Ha klasszis lennék, most érmes vagyok

Magyarország érem nélkül zárta a budapesti dzsúdó-világbajnokságot, volt már arra példa, hogy a házigazdának nem úgy jöttek össze a dolgok, ahogy szerette volna. 2005-ben, a kairói világbajnokságon egyiptomi versenyző nem állt a dobogón. A célok egyébként sem voltak magasan, mert egy érmet célzott meg a szakvezetés, ehelyett három ötödik hely lett.

A dzsúdó furcsasága, hogy hiába jutott a négy közé Tóth Krisztián és Bor Barna, végül mindketten ötödik helyen fejezték be, mert a vigaszágról érkezők elvették tőlük a bronzot.

A világbajnokság lényegesen erősebb verseny, mint egy olimpia, ezt jól lemérhettük Bor példáján keresztül is, mert egy olimpián nem fordulhat elő, hogy két brazillal kell megmérkőznie, mert az egyik alapból ki sem juthatott volna.

A vb-n viszont hatalmas mezőny van, a Nemzetközi Judo Szövetség (IJF) Vizer Máriusz irányításával hatalmasat lendített a sportágon, szerte a világon központok alakultak, ahol kiváló szakemberek oktatják, mit kell tenni a tatamin.

A dzsúdó folyamatos fejlődésben van, ezt észlelni kell, és ugyan végesek a magyar lehetőségek, de meg kell próbálni tartani a lépést.

Tóth Krisztián nagyon érzékletesen fogalmazta meg, itthon csak egymás ellen tudnak felkészülni, ketten-hárman vannak, akikkel érdemben meccselhet. Ezért gyorsan kiismerik egymást, míg külföldön egészen más a rivalizáció. Máshogy veszik fel a fogást, sokkal stabilabban, sokkal gyorsabban, pillanatok alatt döntenek. És persze ugyanez igaz a védekezésre is.

A sportágra mindig jellemző volt a példás önkritika, most is ezt hallottuk Ungvári Attilától, aki a későbbi döntőstől kapott ki, és elnézést kért. Hasonlóan megindító volt, amikor az ötödik helyen végző Tóth azt mondta, hogy a klasszis versenyző mindig tudja kezelni a nyomást, míg a jó nem mindig találja meg a legjobb megoldást.

Az elődöntő neki állt, de egy figyelmetlenség miatt eldobta a későbbi győztes szerb Majdov. Ha nincs a kihagyás, akkor döntős, a hazai közönség még inkább repítette volna. Ehelyett ötödik lett.

Tóth volt az, aki Rióban azt nyilatkozta, agyonnyomja őt az olimpia, utána megsérült, és a kényszerpihenő után most tért vissza.

„Vannak jó versenyzők, ezek közé sorolom magam, de még van egy szint, oda kellene eljutnom. Mert a klasszisok ezeket az apró esélyeket kihasználják, és nem engedik el. Remélem, eljutok oda” – magyarázta.

A már említett Bor Barna, ha higgadtabb, ha még tovább őrli a brazil Silvát, akkor megkapta volna azt az intést, ami a bronzot jelenti. Így egy lábra irányuló mozdulatát kellett észrevenni, és büntetnie a bírónak, ami automatikusan az ő intését jelentette, és a brazil harmadik helyét.

Csoknyai Lászlót ipponnal verték a bronzmeccsen, így is élete legnagyobb eredményét érte el. Ő is eléggé elkeseredett volt Rióban, hiszen keményen készült, és az első fordulóban kiesett.

Cirjenics Miklós lehet a legelkeseredettebb, mert ő egy szabályos ippont dobott, amit nem adtak meg. Maga az IJF-elnök is elismerte, hogy hibázott a bíró. Kovács Antal, a sportág egyetlen magyar olimpiai bajnoka mondta az esetről, hogy felháborította.

„Tudjuk, látjuk, mi történt, a könyvekben viszont majd csak azt fogjuk látni, Cirjenics helyezetlen. A szívünk mélyén, mekkora dráma volt, hogy mindent megtett Miki, de ez a mondat, hogy helyezetlen, ez kegyetlen” – összegzett.

A csapatverseny viszont egy jó formában magyra válogatottnak nagyon jól elsülhet a tokiói olimpián, mert épp azok a súlycsoportok vannak, ahová a mieink kijuthatnak. És biztosan lesznek olyan, egyébként nagyhatalomnak számító erős nemzetek, amelyek bajosan állítanak ki hat embert.