Júlia, Rita
13 °C
19 °C
Index - In English In English Eng

A vasi Clásicón még a jegyért is ölni tudnának

012  PVL6793
2019.05.13. 15:38
Vas megye klasszikus kosárlabda-rangadója a szombathelyi Falco és a Körmend összecsapása, a térség legádázabb sporteseménye. A tribünökön legalább akkora a harc, mint a pályán. Riport a helyszínről.

A magyar kosárlabda NB I. élén jelenleg két Vas megyei csapat áll, az Egis Körmend és a Falco KC Szombathely, vasárnap egymással mérkőztek. Mindkét klub az első helyért küzdött a középszakasz hajrájában, hogy aztán végig pályaelőnye lehessen a rájátszásban. Nagy volt tehát a tét, de a két csapat között mindig feszült, magas hőfokú meccsek vannak, függetlenül attól, hogy mennyire megy jól nekik. A Falco–Körmendet a futballból vett példákkal vasi Clásicónak nevezik, és a Fradi–Újpesthez hasonlítják. 

A szombathelyi Savaria Aréna modern tömbjéhez két órával a meccs előtt érkezünk, süvít a szél, kihalt a városrész, éppen csak ördögszekerek nem görögnek át az utcán, semmi nem utal rá, hogy itt hamarosan több ezer ember mászkál majd. 

Jó érzékkel elsétálunk a Sportcsarnok Presszóhoz, aminek a teraszán fázósan söröznek néhányan. Elővillan már a kabátok alól pár sárga Falco-sál. A presszó az egyik gyülekezőhely, a hűtőkön, falakon korábbi évek fakuló csapatképei lógnak. Magától értetődő is a dolog, a Sport Presszó a régi csarnokkal van egybeépítve. „Sok nagy meccs volt itt, így álltunk élire állítva, 860 fős a csarnok, de voltunk bent vagy kétezren. Akkor dobták fejbe Patonayt is (a Körmend legendás edzője, Patonay Imre), pénztárgépszalaggal" – mondja Gyula bá a pult mögül, aki kérés nélkül adja ki a szokásost a szurkolóknak, vagy éppen tesz el esernyőt, hogy a csarnokban már ne legyen vele gond a biztonsági őröknél. „Ő is leadta a pincérszolgálatot, csak hogy ott lehessen a meccsen" – int egyik vendége felé. 

A plakátok előtt sztoriznak néhányan, az első amerikai légiósuk nevét már nem tudják felidézni, de azt igen, hogy a legenda szerint Ausztriában futtatott lányokat. „Apu a vízügyi igazgatóságon dolgozott, az 1998/99-es szezonban beígérte a csapatnak, hogy ha bajnokok lesznek, elintéz nekik egy hét horgászást a Kis-Balatonnál. Kálmán Lacika óriási pecás, de még rajta kívül is voltak négyen-öten. Csak ezüstérmesek lettek, így végül aztán csak egy napra mehettek" – mondja az egyik szurkoló. 

A Falco még most is esélyes a bajnoki címre, ahogy a Szolnoki Olaj és az Egis Körmend is. A középszakaszban még mindhárman lehetnek elsők, az is lehet, hogy végül egy minitabella dönt, ahol a kosárarány is számít. 

– Számolgathat az ember, hogy majd 15-16 ponttal nyerünk, de felesleges, a Körmend úgysem fog 20 ponttal kikapni.
– Dehogynem, pozitívan kell hozzáállni! 

– csípjük el Gyula bá és az egyik szurkoló beszélgetését. Néhány órával később kiderült, Gyula bának van igaza. 

A két vasi város közül Körmenden voltak nagyobb hagyományai a kosárlabdának, bár egyesület előbb létezett Szombathelyen, ott nőtte ki magát előbb a sportág. 1962-ben indult Körmendi Dózsa FMTE néven a klub, és 1975 óta szerepel az első osztályban. Azóta egyszer sem esett ki, és szinte mindig a felsőházi rájátszás tagja. Az egyesület lett a sportág első vidéki bajnoka 1987-ben, azóta még két aranyérmet szerzett.  A Falco csak 1992 óta tagja az NB I./A-nak, az elmúlt két évben ezüstérmes volt, a legnagyobb sikerét pedig a 2007/08-as idényben érte el bajnoki címével. 

A két csapat és város viszonya elég átrétegzett és abszurd. A Körmend sok jó játékost nevelt ki, akik nem maradtak otthon, a 90-es években a Szombathelyt is csak Körmend B-nek titulálták az eligazoló kosarasok miatt. De mivel Körmenden évtizedekkel korábban lendült fel a kosár, sok szombathelyi vált körmendi szurkolóvá, és aztán már nem váltott csapatot. Sok körmendi meg futballban kötődik Szombathelyhez, a Haladás meccseire járnak ki. Ezek után szinte természetes, hogy a Falcónak most egy Körmendi vezetéknevű játékosa is van. 

A Körmend-szurkoló Giczi Szabolcs úgy látja, hogy a két klub rivalizálása bő tíz évvel ezelőtt éleződött ki, amikor a döntőbe jutásért játszottak egymással, addig csak egy meccs volt a sok közül a Falco–Körmend. A maga részéről ő inkább a ZTE–Körmend-meccseket tartja a kosár Fradi–Újpestjének, az tradicionálisabb párharc, sokaknak viszont ez a legnagyobb derbi. 

„Ez az egyetlen meccs, amikor ölni tudnának a jegyért, már tegnapelőtt elfogyott mind" – mondja Gyula bá. Pénteken állítólag több tíz méteres sor kanyargott a pénztár előtt. Az egyik törzsszurkoló nem is igazán szereti ezeket a meccseket, mert van, aki csak erre az egyre jön ki, elvéve a helyet a rendszeres követőktől.

„Ezek a szurkolók nem reálisak, két Vas megyei csapat, és egymást ölik. Ezért sem megyek ki soha a meccsre" – mondja a kocsma egyik filozofikus vendége. Egy ötvenfős csoport, az Ultras Savaria Basketball viszont megindul az aréna felé, de nem csak ők, a kertvárosias részekből gyalogosan özönlik a nép. Nincsenek rigmusok, éneklések, csendben igyekszik mindenki a bejárat felé. Itt-ott megvillan egy-egy sál, mez, míg a nők alkalomhoz öltöznek, sárga blúzzal, körömcipővel, egyéb kiegészítővel jelzik, hogy Falco-drukkerek.

Ez a derbi társadalmi esemény is Szombathelyen.

A csarnokban közel négyezer ember van, az egyik palánk mögött piroslik a lelátó a körmendi szurkolóktól, külön köszöntik egy táblán ikonjukat, Ferencz Csabát, a falcósok kemény magja az egyik hosszú oldali lelátón szurkol. A meccs előtt oltogatja is egymást a két tábor, kölcsönösen elküldik egymást a fenébe. A körmendiek „Kupavesztes, kupavesztes!" rigmussal köszöntik a Falcót, emlékeztetve őket márciusi vereségükre, nem mintha a Körmend verte volna meg akkor őket. A falcósok meg már a bemutatásnál csúnyán kifütyülik a körmendi játékosokat. A két csapat történetében már rendőrségi üggyel végződő verekedés is volt, de többnyire nem történik durvább az üzengetésen kívül. Mindkét tábor hangereje félelmetes, több dobbal verik a ritmust, mintha két banda azon versenyezne, kinek jobb a ghetto blastere. Persze rémisztő kakofónia lesz az egészből, ami szinte egyetlen percre sem hagy alább.

A meccsen a Falcóé az első kosár, a csak „házi gyártmánynak" nevezett Váradi Benedek dobja. A második kosarat is hazai dobja. A hazai közönség úgy őrjöng, mintha megütötte volna a jackpotot. Már ekkor felhangzik a némi ritmikai bravúrral megtört „Mindenki szombathelyi". A Falcónál ez részben igaz, két magyar válogatott van a kezdőben, Váradi mellett Perl Zoltán, míg a Körmend négy amerikaival és egy spanyollal indít a pályán. Ahogy szinte minden magyar első osztályú csapatban, a légiósok vannak túlsúlyban.

A Körmend triplákkal operál, 9-7-re még vezet, de utána felőrli a Falco az ellenfelét. Az első negyed végén a szombathelyiek két látványos alley-oppot is előhúznak, és már zúg is az álljatok föl. A közönség eddig passzív része is megmozdul erre. 

A második negyedet 11 pont mínuszról indítja a Körmend, és ugyan van egy-egy jobb periódusa a vendégcsapatnak, nem tud igazán közeledni. Váradi tüzeli még a közönséget egy bő tíz méterről elengedett hármassal, majd a negyed végén is megőrülnek a helyiek. A fizimiskájában és mozdulataiban is Mucsi Zoltánt idéző, az előnynél is feldúltan tébláboló edző, Gaspern Okorn a negyed vége előtt 5,8 másodperccel időt kér, nem is hiába, csapata a dudaszónál bedob egy hármast. 

A harmadik negyed elején egy alley-oppal megvan a húszpontos (61-41) különbség is, így megint óriási fieszta alakul ki a lelátón, már azt is kiabálják néhányan, hogy most már a Körmendnek is passzolhatnának. A negyedik negyedben bemondják, hogy a Győr nyerte a női kézilabda-BL-t, kapnak is egy tapsot, de a nagy pontkülönbség miatt a szurkolótáborok már nem is annyira a játékkal, hanem egymással foglalkoznak. A Körmend kapja az ívet rendesen, de leleményes fegyvere van minden támadásra az egyik vezérszurkolónak, egyik kezén hármat, másikon egyet mutat, utalva a két csapat bajnoki címeinek számára. A ledivatdrukkerezett falcósok nem nagyon zavartatják magukat, azt kiabálják: „Egyszerűen kurva jók vagyunk." 

A csapatnak mindenesetre tényleg jól megy ezen az estén, hiába erőlködik a Manchester United futballistáját, Lukakut idéző Price vagy Bradford egy-egy egyéni akcióval, a Körmend pontatlan, és a csapatjáték sem megy igazán nekik. A vége így a helyi szpíker szerint sporttörténelmi eredmény, 94-70 a Falcónak. Valószínűleg ilyen különbség még sosem volt a javukra. Váradi ezt a B-középben ülve ünnepli meg, magához kaparintja az egyik dobot, és megtapsoltatja csapatát, míg a körmendiek egy-két szitkot még elszórva kivonulnak.

Lehet, hogy néha úgy megyünk ki a meccsre, hogy: na, mi van parasztok? Anyázzuk egymást, de a meccs után elég sokan felhívják a másik táborban lévő haverjukat, hogy ez azért jó kis meccs volt. Szemben állunk, de titokban azért mindkét oldal örülni tud annak, hogy Vas megyének két ilyen csapata van, mint a Körmend és a Falco. A megye sportja a kosárlabda, több szurkolót viszünk ki, mint a futball, ha mindkét csapat egyszerre játszik otthon, 6-7 ezer embert is megmozgatunk

– mondta Giczi. 

A vasi párharc még idén folytatódhat, akár a bajnoki címért is játszhat egymással a két klub, akkor már még nagyobb tétért, még inkább felfokozott körülmények között. 

Ezt az anyagot az Index olvasóinak támogatásából készítettük.