Marianna
5 °C
13 °C
Index - In English In English Eng

Dávid Kornél: LeBron letaszíthatja Jordant a kosárlabda trónjáról

TRAL7664
2020.10.18. 16:51
Nemrég véget ért minden idők legkülönlegesebb NBA-idénye, amelynek végén az orlandói óriásbuborékban LeBron James és a Los Angeles Lakers ünnepelhetett bajnoki címet. Az már hatalmas sikernek számít, hogy sikerült befejezni a márciusban félbeszakított idényt, azt viszont senki nem tudja, pontosan hogyan tovább. A koronavírus miatt kialakult helyzetről, a luxusbörtönről, a rájátszásról, a LeBron kontra Jordan kérdésről, a liga rövid és hosszú távú jövőjéről az NBA történetének egyetlen magyar játékosával, Dávid Kornéllal beszélgettünk, aki azt is elmondta, miként hatott az ő munkájára a világjárvány.

Maratoni hosszúságú szezon zárult le, bajnok lett a Los Angeles Lakers. Az idény előtt szinte minden fogadóiroda a három legesélyesebb csapat közé sorolta őket, mégsem mondhatjuk, hogy minden a papírforma szerint alakult, és nincs itt semmi látnivaló.

Én is úgy gondoltam, hogy ott lesznek a végelszámolásnál, de ahogy sokan mások, én is a Clipperst vártam győztesnek, legalábbis nyugatról. Ők voltak a legmélyebb csapat, igazoltak egy kétszeres döntő-MVP-t Kawhi Leonard személyében, de nemcsak a kispad, hanem az edzői stáb is úgy volt felépítve, hogy nekik mindenképp főcsoportdöntőt vagy döntőt kell játszaniuk. 

Viszont olyan szempontból tényleg bejött a papírforma, hogy a LeBron James–Anthony Davis-duó a liga legjobb kettőse, ez nem is vita tárgya.

Náluk az egészség, a kiegészítő emberek minősége volt kérdéses, az olyan problémás arcok beillesztése, mint Dwight Howard vagy Rajon Rondo. A Clippers kiesésével megnyílt a Lakers előtt az út, a Denver Nuggets addigra már rettenetesen elfáradt, és talán túl is teljesített. Tökéletesen sikerült a Lakers formaidőzítése, ha visszatekintünk, akkor megfigyelhetjük, hogy az alapszakaszt gyengébben kezdték, aztán a márciusi felfüggesztéskor már jól pörögtek. Ugyanez volt a buboréknál is: eleinte szörnyű forma, a végén pedig a legjobbkor voltak a topon.

Ez mennyire a stáb érdeme?

Javarészt az övé. Én nagyon nagyra tartom Frank Vogelt, már az Indiana Pacersnél is megmutatta, hogy nagy jövő áll előtte főedzőként, és most be is igazolódott, hogy nem véletlenül vitték a Lakershez, pedig sokan kételkedtek a kinevezésekor.

Voltak olyan hangok is, amelyek azt mondták, hogy nem is ő lesz az igazi edző, hanem a segédje, Jason Kidd, mert neki jóval nagyobb tekintélye van, Vogel meg csak a védekezésért lesz felelős.

Igen, nagyon sok volt a kérdőjel, de a buborékban rengeteg olyan húzása volt, amellyel bizonyította, hogy ő a megfelelő ember, például Dwight Howard ki-be mozgatása a kezdőből, hogy csak a legutóbbi esetet említsem. Minden egyes lépése azt mutatta, tökéletesen képben volt azzal, hogy a csapat és a játékosok mit bírnak, mikor kit és hova kell tenni.

Persze az sem hátrány, ha az ember kezei alatt játszik a világ jelenlegi legjobb kosarasa. Az előző szezon kudarca miatt rengetegen leírták LeBron Jamest, egyes szakértők már nem is sorolták napjaink 5 legjobbja közé. Neki ez egyfajta bizonyítási szezon volt? Volt már valaha annyira motivált, mint a 17. idénye előtt?

Lehet, hogy nem. Amikor Los Angelesbe igazolt, sokan elkezdték mondogatni, hogy már nem is a kosárlabda fontos neki, inkább az üzleti életre koncentrál, építi a brandjét. Ezzel is felpaprikázták, ráadásul azt is tudta, hogy a Lakers az egyik legpatinásabb klub, amelynek páratlan történelme van, óriási korszakos egyéniségekkel. Ott teljesen más nyerni, mint máshol. Elsőre elhasalt, másodjára viszont végigcsinálta. Érdekes, hogy a topjátékosok mindig találnak valami külön motivációt, ami viszi őket előre, és ez LeBronon is látszik. 

Neki egy célja van: beérni Michael Jordant.

Sokan ezt a kérdést már lezártnak tekintették, de ezzel most James talán újra kinyitotta az ajtót, és ismét üldözőbe veheti Jordant. Ön hogy látja az esélyeit?

Abszolút utolérheti. Amikor bekerült a ligába 18 évesen, akkor el is mondta, hogy minden idők legjobb kosárlabdázójaként akar visszavonulni. Akkor sokan megmosolyogták, de ő szentül hitt ebben. Most pedig egyre jobban közelít hozzá, szinte minden rekordot megdöntött vagy meg fog dönteni. 10 döntőt játszott, három különböző csapattal nyert, elképesztő. Jordan viszont hatból hatot nyert úgy, hogy mindig ő volt az MVP. Ráadásul James „csak” négyszeres bajnok, Kobe és Magic ötszörös, Jordan és Abdul-Jabbar hatszoros. Ahhoz, hogy Jordant letaszítsa, szerintem neki is hatot kell nyernie.

Az ilyen ikonoknál már csak a bajnoki gyűrűk száma számít.

Ha LeBron most képes lenne nem csak duplázni, hanem triplázni, akkor onnantól nem kérdés, hogy ő a legjobb. Nálam továbbra is Jordan az, James és Bryant pedig holtversenyben állnak a második helyen.

Nemrég beszélgettem néhány NBA-rajongó barátommal, és páran rendesen meglepődtek azon, amikor azt mondtam, hogy a mostani Davis nemcsak jobban egészíti ki Jamest, de jobb játékos is, mint a 10 évvel ezelőtti Dwyane Wade. Ön hogy látja, mi lehet ennek a párosnak a jövője?

Fú, ez nagyon nehéz. Wade más pozícióban játszott, ezért sem lehet teljesen összehasonlítani őket. Davis egy unikornis, akihez fogható nem sok van a ligában, de jönnek folyamatosan, mint például Antetokounmpo vagy Porzingis. Davis New Orleansban egy elfeledett szupersztár volt, most kezd beérni. Abban igazat adok, hogy ennyire sokoldalú játékos biztosan nem játszott még LeBron mellett. Egyelőre hezitálok ebben a kérdésben, néhány év múlva eldőlhet.

Az mindenképp Wade mellett szól, hogy ő nyert James nélkül is bajnoki címet, de Davisnél minden adott, hogy odaérjen a legjobbak közé, főleg, ha marad Los Angelesben, és nyer még pár gyűrűt. Még csak most tanulja a mély playoffot, hogyan játsszon folyamatosan magas szinten, hullámzás nélkül. A sérüléséig egyébként úgy voltam vele, hogy megosztva kellene kapnia a döntő-MVP-címet Jamesszel, persze ha a Heat nyert volna, akkor egyértelműen Jimmy Butleré lett volna.

Ha már szóba került a Heat: talán emlékszik, hogy még januárban összefutottunk a reptéren, és beszélgettünk az NBA-ről. Már akkor azt mondta, hogy keleten a Miami nagyon veszélyes lehet, pedig akkor még szó sem volt világjárványról vagy buborékban lejátszott playoffról. Mi volt az ő meglepetésük és sikerük receptje?

Igen, emlékszem. Már akkor is egy masszív, szervezett, munkás csapat benyomását keltették, de ami talán a legfontosabb, hogy az egész újrakezdésből ők jöttek ki a legjobban. Ha nincs buborék, valószínűleg nem döntőznek, de persze a Milwaukee-t így is kiejthették volna. Ők és a Denver az a két csapat, amelyek főleg profitáltak a buborékból és a semleges helyszínből.

Pedig a Denvernek rendkívül erős a hazai pályája a magaslati levegő miatt.

Igen, de a Clippers ellen idegenben játszottak volna a hetedik meccsen. 

Annál pedig nincs nehezebb feladat az NBA-ben.

A playoffban szinte minden csapat közönsége megőrül, ami a fiatal és tapasztalatlan játékosokat kizökkentheti. Ilyenek pedig vannak a Nuggetsben és a Heatben is. Hiába tökös gyerekek, ez óriási nyomást jelent, csak tapasztalattal lehet legyőzni. Ezért gondolom azt, hogy bár a Boston is fiatal, az ottani srácok már megedződtek, úgyhogy valószínűleg kiütötték volna a Miamit, főleg a közveszélyes hazai pályájukkal. A jelenlegi, különleges helyzetből viszont a Heat hozta ki a maximumot. A szezon előtt is azt gondoltam, hogy ez a csapat sötét ló, amely sokáig juthat, de nem is idén, hanem a jövőben. Viszont megelőzték a saját fejlődési pályájukat.

A fényes jövőhöz azonban az is kell, hogy Jimmy Butlert ne játszassák agyon, márpedig az elmúlt években ő az egyik olyan játékos, aki legtöbbet van pályán. Meddig bírhatja még ezt?

Ezt nehéz megmondani, egészen elképesztően, már-már abnormálisan sokat melózik azért, hogy mindig a maximumot tudja nyújtani. Ebben a playoffban státuszban is feljebb lépett, de mivel nem az a tipikus dobógép, aki meccsenként 30 pontokat szór, hanem inkább a kemény játék és a védekezés alappillére, ezért néha tud pihenni támadásban. Nagyon jól megtalálja az egyensúlyt, bevonja a játékostársakat is, amivel energiát is spórol. Nem olyan, mint Russell Westbrook, aki csak egy sebességi fokozatban, a legmagasabban tud játszani. Ezzel meghosszabbíthatja a pályafutását, de az biztos, hogy mindig pályán kell lennie.

Érintettük már a témát, hogy kire milyen hatással volt a buborék. Ön mennyire tudja elképzelni, hogy adott esetben ez az óriáskaranténos, luxusbörtönös lebonyolítás fenntartható legyen? Például, ha a járványhelyzet nem változik, van olyan forgatókönyv, hogy az NBA következő, akár lerövidített szezonját egy vagy több buborékban játsszák le?

Az biztos, hogy ezt a liga el akarja kerülni, a tulajdonosok közönséget akarnak, ami természetesen érthető, hiszen az óriási bevételt jelent. Mindenki arra törekszik, hogy a körülményekhez képest normális szezont rendezzenek, limitált nézőszámmal, social distancinggel,

meg persze a játékosokat sem lehet ismét elszakítani a családjuktól és luxusbörtönbe zárni, de ez sincs kizárva.

Semmi sincs kőbe vésve, senki sem tud semmit, rengeteg a változó, ezért még azt sem tudják megmondani, mikor indul a bajnokság. Én bízom benne, hogy ez januárban megtörténik, de a realitás erre kicsit. Azt el tudom képzelni, hogy mindenki a saját városában egy minibuborékban éljen, a családtagokkal pedig folyamatos tesztelések mellett tudjon ott helyben találkozni.

Ön a rájátszás alatt is napi kapcsolatban volt a Milwaukee-val?

Folyamatosan. Készülünk a novemberi draftra (az amatőr játékosok börzéje – a szerk.), úgyhogy azért, mert nem tudunk utazni, volt és van munka bőven. Konferenciahívások, interjúztatjuk a fiatalokat, úgyhogy végig képben voltunk, és drukkoltunk közben a csapatnak.

Mikor volt meccsen megfigyelőként utoljára?

Március legvégén jöttem haza, talán pont akkor zárták le a határokat. Az NBA-t már korábban felfüggesztették, de Európában mentek még a bajnokságok. Elég stresszes volt, féltem, hogy nem jutok haza, folyamatosan törölték a járatokat, de az enyémet szerencsére nem.

Az utazás az életének a szerves része, talán a legfontosabb. Az elmúlt hónapokban enélkül hogy tudta elvégezni a munkáját?

Először nagyon élveztem, itthon voltam végre hosszabb ideig a családdal. Ráadásul alapesetben nálunk a nyár sem jelent szabadságot, jönnek az utánpótlástornák, meg az NBA Summer League is, de most ezek is elmaradtak, úgyhogy még több időt tölthettem itthon. Továbbra is nagy a bizonytalanság, de mi készültünk folyamatosan a draftra, hetek óta csináljuk az elemzéseket, a listákat, mennek a Zoom-meetingek.

Sokkal több lett a gép előtti munkám, mint a járvány előtt.

Amikor utazom, akkor élőben nézem a meccseket, beszélgetek emberekkel, most viszont csak gépen keresztül tudok. Persze a játékosokról így is folyamatosan kell riportokat készíteni, az edzőkkel telefonon beszélni, akik most egyébként nagyon ráérnek, mert mindannyian otthon ülnek, és szívesen társalognak bárkivel a kosárlabdáról.

Most már lehet menni nemzetközi meccsekre, csak persze még mindig necces az utazás a karanténszabályok miatt. Az amerikai egyetemi játékosokkal 30 perces interjúkat szabad csinálni, úgyhogy minden napom be van osztva, késő délutántól éjszakáig mennek a videóinterjúk. 

Persze már hiányzik az utazás.

Ahogy én elképzelem, a videóelemzésnek is megvan az előnye, le lehet lassítani a mozgást, meg lehet állítani, végtelenszer vissza lehet nézni egy-egy jelenetet. Mi az, amit ez nem tud visszaadni, és ami miatt továbbra is fontos, hogy élőben megnézzen egy-egy tehetséget?

Valóban, ezekben sokkal jobb a videó. De rengeteg dolgot nem látni, mivel a kamera általában a labdát követi. Ráadásul ha nem vagy a közelben, nem látsz bizonyos reakciókat. A sztárokra fókuszálnak, de ha téged nem egy sztár, hanem egy fiatal érdekel, akkor ezekről lemaradsz. Ott helyben viszont kiválóan meg lehet figyelni, hogy például miként csinálja a bemelegítést, kikkel beszélget, hogyan reagál az edző mondanivalójára, hogy követi a játékot, amikor ül a kispadon. Ezekhez mind ott kell lenni, és ezért is elengedhetetlen ez a rész.

Elképzelhető, hogy emiatt borul minden a drafton, és rengeteg, mások számára ismeretlen sötét ló kerül elő?

Egyrészt igen, másrészt jelenleg abban nagyjából egyeznek a vélemények, hogy az idei korosztályban nincs egy kiemelkedő sztárjátékos, szoros a mezőny. De hozzátartozik a dologhoz, hogy minden klubnál eltér az értékelési folyamat, most meg pláne. Eddig minden fiatalt odarendelhettek a saját edzőközpontjukba, hogy megnézzék őket privát edzéseken, találkozhattak az edzőkkel, beszélgethettek velük. Idén erre nincs lehetőség, minden játékosnak a lakóhelyéhez legközelebb eső NBA-csarnokban kell megmutatnia, mit tud, és a csapatok megfigyelőinek kell odautazniuk. Ez egyfelől azt jelenti, hogy a folyamat sokkal hosszabb, másfelől meg nem privát, nem lehet őket annyira megismerni. Idén a combine (a draftra jelentkező fiatalok központi fizikai erőfelmérője – a szerk.) is elmarad, úgyhogy mindenki máshogy fog mérni.

Mennyivel könnyebb most egy európai fiatalnak bekerülnie az NBA-be, mint 20 évvel ezelőtt?

Sokkal. A megfigyelőhálózat jelentősen nagyobb, 14 éves koruktól kezdve figyeljük a játékosokat, ráadásul az NBA is jóval nyitottabb az európaiak felé, hiszen egyre több a jó példa. A két stílus is kezd összemosódni, az amerikai is vesz át az európaiból, és ugyanez igaz fordítva is. Ez így jó, ennek így kell lennie, én azt várom, hogy minden teljesen egységes legyen. Persze ez az én munkámat is megkönnyíti, de amúgy is errefelé mutat a tendencia.

A kosárlabda azért a világ legjobb sportja, mert mindig fejlődik, előrefelé halad, minden érában vannak olyan sztárok, akik megreformálják a játékot.

A jelen és a jövő sportja is a kosárlabda. Most nagyon könnyű beleszeretni, csomó ismerősöm mondta, hogy eddig nem nézte, de most a buborék alatt belekóstolt, és függő lett.

Jelenleg két fő irány jellemzi az NBA-t. Az egyik, hogy szinte mindenkinek tudnia kell triplázni, a másik pedig a posztok megszűnése, összemosódása. Meddig tarthat még ez a korszak, és mi lehet a következő domináns elem, amiről a jövő kosárlabdája szólhat?

Sokban függ attól, hogy melyik csapat lesz sikeres, és az milyen adottságú játékosokból áll. Mindenki másolja a sikeres receptet, egy-egy dolgot megpróbál lecsípni belőle, aztán beépíteni a saját játékába és továbbfejleszteni. Ott van például a ‘90-es évek Chicagója és a Triangle-támadás, amiből mindenki lopott valami. Ezt követték más trendek, legutóbb pedig a Golden State a két triplaágyúval, Steph Curryvel és Klay Thompsonnal, most miattuk dobálja mindenki a hárompontost. Aztán ott van a San Antonio, amely minden érában megállta a helyét, de csak azért, mert volt három Hall of Fame játékosa és egy edzője, viszont erre mi az esély? Ezeknek az egyvelege kell. 

És hogy mi fog történni?

Jelenleg a poszt nélküli unikornisok áramlanak be a ligába,

divat lett az alacsony szerkezet, de Curryék jövőre biztos megpróbálnak a hármasokkal visszajutni a csúcsra. Azt kétlem, hogy a kilencvenes-kétezres évek centerek által dominált kosárlabdája visszatérjen, ahhoz az kell, hogy szülessen még egy olyan játékos, mint mondjuk Shaquille O'Neal. Most mindenkinek mindenhol kell tudnia játszani támadásban és néha védekezésben. Régen sem lehetett előre tudni, hogy jönnek olyanok, akik félpályáról dobálják a kosarakat, most is nehéz ezt megjósolni. Ezért is mondtam, hogy miért jó a kosárlabda. Mindig változni fog, és valami mindig fog történni.

15%
3499 Ft
2975 Ft
15%
3499 Ft
2975 Ft