Rajongója ellen tért vissza a 43 éves MMA-isten

Az afrikai ibóktól a klasszikus görögökig számos  hiedelemvilágban jelenik meg egy olyan isten, aki valaha egymaga képes volt megteremteni a világot, esetleg égistenként megtermékenyíteni a Földanyát, de a vallási jelenidőben már nincs sok szerepe: deus otiosus-ként, elrejtőzött, elaggott, enervált alakként tengődik abban a kozmoszban, melynek törvényeit már az őt legyőző új istengeneráció tartatja be és védi meg.

Valami ilyesmi szerepet szánt az Ultimate Fighting Championship az MMA deus otiosusának, a brazil Anderson Silvának, akit egy távoli földrész soványka gálájára – a melbourne-i UFC 234-re - száműzött, és áldozatul vetette oda egy fiatal és éhes MMA-isten, az új-zélandi Israel Adesanya elé.

Mert Silva 2013-ig valóban MMA-istennek számított: valószínűtlen eleganciával, győzni akarással és technikai repertoárral építtett fel egy 16 meccses veretlenségi sorozatot, amit azután Cris Weidmann ellen elbohóckodott. De az igazi törés a visszavágón történt, amikor egy deus otiosushoz méltó rituális csonkításban volt része. Anderson Silvának azért nem a péniszét vágták le, mint a hellén Uranosznak vagy a hettita Anunak, de mégis egyszerre volt tragikus, egyszerre szimbolikus, amikor egy blokkolt rúgásban kettétört annyi fantasztikus KO-t kiosztó lába. És azóta csak vergődik. Míg korábban valószínűtlen kitérései, villámgyors kontrái szinte érinthetetlenné tették, addig az utóbbi években már egy Michael Bisping vagy egy Derek Brunson is képes volt zavarba hozni.

Uralkodása alatt és után sok “Új Anderson Silva” tűnt fel az MMA-ban, de sem Uriah Hall, sem Michael Page nem tudott felnőni a trónfosztáshoz. De 2018-ban úgy tűnik, Israel Adesanya személyében valóban megérkezett az Új Anderson Silva, aki

• ugyanolyan hosszú végtagokkal rendelkezik
• melyekkel ugyanolyan jól tudja távol tartani ellenfeleit
• ugyanolyan türelmes
• és ugyanolyan változatos repertoárral tudja a vele szemben állókat szétszedni

Csak épp Adesanya 15 évvel fiatalabb Anderson Silvánál, és ez nagy különbség. Ráadásul az új-zélandi annak ellenére is igen kiforrott és érett harcos benyomását keltette, hogy alig egy éve, 2018-februárjában debütált a UFC-ben (mondjuk előtte különféle helyi és kínai ligákban 30 kick-boksz-meccset és 11 MMA-meccset abszolvált, 25-5-ös, illetve 11-0-ás mérleggel). UFC-debütálása azonban óriásit szólt; tavaly négyből négy meccset nyert, és háromszor vitte el a legjobb teljesítményért járó különdíjat, és minden mérvadó szaklapnál ő lett az év újonca. Sokan már a bajnoki cím várományosaként tekintenek rá, és előremenetele szempontjából értelmetlennek tartották a brazil elleni meccsét.

A sok pozitív érzelemmel teli felvezetést követően (Anderson Silva a mérlegelés utáni sajtótájékoztatón konkrétan könnyes szemmel beszélt saját pályafutásáról és a mostani meccs jelentőségéről, és Adesanya is minden nyilatkozatában elmondta, hogy ellenfele meccsein nőtt fel) a meccs óvatos méregetéssel kezdődött, az új-zélandi combrúgásokkal mérte be a távolságot, és szokása szerint rengeteg ijesztéssel próbálta támadásra csábítani a brazilt, hogy elindíthassa saját kontráit. És ez sikerült is, mert az első menetben Adesanya a tétova próbálkozásokat is kemény kombinációkkal tudta megbüntetni, és könyökkel meg térddel is eltalálta Anderson Silvát, aki azonban szép jobbhorgokkal tudott válaszolni.

Sőt, a második menetben edzői utasítására többször is lendületesen indult előre, amivel többször is meg tudta lepni Andesanyát. Mindkét oldalról jöttek a pörgő-forgó rúgások, a közönségból a nagy “HÚÚÚÚ”-k, de egyetlen gyilkos technika sem talált be, viszont Anderson Sivla egyértelműen szorosabbá tette a meccset.

Az új-zélandi a harmadik menetben is keményen rúgta lábmunkában amúgy sem jeleskedő ellenfelét, de mindvégig óvatos maradt, mert Anderson Silva keze továbbra is gyors maradt. A csak három menetre kiírt meccs végére mindketten rájöttek, hogy itt már nem lesz KO, és a brazil hiába volt pontjait tekintve nyilvánvaló hátrányban, nem törte magát a fordításért. A vége nagy hátbaveregetést és Adesanya egyhangú pontozásos győzelmét hozta. Ez volt az a meccs, ahol mindkét fél elégedett lehetett: Adesanya azért, mert újabb győzelmet húzhatott be, ráadásul példaképe ellen, Silva pedig azért, mert egyáltalán nem hozott szégyent saját legendájára. De úgy tűnt, hogy a Rod Laver Aréna jó 15 ezer nézője is hálás volt az izgalmakat csak nyomokban tartalmazó, de legalább technikás küzdelemért.

Sérvet kapott a meccs előtt

Egyébként a gálát azért szervezték Melbournbe, mert a majdnem-helyi Adesanya mellett a főmeccset a szintén új-zélandi, de gyerekkora óta Sydneyben élő középsúlyú világbajnok, Robert Whittaker vívta volna a mexikói-amerikai Kelvin Gastelum ellen. Whittaker korábban két irtózatosan kemény összecsapással érdemelte ki a bajnoki címét – mindkettőt a félelmetes kubai Yoel Romero ellen hozta, utóbbiban többször is a sírból hozta vissza a meccset. Mind Whittaker, mind Gastelum korábban 77 kilóban versenyezek, de mindkettőjüket kizsigerelte a váltósúlyra való fogyasztás, és mindketten csak akkor kerültek bajnoki cím közelébe, hogy hagyták a fenébe az embertelen súlyfaragást – az ausztrál 2014-es középsúlyú debütálása óta 8-0-ás sorozatot tud felmutatni.

Azonban Whittaker órákkal a meccs előtt heves fájdalmat érzett a hasában, és kiderült, hogy sérve van, amit haladéktalanul meg kell műteni. Csapata szerint még öt perccel a műtéte előtt is azt magyarázta, hogy kiállna a meccsen, csakhogy az orvosok rámutattak arra, hogy egy hasra kapott ütésbe bele is halhat. A meccs így értelemszerűen elmaradt, és mivel a bajnok visszatérése a távoli jövőbe tolódott, máris elkezdődtek a spekulációk, hogy a UFC kreál majd egy ideiglenes világbajnoki címet, amiért Gastelum akár már tavasszal megütközhet Jacaré Souzával.

(Borítókép: Israel Adesanya és Anderson Silva 2019. február 10-én. Fotó: Quinn Rooney / Getty Images)