Gyula
8 °C
21 °C

Forradalmat akartak csinálni, totális bukás lett belőle

GettyImages-471459946
2021.03.09. 06:17
„Houston, van egy kis gondunk” – hangzott el először az azóta már klasszikussá vált mondat a James Lovell asztronautát alakító Tom Hanks szájából az 1995-ös Apollo–13 című filmben. Valójában a bejelentés múlt időben történt, de a drámaiság kedvéért a forgatókönybe már így került be, és így vált a köznyelv részévé is. Houstonban most is van egy kis probléma, már ami a sportéletet illeti. Az NFL-ben érdekelt Texansnál csőstül jön a baj, de az NBA-s Rockets helyzete sem fényesebb. Utóbbinál megpróbáltak kosárforradalmat végrehajtani a bajnoki cím érdekében, ami csak félig sikerült, sőt a csapat 2021-ben atomjaira hullott.

Több mint negyed évszázad telt el azóta, hogy a Houston Rockets az 1995-ös NBA-nagydöntőben megvédte bajnoki címét. Nem sokan gondolták volna akkor, hogy 2021-ig nem sikerül gyarapítani a gyűrűk számát, pedig kiváló játékosok fordultak meg náluk ebben az időszakban is: a már bajnok Hakeem Olajuwonon és Clyde Drexleren kívül Charles Barkley, Scottie Pippen, Jao Ming, Tracy McGrady vagy éppen Dikembe Mutombo egytől egyig a Hírességek Csarnokának a tagja, a közelmúltban pedig még öt olyan kosaras (Dwight Howard, Chris Paul, Carmelo Anthony, Russell Westbrook, James Harden) fordult meg a klubnál, akik valószínűleg bekerülnek az illusztris klubba, miután visszavonultak.

A Rockets velük együtt sem tudta átlépni az árnyékát, ami egészen pontosan a playoff második körét jelentette a 2000-es években. 2007-ben megérkezett Daryl Morey, akit a klub 35 évesen nevezett ki általános igazgatónak, és aki teljesen más szemmel tekintett a kosárlabdára, mint addig bárki. Egész életében (sport)statisztikával foglalkozott, már a 2000-es években megálmodta az, ahogyan most kinéz az NBA: minimális mennyiségű középtávoli, annál több hárompontos, ziccer és/vagy büntető.

Az NBA dobástendenciájának átalakulása
Az NBA dobástendenciájának átalakulása
Fotó: interestingengineering.com

Az új főnök 2009-ben elcserélte McGradyt, aztán Jao 2011-ben hivatalosan is visszavonult, Morey pedig a következő bő egy évben teljesen felforgatta a csapatot. 

Tudta, hogy 2012 nyarán az Oklahoma City nem fogja tudni megtartani James Hardent, ő pedig húzott egy merészet, és cserélt az addig főként csak csereként játszó hátvédért.

Csak az analitika!

Ha van kosaras, aki tökéletesen illik a Morey által elképzelt játékba, az ő, és ez hamar be is bizonyosodott: első houstoni évében övé volt a legtöbb büntetőkísérlet az NBA-ben. Morey egy évvel később leigazolta Dwight Howardot is, de a páros sosem működött igazán jól, annak ellenére sem, hogy 2015-ben főcsoportdöntőt játszhattak.

Howard a menetrend szerinti elégedetlenkedések után 2016-ban továbbállt, ugyanebben az évben Morey kinevezte vezetőedzőnek Mike D'Antonit. Úgy forgatta a csapatot, mintha Rubik-kocka lett volna, egyedül Harden volt a biztos pont. Körülvette kinti dobókkal, D'Antoni pedig irányítót csinált a „Szakállból”, innentől kezdve a Houston támadójátéka körülbelül háromféleképpen alakulhatott: Harden pumpálja a labdát, aztán dob egy triplát (sokszor visszalépésből); Harden betör, és dob egy ziccert vagy két büntetőt; Harden betör, és leosztja a labdát vagy egy hármasvonalon álló társnak, vagy a palánk alatt Clint Capelának.

Annyira körülötte forgott minden, hogy az egész NBA-ben neki volt a legtöbb büntetője, gólpassza, de eladott labdája is. Az alapszakaszban jól is ment a Houstonnak, de a playoffban a San Antonio adott nekik egy leckét abból, hogy milyen is a kosárlabda, amikor csapatként játsszák.

Morey nem nyugodott, úgyhogy 2017 nyarán megszerezte Chris Pault, aki megkapta a karmesteri pálcát.

Harden játékában háttérbe szorult a szervezés, aminek köszönhetően ő lett a Morey-elmélet tökéletes megtestesülése: a legtöbb büntetőt és a legtöbb hárompontost is ő dobta a 2017–18-as szezonban, erre korábban még nem volt példa.

Ugyancsak történelmi esemény volt, amikor 2018 januárjában addig csak videójátékokban elképzelhető statisztikát produkált egy Orlando Magic elleni találkozón: 60 pont, 11 gólpassz, 10 lepattanó.

Az analitikaőrült igazgató számításai látszólag bejöttek, el is nyerte az Év Szakvezetője díjat, a csapat pedig megnyerte az alapszakaszt.

Egyetlen tényezővel nem számolt: Oaklandben, a Golden State Warriorsnál is felesküdtek a triplákra. Ráadásul náluk Steve Kerr egy látványosabb és összetettebb szisztémát épített ki, valamint minőségben is jobban álltak: a Harden–Paul hátvédpárosra válaszként ott volt nekik Steph Curry és Klay Thompson kettőse, amelyhez fogható nehéztüzérség még sosem volt az NBA-ben, és akkor még nem beszéltünk Kevin Durantről vagy Draymond Greenről.

A két gigász összecsapott a nyugati döntőben, a Houston pedig 3–2-es előnyben volt összesítésben, amikor Chris Paul megsérült. Ennek ellenére a hatodik meccsen a Rockets kiharcolhatta volna a nagydöntőt, de hiába vezetett az első negyed után 17 ponttal, a csapat egyszerűen összeomlott, és végül 29-cel kikapott. Jöhetett a mindent eldöntő hetedik mérkőzés, ahol 9-cel ment félidőben a Rockets, de ezúttal is vereség lett a vége, Harden pedig totális csődöt mondott. Semmi sem ért az alapszakaszban megnyert MVP-cím, hiszen a playoffban ismét eltűnt.

Jordan nyomdokaiban, bajnoki cím nélkül

Morey szokás szerint aktív volt a kiesés utáni nyáron, odavitte Carmelo Anthonyt Harden és Paul mellé, de a kísérlet hamar megbukott, a korábbi szupersztárt mindössze 13 mérkőzés után elküldték. Harden ismét történelmi statisztikákat hozott, sorozatban másodszor volt övé a legtöbb tripla- és büntetőkísérlet, az 1028 rádobott hármas, bődületes NBA-rekord. 

Összehasonlításként: a 2000–2001-es idényben a csapatok 13,7 triplát emeltek rá átlagosan, 18 évvel később Harden egyedül 13,2-t.

Őrült módon termelte a pontokat, volt egy 32 mérkőzéses sorozata, amelyek mindegyikén legalább 30-ig eljutott. A szezont 36,1-es átlaggal fejezte be, ami minden idők hetedik legmagasabb száma, csak Wilt Chamberlain (ötször) és Michael Jordan (egyszer) tudott ennél többet elérni. Néhány szakértő és korábbi játékos odáig merészkedett, hogy Harden támadásban még MJ-nél is jobb. Ezt nehéz megítélni, az viszont biztos, hogy teljesen más. Az ábrán is látszik, hogy amíg Harden szinte csak hárompontossal és betöréssel próbálkozott, addig Jordan gyakorlatilag rá sem nézett a gyűrűre a vonalon kívülről.

A Rockets számára a rájátszásban ismét a Warriors jelentette a végállomást, ezúttal 4–2-re maradtak alul, Morey pedig úgy gondolta, ideje robbantani, ezért Chris Pault elcserélte Russell Westbrookra.

A lépés miatt sokan fogták a fejüket, mert Westbrook egyértelműen rosszabb játékos Paulnál, ráadásul teljesen használhatatlan, ha nem nála van a labda, és hát Harden is labdával a kezében a leghatékonyabb. Igen, gyerekkori barátok, akik később az OKC-ben is csapattársak voltak, de eleinte inkább csak kioltották egymást a pályán. 

Ráadásul Westbrook pocsék triplázó, amit valahogy kompenzálnia kellett Moreynak, ezért lépett egy olyat, amiről úgy gondolta, hogy ismét reformot csinál az NBA-ben: elcserélte Clint Capelát, onnantól pedig center nélkül maradt a Rockets.

D'Antoni rohanós játéka maximális fordulatszámon pörgött, a csapat mindent egy lapra feltéve ráállt a hármasokra és arra, hogy túldobják az ellenfelet. Ez egyébként jól is működött a csere után, sőt a Harden–Westbrook duó is kezdett összeállni, de a koronavírus miatti leállást követően a buborékban már az OKC-n is alig jutottak túl, a későbbi bajnok Lakers pedig lesimázta őket.

Amikor egy csapat évekig próbálkozik ugyanazzal a módszerrel, de a siker sosem jön össze, akkor két opció közül választhat: vagy a finomhangoláshoz, vagy a teljes újjáépítéshez nyúlnak. Houstonban utóbbi mellett tette le a voksot Tilman Fertitta (aki 2017-ben rekordot jelentő, 2,2 milliárd dollárért vette meg a klubot), ami nem aratott osztatlan sikert a játékosok körében.

D'Antoni és Morey is elhagyta a franchise-t. Két elme, akik megelőzték a korukat. D'Antoni már a 2000-es évek második felében olyan rendszert dolgozott ki a Phoenix Sunsnál, amihez hasonlóval nyerte sorra később a Warriors a bajnoki címeket. 

Morey pedig a megvalósította az elképzelését, sőt új alapokra helyezte a csapatépítést az NBA-ben. A filozófiája azonban a bombaerős Golden State miatt kudarcra volt ítélve, és hiába próbálkozott megfeszülve, sosem tudott hasonló szintű keretet varázsolni Harden köré.

Távozása után a Philadelphia 76ers rögtön kivetette rá a hálóját, megkapta a klubelnöki posztot. A csapat egyelőre szárnyal és vezeti a keleti főcsoportot, más kérdés, hogy az együttes játékstílusa merőben más, mint a Houstoné, a csapat a harmadik legkevesebb hárompontossal próbálkozik.

D'Antoni is talált magának állást, korábbi játékosa, Steve Nash segítője lett a Brooklyn Netsnél, ahol nem sokkal később csatlakozott hozzá egy houstoni ismerőse.

No Harden, no party

A Rockets új GM-je, Rafael Stone hamar munkához látott, megszerezte Christian Woodot és John Wallt, utóbbit Russell Westbrookért, azaz gyakorlatilag kicserélte az NBA két legrosszabb szerződését. Wall egyébként akkor már majdnem két éve nem tudott pályára lépni különböző sérülések miatt, de Stone bevállalta, akárcsak a hasonló cipőben járó DeMarcus Cousinst.

A nagy jövés-menés és a teljes újrakezdés felidegesítette Hardent, aki késve, túlsúlyosan esett be az edzőtáborba, egy sztriptízbárban megszegte az egészségügyi protokollt is, majd nekiállt kritizálni az új csapattársakat, akik aztán ellene fordultak.

Kikényszerítette, hogy elcseréljék, és végül Brooklynban kötött ki Kevin Durant és Kyrie Irving (no meg D'Antoni) mellett.

Történelmi összevetésben is kimagasló teljesítményt nyújtott Houstonban, de sosem jött össze a bajnoki cím, sőt még a döntő sem. Besokallt, a válás pedig nem sikerült szépre.

A két csapat a csere után teljesen ellentétes pályára került. A Brooklyn ezzel a hármassal bárkit képes túldobni, igaz, a védekezése a csere után történelmi szinten katasztrofális volt. A Nets az elmúlt 11 mérkőzéséből 10-et megnyert, míg a Rockets az All Star-szünetre 13 meccses vereségsorozattal érkezett. A Cousins-kísérlet nem jött be, Wallról is bebizonyosodott, hogy a két év kihagyás alaposan lelassította, a Harden-cserében érkező Victor Oladipo pedig szintén többet sérült, mint egészséges, ráadásul a napokban utasított vissza egy szerződéshosszabbítást. A biztató kezdés után a csapat visszacsúszott a nyugati főcsoport utolsó előtti helyére.

A két együttes összecsapott közvetlenül az All Star-szünet előtt, ami Harden első houstoni vendégszereplését jelentette.

Fertitta előtte már jelezte, hogy hajlandó elásni a csatabárdot, leszögezte, hogy a Rockets vissza fogja vonultatni Harden 13-as mezszámát. Szép gesztus, mert valóban a franchise egyik legjobb játékosa volt, de a mennyezetről lelógó mez nem a megnyert bajnoki címekre és közös sikerekre fogja emlékeztetni az embereket. Sokkal inkább egy elbukott forradalom vezérére, aki 8,5 év harc után letette a fegyvert.

(Borítókép: James Harden. Fotó: Scott Halleran / Getty Images)