Most komolyan, ez az év KO-ja?

Persze, persze, minden olyan cikk, ami úgy kezdődik, hogy az "év izéje..." csak egy klikkhajhász újságíró trükkje lehet. De mégis, mit szólnak az "Év KO-ja" cím kiosztásához? Persze óriási fenntartásokkal, hiszen pont az MMA-ban ezer trükkel lehet kicsinálni az ellenfelet, és sokszor nem is maga az ellenfelet megtörő technika a lényeg, hanem az odáig vezető virtuóz manőver. 

Ezért nem is pörgettem magamban végig az évet Dong Hyun Kim forgó könyökütésétől Dan Henderson rövid horgáig, inkább csak egy jó kis ürügyet kerestem, hogy megmutathassam, nem az ugró-forgó-repülő rúgások adják a küzdősport sava-borsát, hanem az egyszerűnek tűnő mozdulatok. Mint például ez itt:

Aki adta: a brazil Lyoto Machida, a UFC volt világbajnoka, legendás győzelmek és vereségek birtokosa. Aki kapta: C. B. Dollaway, The Ultimate Fighter MMA-valóságshow (igen, ilyen is van) egykori döntőse, aki egyszerűen csak egy jó bunyós. A december 20-i meccs még csak nem is címért ment, sőt, győzelmével Machida nem került sokkal közelebb az idei legyőzője, Chris Weidmann elleni visszavágóhoz sem.

Nem csak egy kegyelemdöfés

A rúgás nem egy több meneten keresztül sanyargatott testnek adta meg a kegyelemdöfést, hanem konkrétan ez volt az első értékelhető találat. Az viszonylag gyakori az MMA-ban, hogy az első ütvésváltásból valaki úgy betalál fejre, hogy kész, vége, ennyi volt a meccs. A fej már csak ilyen. Na, de kapásból testre, az első percben, ilyen szinte nincs is. Mert ezeknek a bunyósoknak porcikáról-porcikára szoktatják hozzá a szervezetüket az esésekhez, ütésekhez, rázkódásokhoz; Dollaway ráadásul gyerekkorától fogva versenyszerűen birkózott, ami minden sportnál jobban megerősíti a vázizmokat.

Az Ötödik Kapu

Óriási közhely, de a találati erőnél sokkal fontosabb a találat helye: ez a rúgás nem tűnik bordarepesztőnek, mégis, pont a hatodik bordapárra zúdult, ezek pedig - hiszen lengőkről van szó - nem védik az alattuk lapuló májat, még pontosabban a májba is elkalandozó bolygóideget. Az érzés elképesztő: olyan, mintha egyik pillanatról a másikra az emberre zuhanna egy maratoni futás, egy vízilabdameccs és egy Harrach Péter-napirendelőtti minden kínja, de hát ez az egész folyamat (erről itt olvashat egy szép cikket) Dollaway arcára van írva.

Szögek, szögek

Az már nem olyan közhelyes, hogy az alapvetően masszív testen a találat becsapódási szöge is fontos. Olyan ez, mint amikor egy harckocsi páncélköpenyét akarja valaki páncéltörő lövedékkel átütni, ha nem merőlegesen találja el az áramvonalas felületet, akkor nem sokra megy. A májhoz nem a derékszöget kell kell keresni: inkább alulról felfelé kell olyan 45 fokos szögben befúrni a lábat a bordák alá  - ezért sem fordul a rúgás után a dojo-ban előírt 90 fokban a tartó láb.

A becsapódás szöge ráadásul nem csak azért fontos, hogy minél fájdalmasabb legyen az ellenfélnek, hanem azért is, hogy minél kevésbé fájjon magának a rúgónak. Machida ugyanis a rúgótáv meghosszabbítása miatt a masszív sípcsont helyett az összetett csontozatú lábfejjel vette célba Dollawayt. Ez viszont elképesztően kockázatos, hiszen ha a könyököt találta volna el - márpedig a védekező természetes reflexe a könyök lecsúsztatása -, akkor simán elreccsen a lábközépcsont. És ne higgyenek a Karate Kidnek: egy lábról nem lehet győzni. Még akkor sem, ha maga Machida már élőben is megcsinálta azt, amit Mijagi Sensei tanácsolt Daniel san-nak:

Filozófia a gyakorlatban

Lyoto Machida japán apjától tanulta meg a shotokan karate alapjait, és stílusát egyedülálló módon át is tudta menteni a steril karatétól nagyon távol álló kevert harcművészetekbe. És ez az átmentés nem csak a mozgásra, hanem a klasszikus harcművészet elvont elveire is igaz. Dollawayt leterítő rúgása Jack Slate, a Vice Fightland blogjának szerzője szerint maga a megtestesült filozófia:

A karatéban a Kyo azt a pillanatot jelenti, amikor az ellenfél kicsit meginog; amikor visszanyeri egyensúlyát saját támadása után, amikor kicsit hezitál, hogyan is támadjon, sőt, amikor levegőt vesz vagy összeszedi a fedezékét.

Voltaképpen ez a technikai tökély teszi az év kiütésévé (vagy kirúgásává, ha a kapusok miatt nem hangozna ez nevetségesen) Machida mozulatát. A rúgás pontosan akkor indul, amikor a Kyo összes feltétele egy pillanatba sűrűsödik. Dollaway épp be akarja cserkészni Machidát, de mivel nem tudott közelebb kerülni a brazilhoz, kicsit hezitál, hogyan is folytassa. De közben az első kezével való terelgetés miatt egyensúlya túlságosan az első lábára került, és emiatt képtelen lábbal lekövetni a brazil támadását. És a Machida felé kaszáló kéz visszahúzásával egyidőben Dollaway levegőt is vesz, mely során egy pillanatra ellazul a rúgás elleni izom-páncél. 

És kész.

Ugye, milyen egyszerű?