Nem tudott bosszút állni az elpusztított rántott csirkékért

Akkora volt a felhajtás a Habib–McGregor előtt, alatt és után, mintha az Ultimate Fighting Championship elfeledkezett volna arról, hogy az üzletnek mennie kell tovább, és hogy valamivel meg kell töltenie a Madison Square Gardent is. Pedig a UFC két éve még minden idők egyik legerősebb gáláját hozta tető alá, annak alkalmából, hogy az MMA végre New Yorkban is legálissá vált.

Egy ideig Valentina Shevchenko and Sijara Eubanks női harmatsúlyú címmeccse szerepelt a menü élén, de sem a súlycsoport, sem a két relatíve ismeretlen bunyós nem hozott senkit lázba, ráadásul a promóterek gondjait növelte, hogy a gála gerincét adó többi meccs – mint például a fantasztikusnak ígérkező Poirer-Diaz vagy a Costa-Romero párosítás – is kútba esett sérülések miatt.

Így azután alig 28 nappal a gála előtt új főmeccset kerítettek: a félnehézsúly és a nehézsúly bajnoki címeit a történelemben elsőként egyesítő Daniel Cormiert és a feltörekvő nehézsúlyú Derrick Lewis-zal hívatták ki. Azért hívatták, mivel a Lewis egy irtózatos verésből állt fel a UFC 229-en az orosz Alexander Volkov ellen, és a meccs után azt nyilatkozta, egyelőre egyáltalán nem fűlik a foga egy címmeccshez. Ehhez képest mégis aláírta a last minute-szerződést a korábbi nehézsúlyú bajnok Stipe Miocic-csal júliusban egy fordulatos meccsen végző Daniel Cormier ellen.

És bár a Fekete Szörnyet nyilván élete gázsijával kecsegtették, de hát az MMA-ban egy tisztességes felkészülésre minimum nyolc hetet szokás szánni, másfelől egyetlen súlycsoportban sem szabad félvállról venni a full-contact meccs utáni regenerálódást, nehézsúlyban meg pláne nem – különösen abban az esetben, ha valaki három meneten keresztül összesen 121 ütést kap be, mint ahogy azt Lewis tette Volkov ellen.

A csaklegyenvalami-hangulatban tető alá hozott meccs, és a meccset vívó két kedves fickó mögé nem sikerült odatenni a nézőket felajzó promóciót sem. Mondjuk iszonyú vicces volt, amikor Lewis bejelentette, hogy

Lewis erre a 2015-ös All About That Bass-feldolgozásra gondolt, amiben Cormier saját falánkságát figurázza ki egy csomó csirke meg sütemény társaságában. A küzdősport-meccseket sokszor felvezető harcias beszóltegyhaveromnak-indokokat kifigurázó magyarázat előtt leborult az MMA-közönség, de azért ez kevés volt ahhoz, hogy megszólítsa a mémeken túli világot.

 A meccs ráadásul a szakmai szempontból is tölteléknek tűnt, hiszen

• és a UFC amúgy is alapvetően a wrestling-sztár Brock Lesnar elleni spektákulumot követően akarja visszavonultatni a már 39. évét taposó bajnokát

Birkózóiskolát mutatott be

Nade a döcögős promóciónál és az érdektelenségnél sokkal nagyobb baj, hogy a meccs igazolta a fanyalgókat. Cormier láthatólag nem akart semmit bizonyítani, és rövid úton le akarta tudni a küzdelmet. Egy kis tapogatózást követően ezért ráfogott Lewis első lábára, és simán földre vitte őt. Majd ahogy ellenfele felállt, megint jött ugyanez az 1.0-ás birkózótechnika, amivel Lewis nem tudott mit kezdeni, úgyhogy az első menet végéig csak alulról védekezett az ütések ellen, és alig tudta elkerülni, hogy Cormier a hátára kerüljön.

A második menetre Lewis egy kemény kombinációval és egy kemény rúgással jött ki, de Cormier nem akarta nála sokkal nagyobb és erősebb emberrel állóharcba bocsátkozni, így újból fogást keresett, és talált rajta. És ahogy a földre kerültek, Cormier gyorsan ellenfele hátára került, és Lewis iskolás védelmi hibáit kihasználva gyorsan beakasztott egy hátsó fojtást, és véget vetett a küzdelemnek. Ezzel Daniel Cormier lett az első UFC-bajnok, aki nemcsak két világbajnoki címet tudott elhódítani, de mindkettőben volt sikeres címvédése is.

A statisztikai és MMA-történelmi szempontból érdekes, de izgalom- és katarzismentes győzelmet követően Cormier kihívta a UFC-be két alkalommal is átkiránduló, inkább félelmetes, mint veszedelmes Brock Lesnart, hogy negyvenedik születésnapjára egy wrestling- és MMA-rajongókat egyaránt megszólító, sokmilliós gázsival kecsegtető meccsel zárja le igen szép MMA-karrierjét.

Az MMA-ínyencségekre várók viszont inkább amiatt dörzsölhetik a tenyerüket, hogy az év vége előtt a fantasztikus Brian Ortega ellen visszatér a pehelysúly fogyasztási komplikációk miatt hónapokra eltűnt bajnoka, Max Holloway, megvalósul végre a Cris Cyborg–Amanda Nunes női csúcstalálkozó, és a UFC tékozló fiúja, Jon Jones pont az ellen az Alexander Gustafsson ellen tér vissza, aki a világon egyedüliként alaposan meg tudta őt verni (igaz, le nem győzte).

Törött orral is megtörte a volt bajnokot

A lélektelen címmeccsel ellentétben a gála másik csúcstalálkozója egy igazi háborút hozott a középsúlyban (ami az MMA-ban a 84 kilót jelenti). Az eredeti tervek szerint a New York-i gálák állandó résztvevője, a helyi illetőségű Cris Weidman (Az Ember, Aki Megtörte Anderson Silvát) több mint egy éves kihagyást követően vett volna revansot a bajnoki övét 2015-ben elhódító Luke Rockholdon, de Rockhold három héttel a meccs előtt sérülés miatt kiesett, és helyére a brazil ji-jitsu-ász, Ronaldo “Jacaré” Souza ugrott be.

A meccset a középsúly legjobb birkózójának és a UFC legjobb földharcosának találkozójaként harangozták be, de egyikük sem akart a földön kockáztatni, úgyhogy

Az ellenfelei mozgatásában amúgy is kiváló Weidman az első menetben szépen terelgette Souzát, és úgy tűnt, egyik gyors ütésével sikerült eltörnie az orrcsontját (ami sok más miatt azért is kellemetlen a küzdősportokban, mert nagyon gyorsan leszívja az energiát, ha valaki nem kap levegőt az orrán keresztül). De a brazil sem maradt adós, sokszor egyszerűen átgyalogolt az amerikai ütésein, kemény bal felütésekkel masszírozta meg ellenfele máját, izomból elengedett jobb csapottjaiban pedig mindig ott sistergett egy kiadós KO ígérete.

A második menet is vegytiszta állóharcban zajlott, de az állás már nem csak azt jelentette, hogy nem kísérleteztek dobásokkal, hanem azt is, hogy kezdték elhanyagolni a lábmunkát, a kitéréseket. A küzdelem állóháborúvá merevedett, ahol a két bunyós szinte felváltva szórta egymásra a kombinációkat. És ahogy lenni szokott, az állóháború egészen addig teljes erőbedobással zajlott, míg Weidman hirtelen meg nem tört. A harmadik menetben Jacaré egyik jobb horga ugyanis halántékon találta, amitől kifordul szemekkel rogyott a földre. A brazil szólt is a bírónak, hogy az amerikainak annyi, de Dan Miragliotta továbbot intett, és csak akkor állította meg a meccset, amikor Jacaré még négy ütést mért a lábába csimpaszkodó, félig ájult amerikaira.

A rettentő jó meccset így egy rettenetes bírói hiba zárta le. De elsőre úgy nézett ki, Weidman magához tért a verés után, Jacaré pedig nagyon sportszerűen a meccs utáni interjúban sokkal hosszabban méltatta ellenfelét, mint saját győzelmét. 

(Borítókép: Daniel Cormier (felül) és Derrick Lewis küzd a Madison Square Gardenben 2018. november 3-án. Fotó: Steven Ryan / Getty Images Hungary)