másnak nem ment.

Elképesztő volt Klay Thompson is, Curryvel együtt meg halálosak, ők lettek az első olyan páros az NBA történetében, akik együtt hatszáz hárompontost szereztek a szezonban. 

Őket nyomták le 

A kilencvenes éveket uraló Chicago Bulls a kosárlabda-történelem legmeghatározóbb csapata volt: egy évtizeden belül hat bajnoki címet szereztek Phil Jackson edző irányítása alatt, tele csupa egyéniséggel, akik annyira emlékezetessé és népszerűvé tették itthon is az NBA-t. 

Abból a Bullsból Michael Jordant nagyon nem kell kiemelni, aki természetesen nemhogy csapata, de az egész NBA legjobbja volt, majdnem 400 ponttal többet szerzett mindenkinél az idényben. 30,4-es pontátlaga pedig 3,5 ponttal volt jobb a második Hakeem Olajuwonénál.

Csakhogy Jordan mellett nem akármilyen csapat volt. Dennis Rodman a támadó lepattanókat nézve legjobb, az összes lepattanóban pedig második volt a ligában. A horvát óriás, Toni Kukoč a második legjobb támadóember volt a teljes mezőnyben a 100 támadásokra vetített hatékonyságot nézve (Jordan csak az ötödik volt ebben a sorban). És akkor még ott volt a decemberben a hónap játékosává, a szezon végén pedig a legjobb kezdőbe és a legerősebb védőcsapatba választott Scottie Pippen.

És hát természetesen Steve Kerr is részese volt a húsz évvel ezelőtti menetelésnek, ő is játszott abban a Bullsban. Kerr 2014 óta a Golden State Warriors vezetőedzője, és így az NBA történetének két messze legjobb szezonjában is vastagon benne volt. 1995–96-ban főleg a hárompontosai jöttek jól a Bullsnak: nem dobott kiemelkedően sokat, de ha beleállt egy triplába, akkor 51,48 százalékkal be is talált a gyűrűbe.

Céltalan, de szép rekord

Annyit nyertek Curryék, hogy már hetekkel az alapszakasz vége előtt eldőlt: a Golden State Warriors garantáltan ott lesz a rájátszásban. 

Alapszakaszbeli vagy akár egész szezonra vonatkoztatott eredményrekordokat megdönteni némileg céltalan, ha a végén pont a legfontosabb cél, a bajnoki cím nincs meg. Hogy a Golden State Warriors eljut-e a címvédésig a 73-9 után, még nem tudjuk, de az NBA melletti másik három fő sportág legjobbjai alapján akár céltalannak is nevezhetnénk a történelmi csúcsot.

A baseball-ligában négy csapat zárt csak 111-43-as vagy ennél jobb mérleggel, de az 1906-os Chicago Cubs, az 1954-es Cleveland Indians és a 2001-es Seattle Mariners sem lett bajnok, egyedül az 1998-as, 114-48-as mérleggel záró New York Yankeesnek sikerült a végső győzelem.

Nem jobb a helyzet az NFL-ben sem, bár az 1972-es Miami Dolphins egyedülállóként elmondhatja magáról, hogy 17-0-s eredménnyel, veretlenül lett bajnok. 1934-ben és 1942-ben a Chicago Bears, 2007-ben pedig a New England Patriots zárta hibátlanul az alapszakaszt, de a bajnoki cím egyiküknek sem lett meg.

Az NHL-ben az – érdekes módon pont a Jordanékkel egy időben játszó – 1995–96-os Detroit Red Wingsé a legjobb alapszakasz, ők a 82 meccsükből 62-t megnyertek (13 döntetlen és 7 vereség mellett), de végül még a döntőig sem jutottak.

73-9: mit ér ez az egész?

Az NBA-ben nagyon szeretnek különböző bajnokcsapatokat vagy korszakokat meghatározó játékosokat összehasonlítani statisztikai mutatók alapján. A mostani Warriorsszal és a 96-os Bullsszal is megcsinálta ezt az amerikai sajtó, és nagyjából az jött ki, hogy a GSW pontátlaga valamivel jobb volt Jordanékénál, viszont védekezésben a chicagói klassziscsapat volt a jobb.  

Igyekeztek valamit kicsikarni az érintettekből is, úgyhogy érdekes volt, miket mondtak az egykori bullsosok, miközben a Warriors egyre közelebb került ahhoz, hogy elvegye a rekordjukat. Scottie Pippen szerint ha a két csapat összekerült volna egy négy győzelemig tartó párharcban, akkor sima 4-0-val söpörték volna le Curryéket.

Ron Harper szerint a rekordok arra vannak, hogy megdöntsék őket, de ő is úgy gondolta, hogy a Warriors egy meccset se nyert volna ellenük. A legnagyobb sztár, Michael Jordan egyenesen a warriorsos Draymond Greennel beszélt.

Azt mondta nekem az All Star-hétvégén, hogy menjünk, és döntsük meg a rekordot. Ha nem csináljuk meg, akkor egyedül engem fog hibáztatni. 

És hogy ki nyert volna? Változott annyit maga a játék és a szabályok, hogy fölösleges legyen boncolgatni egy ilyen fantáziameccset, pláne, ha Michael Jordan is ott van az egyenletben. Az már más kérdés, hogy a mostani Golden State Warriors tart-e már ott, hogy egy korszak meghatározó csapatának lehessen nevezni, mint a Jordan-féle Bullst.

Egy bajnoki cím után ez most még túlzás lenne, bármennyire is kilógtak ebben az alapszakaszban a mezőnyből. Mert a Bulls a 72-10-es alapszakasza után végigrobogott a rájátszáson, és aztán bajnok lett, majd a következő idényben megvédték címüket. Mi jött ezután? Még egy bajnoki cím.

Hogy a korszak meghatározó csapata legyen a Warriors, ahhoz először is a rekordidény után meg kellene védeni a bajnoki címet. Aztán jöhetne még három-négy bajnoki cím, ami kemény menet lesz, még úgy is, hogy idén többször már az ellenfelek is kifogytak az ötletekből, hogyan lehetne megállítani Curryék támadójátékát.

Az viszont biztos, hogy valami egészen kivételeset láthatunk ebben az idényben, és valószínűleg a következő szezonokban is. Ahogy az idény előtti beharangozónkban írtuk, a kilencvenes évek óta várjuk, hogy ilyen látványos kosárlabdát lássunk.