Addig szórakoztunk, hogy NB I. lett belőle

„Amikor bejöttünk ide a terembe egyszer egy amerikai kosarassal, azt mondta: oké, de hol fogjuk játszani a meccseket? Mondtuk, hogy itt. Szinte azonnal visszaült a repülőre” – mondta Gulyás Csaba, a klub elnöke.

A berényi aréna pedig egyáltalán nem riasztó, csak éppen egy általános iskolai tornaterem kibővítésével tették alkalmassá az NB I.-es meccsekre. Két galériás lelátó mellett három oldalról mobillelátók veszik körül a pályát. Nagyjából 900 néző fér így be. A negyedik oldalon az iskolai testnevelésre utaló bordásfal áll. Azok, illetve egy rájuk applikált vaskeret tartja a fényreklámok paneljeit.

Ha csapatsporttal kéne összekötni Jászberényt, akkor talán a hoki ugorhat be a legtöbb embernek, a 80-as évek végén, 90-es évek elején legendás, bajnokságot is nyerő csapata volt a Jászság fővárosának. A jégkorong mellett pedig még az NB I.-ben szereplő női röplabdacsapat lehet hivatkozási pont, de hogy Berény az egyik legjobb kosárcsapat, az még nincs a köztudatban.

A klubnak nincs is nagy múltja, csak 2001-ban alapították. „Valahogy ez eleve elrendeltetett” – állapítja meg Hőgye István, aki a klub elnökségének a tagja, és a Kosársuli ügyvezetője.

„Egyszerre kerültünk vissza főiskola, egyetem után a városba többen olyanok, akik egykor játszottunk különböző csapatokban, volt, aki NB I.-ig is jutott. Először csak úgy a magunk kedvére játszottunk, aztán 2001-ben klubot alapítottunk, és beneveztünk a megyei bajnokságba” – mondta Gulyás.

A klub szépen lépdelt felfelé, megnyerte a megyei bajnokságot, sikerrel vette az NB II.-t is, majd az NB I./B-t is. „Egy baráti társaság szórakozásának indult, aztán addig szórakoztunk, hogy NB I./A lett belőle a 2011-es szezonban. Ahogy jött a teljesítménykényszer és nőtt az étvágy, már nemcsak berényiek játszottak, bővültünk szolnoki játékosokkal, kicserélődött a csapat. 2013-ig minden egyes évben jobb eredményt értünk el, mint korábban” – meséli Gulyás.

Hőgye megjegyezte, hogy a klub feljutása az élvonalba szerencsésen egybeesett a tao-rendszer megjelenésével, így az utánpótlásra szerzett támogatás már adott egyfajta olyan anyagi keretet, ami a várost is arra ösztönözte, hogy támogassa a klubot.

Jász-Nagykun-Szolnok megyében, de az országban is évtizedek óta meghatározó klub a Szolnoki Olaj, ami jelenleg is vezet a bajnokságban. A két csapat között nincs olyan éles rivalizálás, mint mondjuk a Körmend és a Falco között Vas megyében. Sőt, korábban még a szolnoki Szalay Ferenc (ő egyébként a szövetség elnöke most) is lobbizott Jászberény önkormányzatánál, hogy támogassák a csapatot. A békességnek alapja is van, ahogy azt a berényi center, Cseh György is megjegyezte, mivel a JKSE sosem volt az elitben, nem akartak vele rivalizálni.

A szerdai vendégcsapat, a nyelvtörőnek is felfogható névvel bíró Szeged, a Naturtex-SZTE-SZEDEÁK a Berénynek nem kellett, hogy nagy gondot jelentsen a két klub helyezése alapján, mivel a Szeged az utolsó előtti, 13. helyen állt.

Mindkét csapat a légiósaira épít, a JKSE vezetőedzője, Nikola Lazic nem is tett fel magyar játékost kezdőként, a Pitts–Brbaklic–Pantelic–Rakic–Aleksandrov ötössel indított. A magyar bajnokságban ez nem számít ritkaságnak.

Ez egyfajta kényszer. NB I./A-ban meghatározó, válogatott szintű magyar játékosokat egy Jászberény nem tud megfizetni. Ugyanolyan szintű légiósokból olcsóbban lehet összerakni egy csapatot

– magyarázta Gulyás. A klubelnök úgy tudja, a magyar bajnokságban a három legkisebb költségvetéssel dolgozó csapat között vannak. „Azt szoktam mondani, hogy délutánonként csinálgatunk egy NB I.-es klubot, mert a vezetőségből mindenkinek van másik állása.”

A JP Auto-JKSE elég nehezen melegedett bele a meccsbe, Pantelic rögtön kihagyott két ziccert, majd csinált egy személyi hibát. Az olykor takarékos mozgású center külön tanulmány, a szemével és az arcával is lejátszik minden akciót, később aztán pontokra is átviszi ezt a mágiát, de a berényi csapat nem tudja könnyen megtörni a Szegedet. Négy pont előnnyel, 22-18-ra hozta az első negyedet.

A tornaterem a meccsre elég szépen megtelt,lassan beszivárgott vagy 600 néző, ami egy szerda estéhez képest elég jó szám egy 26 ezres városban. Kicsit fura, hogy sokáig tényleg csak nézők, és nem szurkolók voltak a lelátókon. Az első félidőben egy halvány Hajrá, Berény-en kívül nincs sok aktivitás, mármint azonkívül, hogy bírói ítéletek miatt szentségelnek néhányan. Csak egy férfi püföl rendületlenül egy dobot, de nincs kit vezényelnie vele. „A feleségem volt a nagy kosárrajongó, de négy éve én is minden meccsen itt vagyok, idegenbe is szinte mindig elmegyek. A dobbal adom a ritmust a csapatnak. Régebben egy kisebb volt nálam, de aztán a kecskemétiek lenyomtak hangerővel. Utána megvettem a lehető legnagyobbat ebből a fajtából”.

Egy törzsszurkoló, Gulyás Szabolcs szerint még alakulóban van náluk a drukkerkultúra, de fejlődnek, a múlt héten például háromszázan mentek el a TF elleni meccsre. „Jászberényben nem sok szórakozási lehetőség van, a sport meg valahogy összetartja ezt a közösséget.”

A meccs az első félidő végéig elég szoros, pár ponttal mindig elmegy a JSKE, de a SZEDEÁK tapad, ám ez a kiélezettség sem hozza meg a nézők hangját. A harmadik negyed közepén kapnak aztán egy löketet, amikor bemutatják a csapat két sérültjét, Nelsont és a rögzítővel a lábán üldögélő Colemant.

Ahogy a klubvezetők elmondták, ez lassan már megszokott, a harmadik fordulóban lesérülő Nelson tortát is kapott már a szurkolóktól, nagyon népszerű.

Nagyjából ekkorra sikerült a JSKE-nek felőrölni a Szegedet, és egy labdáért folyó földharc után végre egy zsigeri felhördülés jön a lelátókról. A Berény elhúz tíz ponttal, és ekkor néhány szurkolóval együtt én is zavarba jövök, hogy most az ellenfeleket megőrjítő, villámgyors irányító nevét skandálták, hogy „Pitts, Pitts, Pitts” vagy inkább azt, hogy „tíz, tíz, tíz!”

Egyre több vuvuzelához hasonlító műanyag duda is megszólal, a csapat címerében is szereplő, Jászberényben kikerülhetetlen Lehel kürtje helyett. Néhányan biztosan ezekkel a dudákkal is fejbe kólintanának valakit, leginkább azt, aki fújja, de ennél azért jóval szelídebb a meccs, tele gyerekes családokkal és idősekkel.

A negyedik negyedre nagyjából mindenki hangja megjött, jó rohanóssá is vált a játék, szórni kezdte a kosarakat a Jászberény, már akkora volt a különbség, hogy félreérthetetlenül zúgott a „húsz, húsz, húsz”. Lazic edző ekkor már nagyvonalúan betette két addig pihentetett játékosát, Rujákot és a berényi Szigedi Bencét is. A húszból 17 maradt, 85-68-ra nyert a Jászberény, ami így biztosan a legjobb négyben marad az alapszakasz végéig.

Ebből minimum csúcsbeállítás lesz, a JKSE eddigi legjobb eredménye egy ötödik hely volt még 2012/13-ból. Utána általában a bennmaradásért küzdöttek.

Fokozatosan változnak a céljaink. Augusztusban még azt mondtuk, hogy biztos bennmaradók legyünk, aztán azt, hogy a középszakasz legyen meg, kerüljünk a legjobb tízbe. Ahogy mentek tovább a meccsek, már körvonalazódott, hogy a felsőházat is megkaparinthatjuk. A következő mérföldkövet még nem jelöltük ki. Innen minden meccs már ajándék nekünk. Már biztosan nem eshetünk ki

– lelkesedett Cseh, aki Szigedi mellett a másik berényi származású játékos.

Cseh és a klubvezetők is úgy találják, hogy az idei sikerek titka az, hogy maradt az edző, és sikerült egyben tartani a csapat magját, hozzájuk még jól is igazoltak. „Nikola is megfogalmazta egy interjúban, hogy most győztes mentalitású játékosokból áll a csapat. Sok egylabdás meccset játszunk, és ezek nagy részét idén már mi nyertük, ebből is látszik a pszichés fölény. Nincs széthúzás a csapaton belül, az amerikaiak sem bliccelik el a védekezést” – fedi fel a győzelmek titkát Hőgye.

A győzelmet az utolsó percekben már „Álljatok föl!”-lel ünnepli a közönség. Aztán jön a véget nem érő pacsizás a szurkolókkal, Rakic közben a kb. 80 centis gyerekét megzsákoltatja, ahogy felemeli a gyűrűhöz, majd kölkök lepik el a pályát. A játékosok le sem tudják vakarni őket magukról, milliónyi szelfit készítenek velük, Nelson meg pattogtat is kicsit a srácokkal, akik még vagy egy fél óráig nem mennek le a parkettről. A Berény így elég könnyen kitermeli majd az utánpótlást.