Laura, Alida
18 °C
28 °C
Index - In English In English Eng

Évekig csalt el NBA-meccseket, senki sem tudja, hogyan

GettyImages-3464864
2019.03.29. 18:57
Az NBA 2007-es bundabotránya nem újdonság, az ügyet az FBI közbenjárásával viszonylag gyorsan, ugyanakkor nem túl alaposan derítették fel. A meccsekbe aktívan belenyúló bíró, Tim Donaghy 15 hónap börtönt kapott bundázásért, az őt felbujtó Jimmy Battistát szintén 15 hónap börtönre ítélték illegális szerencsejáték miatt. Donaghy titkos módszere pedig több, mint egy évtizedig ki sem derült.

2007 nyarán egy viszonylag gyors lefolyású bundabotrány rázta meg az NBA-t, aminek hatása hatalmas is lehetett volna, többen attól féltek, hogy az NBA népszerűsége történelmi mélypontra zuhan majd a fogadási csalási ügy felderítése után. A maffiától az NBA-ig jutó FBI végül egy játékvezetőt, a profi ligában 1994 óta bíráskodó Tim Donaghyt tartóztatta le, aki hosszú tagadás után végül beismerte tettét, amiért 2008-ban 15 hónap börtönt kapott, épp ugyanannyit, mint az őt felbujtó gyerekkori haverja, Jimmy Battista.

Donaghy két éven át tartó – bár nem folyamatos – csalásáról nem sok részlet derült ki, az is csak később mondta el, hogy a sikerrel manipulált fogadásokért 2000 dollárt kapott, de ha elrontotta, amire megbízást kapott, semmiféle retorzióra nem kellett számítania.

A bűnösségét viszont csak bűnszövetkezetben való részvétel kapcsán ismerte el, azt végig tagadta – ahogy az NBA is –, hogy fogadott is volna azokra a meccsekre, amiket elcsalt.

A busz alá lökte az NBA-t is

Egy hónappal az ítélethirdetés előtt, amikor már látta Donaghy, hogy menthetetlen helyzetben van, igyekezett a lehető legtöbb mindenkit magával rántani. Ügyvédein keresztül kiadott egy közleményt 2008. június 11-én, amiben azt állította, hogy több rájátszásmeccset is el kellett csalniuk NBA-bíróknak a liga határozott kérésére, mert üzleti szempontból az volt a liga érdeke, hogy néhány meccsel meghosszabbítsanak egy-egy párharcot.

Donaghy állítása szerint volt olyan mérkőzés, amelyen direkt hunytak szemet a bírók szándékos, sérülést okozó szabálytalanságok fölött. De arra is akadt példa, hogy egy csapat tulajdonosának határozott kérésére utasította az NBA a meccsre nevezett bírókat, hogy egy szabályt a lehető legszigorúbb módon tartassanak be, mert ezzel meg tudták törni a másik csapat taktikáját.

Előbbi mérkőzés szinte biztosan a 2002-es nyugati főcsoportdöntő hatodik meccse volt, amiben a Los Angeles Lakers az életben maradásért játszott a Sacramento Kingsszel, és úgy nyertek végül 106-102-re,

hogy csak a negyedik negyedben 27 büntetőt dobhattak.

A második utalás feltehetőleg a 2005-ös rájátszásban a Houston Rockets és a Dallas Mavericks párharcára vonatkozik, amiben a Rockets 2-0-ra elhúzott, de végül a Mavericks jutott tovább 4-3-as győzelmi aránnyal. Az akkori Rockets-vezetőedző, Jeff Van Gundy pedig 100 ezer dollárost büntetést kapott, amiért nyíltan kritizálta a bírókat, akik szerinte valósággal kipécézték maguknak a center Jao Minget.

Egyik állítást sem vizsgálták ki túlzottan, ahogy az egész Donaghy-botrány kapcsán meglepően felületesen járt el mind az NBA, mind az FBI.

Mindezt úgy, hogy magára Donaghyre is teljesen véletlenül akadtak rá a szövetségi nyomozók. Nagyjából senki sem sejtette, hogy valaki csalna NBA-meccseken, az FBI nem is ez ügyben nyomozott, hanem a maffiát próbálta meg valahogy elkapni. Donaghy, aki saját bevallása szerint is szerencsejáték-függőségben szenvedett, komolyabb adósságot halmozott fel, ezért került a szerencsejátékkal szoros kapcsolatban álló maffia látókörébe, ahol remek lehetőséget láttak benne. A nyomozás kapcsán egy bukméker dobta be Donaghy nevét az FBI-nak, ami le is csapott rá.

Méghozzá nem akárhogy: amint elkezdett szivárogni a híre, hogy az NBA-ig vezetnek a szálak, egy FBI-ügynök belengette a sajtónak, hogy van egy NBA-bírójuk, aki képes lenne beköpni mindenkit, akit ismer a szervezett bűnözésből. Ezzel viszont kvázi életveszélyes helyzetbe hozták Donaghyt, hiszen a túloldalról világos volt, hogy kivel dolgoznak együtt, Donaghynek pedig nem nagyon maradt más választása, vallania kellett, mielőtt a maffia kicsinálja. Az FBI meglehetősen kétes húzását nem is úszta meg Donaghy, a maffia a börtönben is megtalálta, és még előzetes letartóztatása alatt úgy megverte egy másik elítélt, hogy a lábát és térdét is műteni kellett.

Az FBI persze nagyobb hal után kutatott, úgyhogy nem nagyon izzasztotta meg az NBA-t, ami saját, belső vizsgálatában arra jutott, hogy Donaghy egyedül dolgozott, és elszigetelt esetnek számít, amit tett. Ennél jobban nem is nagyon ásott mélyebbre egyik szervezet sem, az FBI főként azért, mert az NBA vehemensen ragaszkodott az állításához, miszerint lehetetlen a meccseiket megbundázni, Donaghy csak egy soha nem látott kivétel.

A titkos módszer

Mivel Donaghy csak a maffiával való összejátszást ismerte el, azt nem, hogy fogadott is volna a meccsekre, amiken csalt, nem nagyon derültek ki részletek arról, hogy pontosan mit is csinált a meccsenként kapott 2000 dollárért. A börtönben ugyan könyvet írt saját verzióját bemutatva (Personal Foul: A First-Person Account of the Scandal That Rocked the NBA), de ebben is csak utalást tett arra, hogy mi történhetett.

Az ESPN nemrég – a 2018 nyarán egész Amerikában legalizált sportfogadás miatt – leporolta a sztorit, és statisztikai elemzésekkel estek neki Donaghy NBA-pályafutásának, hogy rájöjjenek, mi is lehetett a módszer, aminek létezését minden érintett tagadta.

A magazin kétéves nyomozása során arra jutott, hogy Donaghy 2003-ban döntött úgy egy barátjával, hogy elkezdenek azokra a meccsekre fogadni, amiket maga Donaghy vezet. Ez négy évvel a lebukása előtt történt.

Kicsiben kezdett, abban az évben maximum 2-3 meccsre fogadhatott, a következő idényre viszont már vérszemet kapott, és – legalábbis az ESPN szerint – 30-40 fogadást adott le saját meccseire. És onnantól ez így ment, amíg el nem kapták. Az üzlet pedig jól ment, Donaghy a könyvében is azt írja, hogy kezdett annyi pénze lenni, amit már fizikailag bajos volt eldugnia a felesége elől.

Donaghy az egészet egy golfozótársával, Jack Concannonnal találta ki, az ő bukijának, Pete Ruggierinek tűnt fel, hogy bizonyos NBA-meccsekre több pénzt rak fel a szokásosnál. Így jutott el a bukihálózat Donaghyhez, és elkezdtek ők is 30-100 ezer dollárokat tenni a megjelölt mérkőzésekre, amik később csak még nagyobb tétté nőttek. Későbbi „üzlettársa”, Jimmy Battista először a 2006-os szezonban fogadott Donaghyvel együttműködve, és egyből nagyot dobott, fél millió dollárt tett a Boston Celticsre a Philadelphia 76ers elleni meccsen, és nyert.

Sejtettem-e, hogy manipulálja a saját meccseit? Naná, de nem foglalkoztam vele, mert remek infókat szállított. 2003 és 2007 között egyetlen meccsét sem hagytuk ki. Amit ő vezetett, arra súlyos pénzeket raktunk

– mondta az ESPN-nek egy neve elhallgatását kérő informátor.

Itt ér össze, hogy Donaghy mennyire sokoldalú katona volt ebben a rendszerben.

A bíró módszere ugyanis több összetevős volt. Előszeretettel hívott a meccs legelső szakaszában szabálytalan védekezés miatt faultot a csapat ellen, ami ellen fogadott, hogy hátrányba kerüljenek, és a védekezésben is meg legyen kötve a kezük a személyi hibák miatt. Ahogy a Donaghy szempontjából vesztesnek várt csapat sztárjátékosára is szórt általában gyorsan, nem ritkán 40 másodperc alatt két 2 faultot, hogy ezzel is csökkentse a védelmi intenzitását.

Donaghy a 2006-07-es szezonban 40 meccset vezetett, az ESPN szerint 30-szor az a csapat nyert, amire fogadott, ezeken pedig 23-3-4 volt az általa befújt szabálytalanságok száma a győztes csapat javára – vagyis 23-szor a vesztes ellen ítélt többször, és csak 4-szer büntette a csapatot, amire fogadott. Az ESPN statisztikusai szerint hasonló eredményre 6 155 az egyhez a matematikai esély, tehát nem a tudatalatti irányította Donaghy döntéseit.

Ráadásul bíróként Donaghy rengeteg, az átlagszurkoló elől elzárt információ birtokában volt, mint például a játékosok esetleg eltiltkolt sérülései, amikről csak az öltözőfolyosókon beszéltek, ezek az infók is jól jöttek a sportfogadásban jártas új barátainak.

Az üzlet pedig jövedelmező volt. Battista az első, félmilliós tét után átadta a meccsért járó 2000 dollárt Donaghynek, és még 3000-et jutalomként a jól elvégzett munkáért cserébe. Később ez, az 5000 dollár lett a fix meccspénz, annyira jól ment az együttműködés.

Sőt, túl jól. Battista ugyanis a sportfogadási kapcsolatait kihasználva elkezdett még komolyabban játszani, és a délkelet-ázsiai piacokon kamufogadásokkal kedvére manipulálta az oddsokat. Ha tudta, hogy egy adott meccsen A csapatra fogadnak majd – az amerikai piacon főleg a hendikep megy, nem a sima nyertes, hiszen ebben van a pénz, ami azt jelenti mondjuk egy -2,5-es fogadásnál, hogy a végeredményt nézve az adott csapattól 2,5 pontot levonva is még ők nyernének, tehát a -2,5 legalább 3 pontos különbséget feltételez, míg ugyanez megy a másik irányba, +4,5-nél azt feltételezzük, hogy a vesztes csapat 4 pontnál kevesebbel kap ki.

Battista machinálásának köszönhetően volt, hogy 5 pontot is képes volt mozdítani a hendikepen Donaghy meccseire, ami egyrészt lényegében hallatlan az NBA-ben, másrészt ezzel megsokszorozhatták a nyereményüket. Donaghy a fogadószervezeten belül kérkedett is vele, hogy akár 6 ponttal is el tudja mozdítani a hendikepet bármelyik irányba, ha kell. És állta is a szavát, a tippek 88 százalékban bejöttek, egészen addig, amíg az FBI el nem jutott hozzájuk.

Mindent ő sem irányíthatott

Az ügyben két elég erős állítással zár az ESPN cikke – amit egyébként az NBA kategorikusan cáfolt, közölve, hogy az ESPN nem jutott lényegi új bizonyítékra, ami alátámasztaná Donaghy bundázását, és így az ügyet sem vitte semmivel előre.

Az egyik állítás szerint Donaghyt poligráfos hazugságvizsgálat alá akarta vetni a könyvkiadó, aminél végül kikötött a könyve, de a korábbi játékvezető ezt ügyvédei tanácsára megtagadta, mert "biztosan elbukott volna, ha az addig tagadott bundázásról kérdezik." 

Maga a könyv is érdekes ügy egyébként, a kiadó ugyanis Donaghy engedélye nélkül küldte piacra, és elsőre ki sem fizették, amiért később 1,5 millió dollár kártérítést kellett leperkálniuk a börtönből szabadult exbírónak.

A Donaghyt a későbbi üzlettárssal összekötő gyerekkori barátja, Tommy Martino névvel vállalta a sztoriban, hogy barátja kérkedett a hatpontos hendikep-módosítással, de azt is beismerte, hogy ha egy meccs túl korán a kiütés határára jutott, ott már tehetetlen volt, a sokpontos különbséget ugyanis annyi befújt szabálytalansággal kellett volna ellensúlyoznia, ami már feltűnt volna.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!