Orsolya
11 °C
26 °C
Index - In English In English Eng

Egész Amerika egy szlovén srác lábai előtt hever

doncic
2019.01.28. 21:51 Módosítva: 2019.01.29. 11:06

Ha egy amerikai NBA-fanatikust megkérdeznek, hogy ki minden idők legjobb európai játékosa, akkor nagy valószínűséggel Dirk Nowitzkit mondja, esetleg a Gasol testvéreket, vagy a görög csodagyereket, Giannis Antetokounmpót. Az NBA története tele van érdekes európai légiósokkal, de hiába bukkan fel évtizedente egy-egy spanyol, francia vagy német extraklasszis, csak egy dolog állandó az NBA és Európa kapcsolatában: minden évben érkeznek szláv elitjátékosok a ligába.

Ott volt egy seregnyi horvát zseni, mint Toni Kukoc vagy a tragikusan elhunyt Drazen Petrovic, a szerbektől Vlade Divac, Nikola Jokic vagy Bogdan Bogdanovic. De Bosznia sem áll rosszul NBA-sztárokkal, elég csak Bojan Bogdanovicra, Jusuf Nurkicra vagy Mirza Teletovicra gondolni. És ezek csak a nagyobb szláv országok, az évek során Montenegró (a három Nikola, Vucevic, Mirotic és Pekovic) és Szlovénia (Goran és Zoran Dragic, Beno Udrih, Rasho Nesterovic) is képes volt több NBA-játékost adni a világnak. Hogy ez most miért fontos?

Mert nagyon úgy néz ki, hogy az NBA következő nagy európai sztárjátékosa egy még mindig csak 19 éves szlovén srác lesz.

Őt Luka Doncicnak hívják, és már most ott tart, hogy az első évében, gyakorlatilag tinédzserként allstar játékos lehet. Ilyeneket tud a pályán:

Nem esett messze a labda a fájától

Luka Doncic életében nem volt ismeretlen a kosárlabda, hiszen édesapja kétszeres szlovén bajnok, majd aktív pályafutása után edzőként folytatta. Ennek ellenére Lukát eleinte jobban érdekelte a futball, de annyira megnőtt, hogy végül nála jóval idősebbek között találta magát a kosárpályán.

Nyolcévesen már a 14 évesekkel edzett, de a helyi szabályok szerint csak a 12 év alattiak között léphetett pályára. Korai karrierjének van magyar vonatkozása is, ugyanis 2011-ben a budapesti Sanpaolo Kupa legjobb játékosa lett, majd egy évvel később már a Real Madridnál kosarazott.

10922835 1540393112903539 1626423620022503635 n
Fotó: Luka Doncic / Facebook

Ott sem volt megállás, 13 évesen MVP (a legjobb játékos) lett a 16 évesek között, egy évvel később pedig már a Real Madrid tartalékjainál szerepelt. Végül 16 évesen mutatkozott be a felnőttek között, miután gyakorlatilag mindent megnyert a tartalék- és U18-as bajnokságban.

Ezzel ő lett a Real Madrid történetének legfiatalabb játékosa,

illetve Ricky Rubio és Ángel Rebolo után az egész liga legfiatalabb debütánsa. A következő szezonra már alapemberré vált a Realban, 16 évesen a Boston Celtics elleni felkészülési meccsen 4 lepattanót szerzett, illetve volt egy blokkja és egy asszisztja. Ekkor már mindenki generációs tehetségként kezelte Doncicot, aki szép lassan a legerősebb európai bajnokságban (a spanyol) és a legerősebb nemzetközi ligában (Euroliga) is meghatározó játékosa lett a Realnak. A nagy berobbanás a 2017-2018-as szezonban jött, ekkor ugyanis nem csak az Euroligát nyerte meg a Reallal, hanem alig 18 évesen

  • az Euroliga négyes döntőjének MVP-je,
  • az Euroliga MVP-je,
  • egymás után harmadjára az Euroliga legjobb fiatal játékosa,
  • és a spanyol első osztály legjobb fiatal játékosa és MVP-je lett.

Ekkorra Doncinc híre a tengerentúlra is eljutott, és teljesen egyértelművé vált, hogy az NBA-ben köt ki. A kérdés csak az volt, hogy az Egyesült Államokban hogyan látják eddigi teljesítményét. Ugyanis az NBA-ben évtizedek óta rettegnek az európai játékosoktól a drafton, pontosabban lehet bármekkora tehetség egy szláv vagy francia fiatal, a legértékesebb első pár helyen inkább elviszik az egyetemi bajnokságból már jól ismert srácokat, mintsem az amerikainál lassabb, kevésbé fizikális európai ligákban edződött, jóval ismeretlenebb arcokkal rizikózzanak.

Az európai átok

Az NBA történetében egyetlen egy európai játékos volt, akit első helyen választottak ki a drafton. 2006-ban a Toronto Raptors vitte el első helyen az olasz Andrea Bargnanit, aki 213 centisen úgy dobálta a hárompontosokat, mint senki más a magasemberek közül, és ez akkor még abszolút különlegesnek számított. Bargnani nem futott be nagy karriert az NBA-ben, 2016 óta a ligában sincs, miközben a 2006-os drafton olyan, máig aktív NBA-játékosokat vittek el más csapatok utána, mint Paul Millsap, LaMarcus Aldridge, Rajon Rondo, Rudy Gay, J.J. Redick vagy Thabo Sefolosha, akik idős korukra is értékes tagjai mostani csapataiknak.

Bargnani volt az egyetlen, akit európaiként első helyen draftoltak, de pár kivételtől eltekintve a legértékesebbnek számító 14 drafthelyen elkelő európaiak sokszor még annyira sem jutottak a ligában, mint az olasz. Darko Milicicet 2003-ban, minden idők egyik legjobb draftévében második helyen vitte el a Detroit Pistons LeBron James mögött, olyan későbbi allstar játékosokat hagyva a konkurenciára, mint Carmelo Anthony, Chris Bosh vagy Dwyane Wade. Milicic pár év alatt kikopott a ligából, ahogy csak a legkeményebb NBA-fanatikusok emlékeznek olyan első körös, de csúnyán beégett európaiakra, mint Nikoloz Tskitishvili (2002-es draft, ötödik pick), Jaroszlav Korolev (2005, 12. hely), Fran Vasquez (2005, 11. hely), Andris Biedrins (2004, 11. hely) vagy Vladimir Radmanovic (2001, 12. hely).

Ahogy látható, a 2000-es években egy ideig óriási trend lett európaiakat draftolni egészen korán, de annyian sültek be és derült ki róluk, hogy nem alkalmasak az amerikai kosárlabda szintjére, hogy a 2010-es évekre csak elvétve tud kiemelt helyre kerülni olyan játékos, akit nem próbáltak ki előtte az egyetemi bajnokságban. Éppen ezért is volt különleges Doncic helyzete a 2018-as draft előtt, hiszen 18 éves korára gyakorlatilag mindent megnyert, amit európai kosaras megnyerhet, sőt 2017-ben óriási meglepetésre még Európa-bajnokságot is nyert Szlovéniával. Éppen ezért az amerikai szaksajtó szinte egyöntetűen várta első helyre Doncicot a drafton, lassabb, kevésbé fizikális európai kosár ide, a jól ismert európai átok oda, ez a srác tinédzserként lett mindenhol a legjobb felnőttek között, a világ második legjobb bajnokságában és nemzetközi kupájában.

Doncic végül csak harmadik lett a drafton, majd utána azonnal elcserélték az ötödikre.

Hiába áradozott róla a szaksajtó, és mondta el gyakorlatilag minden hozzáértő, hogy 17-18 évesen felnőttek között megnyerni mindent akkor is óriási teljesítmény, ha ezt valaki Európában érte el, a draft közeledtével egyre inkább úgy tűnt, hogy az NBA-csapatok még így is félnek első helyen elvinni Doncicot. Pedig az első helyen választó Phoenix Suns edzőjének azt az Igor Kokoskovot nevezték ki, akivel Doncic 2017-ben megnyerte az Eb-t, de a második helyen is az a Sacramento Kings választott, amelynek a szerb Vlade Divac a general managere. Divac ismeri az európai és a szláv kosárlabdát, 2017-ben például annyira ragaszkodott ahhoz, hogy az egyik legjobb európai játékosnak számító Bogdan Bogdanovic a Kingshez igazoljon, hogy három évre 36 milliós fizetést adott neki, amivel Bogdanovic lett minden idők legjobban kereső újonca. Hiába az ismerős edző, hiába a szláv kötődés, a Suns (DeAndre Ayton) és a Kings (Marvin Bagley) is inkább egy egyetemi bajnokságból jól ismert játékos mellett döntött, hogy aztán Doncicot "csak" harmadik helyen vigye el az Atlanta Hawks. Az új vezetéssel a Golden State Warriors példáját (vagyis tudjon mindenki hármast dobni) követő Hawks inkább odaadta Doncicot a Dallas Mavericksnek, amiért megkapták az ötödik picket (és vele Trae Youngot, az egyetemi bajnokság Steph Curryét) és egy 2019-es első körös jogot.

Történelmet írni Dallasban

Így az idei NBA-szezon felé közeledve bátran ki lehet jelenteni, hogy a 2018-as draftosztály kiemelkedik az átlagból, és gyakorlatilag az első 10-12 helyen nem nagyon lehetett mellé lőni a nyáron. Egyre jobban látszik viszont, hogy mondjuk az elit fizikumú, és azonnal NBA-játékra képes Aytonhoz vagy Bagleyhez képest Doncic egészen más kategória,

olyan teljesen egyedi, soha nem látott tehetség, aki képes lehet egy komplett csapatot elvinni a hátán.

A mai modern NBA egyik jellemzője, hogy mindenki hármasokat próbál dobálni a centertől a felmosófiúig, és ebben Doncic egészen kiváló. A másik jellemző manapság, hogy egyre gyorsabban haladunk a pozíciómentes kosárlabda irányába, amikor csapatok képesek kiállni center nélkül, öt nagyjából egymagas emberrel, vagy két méter fölötti irányítóval. A játék  megváltozott, sokkal mozgékonyabb, dobásnehéz lett, lassan semmi helyük nincs a klasszikus tohonya bengáknak, akik csak szedegetik a lepattanókat.

Doncicnak elképesztően jól fekszik ez a világ. 201 cm magas, 99 kg, és ugyan kissé darabos, lassabb a mozgása az NBA-átlaghoz képest, simán tud játszani egyest, kettest és hármast is, de vannak olyan szakértők, akik szerint még négyes is lehetne bizonyos felállásban. Gyakorlatilag minden dobásfajta megtalálható az eszköztárában, de mégis egy dolgot emelnek ki vele kapcsolatban:

Sem Drazen Petrovic, sem Toni Kukoc nem játszott annyira éretten 18 évesen, mint ahogyan most Doncic

- ezt Dusan Ivkovic szerb kosárlegenda nyilakozta még 2018 januárjában, de már 2017-ben arról írtak a szaklapok, hogy az NBA vezetői el vannak ájulva Doncic játékintelligenciájától, látásmódjától és vezetői képességétől. Mégis csak a szezon első pár hete után kezdett mindenki számára világossá válni, hogy ez a srác valami olyasmit csinál az NBA-ben, amire talán még soha nem volt példa.

Egy igazi ösztönös zseni

Újoncok esetében nem feltétlenül a legjobb, ha pusztán statisztikai adatok alapján ítéljük meg őket, ezért inkább öt jól körülhatárolható képességre vagy adottságra bontjuk azt, hogy miért tűnik Doncic már most generációs tehetségnek.

1. Visszalépős dobások

A stepback királya jelenleg James Harden az NBA-ben, ám Doncic öt centivel magasabb nála, hosszabb a lába, és kevésbé ismerik még a stílusát a ligában, mint Hardenét. Doncic elég megbízhatóan dob középtávolról és távolról is, viszont az elithez képest kicsit lomhább, testalkatra kifejezetten vastag játékos, ezért a sebessége helyett a gyors reakciókészségére kell alapoznia. Ennek köszönhetően jelenleg a fél NBA ámul, hogy itt egy európai tinédzser, aki ilyen trükkökre képes.

2. Passzolás

LeBron Jamesszel kapcsolatban szokták sokszor elmondani, hogy az egyik leginkább alulbecsült képessége a passzolás. Doncic ebben is kiemelkedik, és többek között a passzjátéka miatt fordulhat elő, hogy a szlovénra bátran rá lehet bízni a játék irányítását is. Itt látszik igazán, hogy Doncic kiemelkedő játékintelligenciája, térlátása és gyors reflexei mennyire jól tudnak érvényesülni. Különösen az a képessége lenyűgöző, ahogy a teljes törzsét kicsavarva tud akár a levegőben úgy mozogni, hogy bármelyik csapattársának oda tudja juttatni a labdát. Itt például a Bulls védelméből csinál egy támadáson belül háromszor is totál idiótát, hogy aztán egészen lehetetlen mozdulattal adja a labdát a csapattársának.

3. Született vezér

Inkább attitűd, mint képesség, de ettől még Doncic legnagyobb erénye, hogy ennyire fiatalon vezéregyéniség tud lenni. Már a Real Madridnál is vállalt mindent eldöntő dobásokat, arra viszont senki sem számított, hogy az NBA-ben ilyen hamar magára vállalja a legneccesebb szituációkat. Még fél szezon se telt el, de máris magáénak tudhatja az alábbi, elképesztő buzzerbeatert a Celtics ellen, illetve a félidős, majdnem félpályás dobást a Rockets ellen, arról a meccsről nem is beszélve, amikor a Mavericks jött bedobással 0,6 másodperccel a vége előtt: Doncicnak ennyi idő még pont elég volt ahhoz, hogy lehetetlen szögből bedobja a hármast, és hosszabbításra mentse a meccset. Ennyi idősen sokan a gyűrűre nem mernek dobni, ő viszont már meccseket dönt el. A higgadtságát tökéletesen mutatja az az eset is, amikor a Phoenix Suns ellen az egyik játékos nyíltan cukkolta Doncicot, egy sikeres kosár után provokálta őt a visszavágásra. Doncic köszönte szépen, és azonnal válaszolt egy annyira nyugodt, higgadt kosárral, mintha semmit sem történt volna.

4. Bárhogyan tud dobni

A lassabb, kevésbé atletikus európai játékosoknak gyakorlatilag kötelező jobban dobni az átlagnál, ha meg akarnak ragadni az NBA-ben, de Doncic bőven túlszárnyalja az átlagot. Magabiztosan dobálja a hármasokat, a mély tempókat, bátran beleáll abba is, ha háttal van a gyűrűnek, de nem idegen tőle a zsákolás vagy az alacsonyabb játékosokra jellemzőbb floater is. A legjobban a Rockets elleni meccsen lehetett látni, mennyire képzett. Kevesebb, mint három perccel a meccs vége előtt dob egy hármast a sarokból, egy visszalépős hármast, egy betörés utáni floatert, még egy visszalépős hármast bele a Rockets centerének az arcába, majd a végén gond nélkül átpasszolja a kettős emberfogást.

5. Labdalopások

Védekezésben még van mit fejlődnie Doncicnak, de a fantasztikus térlátása már ezen a ponton is előnyökkel jár. Doncic a hármas poszton a 11. legjobb labdalopásban, az újoncok közül rajta kívül egyetlen játékos (Mikal Bridges) fért még be a legjobbak közé. Doncic gyors reflexei, térlátása és kiváló passzolóképessége miatt képes egy labdalopás után azonnal gólhelyzetet kialakítani.

Vagyis Doncic tényleg nem egy hétköznapi játékos, már csak az a kérdés, hogy mire viheti Dallasban.

Nowitzki hagyatéka

A Dallas Mavericks meglehetősen érdekes jelensége az NBA-nek. A 1980-as alapítás óta a nyugati konferencia sötét lovának számít, amely rövidebb időszakokra képes óriási meglepetésekre, hogy aztán pár évig a rájátszásba se tudjon bekerülni. A franchise-t több mint 10 éve három figura határozza meg.

Mark Cuban: Egykori bérletesként 2000-ben vette meg a Maverickset, és azóta szürke középcsapatból egy erős franchise-t épített. Cuban közismert arca az NBA-nek, a leghangosabb tulajdonos, aki sokszor celebként szerepel, és republikánusként hangos kritikusa Donald Trumpnak.

Rick Carlisle: A csapat vezetőedzője 2008 óta. Carlisle-t a legjobb edzők között tartják számon, az elmúlt pár évet leszámítva rendre playoffba vitte a csapatot, 2011-ben pedig óriási meglepetésre meg is nyerte az NBA-t, méghozzá az első igazi szupercsapat, a Bosh-t, Wade-et és Jamest soraiban tudó Miami Heat ellen. Carlisle régi vágású edző, akinek egyik védjegye, hogy inkább a játékoscserélgetésben és szabadügynökök elcsábításában bízik, mint a fiatal játékosok beépítésében.

Dirk Nowitzki: A német legenda, aki 1998 óta tagja a csapatnak, és még 40 évesen is aktív. Ugyan már nincs akkora hatással a játékra, de még mindig meghatározó arca a franchise-nak.

Carlisle fiatalokkal kapcsolatos viszonya miatt is volt akkora hír, hogy a Dallas beleállt a szlovén draftolásába. Pláne úgy érdekes, hogy 2017-ben kilencedik helyen hozták el Dennis Smith Jr-t, akit a korosztálya legjobb irányítói között tartottak számon, de az első idényében feltűnően szenvedett, sokszor padozott ahelyett, hogy folyamatosan a kezdőben terhelték volna. De még így is csoda, hogy egyáltalán megpróbálták fejleszteni Smith-t, hiszen 1980 óta csak elvétve akadt olyan, hogy a Dallasnál egy újoncból bármit is csináltak volna, ha nem cserélték már el a draftjogot egy közepesen jó játékosra inkább.

Ezért nem is lepett meg senkit annyira, hogy Doncic eleinte ki-kikerült a kezdőből az idei szezonban, de aztán a fiatalokkal sokkal szigorúbb Carlisle is belátta, hogy ezt a gyereket folyamatosan mélyvízben kell tartani. Az edző vaskalapos, aggresszív stílusa sok játékost teljesen kikészít már az első évében, csakhogy Doncicról az a hír járja, hogy még akkor is teljes nyugalommal képes tenni a dolgát, ha Carlisle két centiről ordibál az arcába. Egész egyszerűen nem tudja semmi kizökkenteni.

Doncic karrierje így erősen ível felfelé, most ott tartunk, hogy

a szavazás jelenlegi állása szerint csereként allstar lehet, olyan játékosok mellett ülhet a padon, mint anthony davis, russell Westbrook, damian lillard vagy klay thompson.

Csak a miheztartás végett, 1998 óta mindössze három újoncnak sikerült allstarnak lenni, de Blake Griffin, Tim Duncan és Yao Ming közül utóbbit inkább a kínai voksok szavazták be a gálára, mint a teljesítmény.

Doncic Carlisle-t meggyőzte az érett játékával és sziklakemény jellemével. Cubant meggyőzte azzal, hogy már újoncként allstar játékos lehet a csapatában, és tele az internet olyan videókkal, amelyekből kiderül, hogy Doncic emberileg is példaképpé válhat majd. A Sixers ellen rázuhant egy operatőrre, akihez orvost is kellett hívni, mire Doncic a saját stábját felülbírálva, az ellenfél büntetődobása alatt átsétált a pályán, hogy megnézze, minden rendben van-e a férfival, miközben az edzője kiabált neki, hogy húzzon vissza a helyére. A Warriors ellen meg egy 10 éves fiúra zuhant rá, de hiába törte össze magát, először a kissrácot igyekezett nyugtatgatni, majd arra is gondolt, hogy a meccs végén megkeresse a gyereket, és adjon neki egy dedikált Doncic-mezt.

Szóval Carlisle és Cuban kipipálva, Doncic készen áll arra, hogy a liga elitjátékosa legyen és a Dallas következő 20 évének sztárja. Sokan evidensnek vették, hogy a Dallas két európai sztárjátékosa között amolyan mentori kapcsolat alakul ki, de egyrészről Doncic a spanyol nyelv miatt inkább J.J. Bareával szokott lógni a veteránok közül, másrészről Nowitzki a draft óta gyakorlatilag kétezerszer lenyilatkoza, mit gondol Doncicról:

Számomra ő már most olyan, mint egy dörzsölt veterán. Ahogyan a pályán lát, ahogyan a pick and rollokat figyeli, ahogyan a pályán és azon kívül viselkedik. Tud középtávról, tud floatereket, tud visszalépős hármast dobni. Olyan repertoárja van, ami másnak nincs 19 évesen

- ezt Nowitzki a New York Timesnak nyilatkozta még novemberben, és azt is hozzátette, hogy túl sok dolgot nem kérdezett tőle Doncic, tudja a dolgát magától is.

Nem volt önbizalmam, nem voltam vagány, amikor a ligába kerültem. Abban sem voltam biztos, hogy megragadok itt. Ez a srác meg már úgy jött ide, hogy tudja, mire fogja vinni az NBA-ben, és ez már azon látszik, ahogy a pályán viselkedik. Nincs benne semmi félelem

- mérte össze korai önmagát Donciccsal a német szintén ebben a cikkben.

Az biztos, hogy Európa Giannis Antetokounmpo, Nikola Jokic és Kristaps Porzingis után újabb potenciális szupersztárt adott a ligának, és emiatt ismét szélesebbre tárhatja az NBA kapuit a kontinens legjobbjai előtt. Lehet, hogy Doncic lesz az úttörője annak, hogyan lehet az európai játékstílust meghonosítani a modern NBA-ben, és a 2020-as évekre ismét divatba jön langaléta szlávokat meg baltiakat vinni a ligába, főleg hogy egyre kevésbé fizikális a játék. De az is lehet, hogy "csak" annyi derül ki, hogy ez a srác egy generációs tehetség, akihez hasonlók csak 20 évente születnek.

(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)