Soha még ennyire nem szorongatták meg a UFC verhetetlen bajnokát

Meglehetősen vérszegény bunyóval, pontok tekintetében is csak csak hajszálnyi különbséggel védte meg a világ súlycsoporttól függetlenül legjobbnak tartott MMA-harcosa, az amerikai Jon Jones félnehézsúlyú (93 kilós) bajnoki övét a brazil Thiago Santos-szal szemben. A magánéleti- és doppingbotrányai után 2018 év végén visszatért, és azóta lelkiismeretesen csak a bunyóra koncentráló Jones 25 veretlen meccsét tette kockára Santos ellen. Az agresszív stílusáról és óriási rúgásairól ismert brazil 27 meccséből 24-et középsúlyban vívott, méghozzá nem túl lehengerlő, 18-6-os mérleggel. Azonban mióta tavaly szakított a szervezetét kizsigerelő fogyasztással, és egy kategóriával feljebb lépett, alig fél év alatt három meccset nyert, és mind a hármat KO-val.

A fajsúlyos kihívókat nélkülöző félnehézsúlyban ennyi elégnek is bizonyult ahhoz, hogy elnyerje a kihívói státuszt az Alexander Gustaffsontól, majd Anthony Smithtől is különösebb erőlködés nélkül megszabaduló Jones ellen.

Santostól sokan azt várták, hogy a meccs elején megpróbálja majd lerohanni a kihívóit maratoni anyagháborúba belerántó Jonest. Azonban a brazil az elvárások ellenére nagyon óvatosan kezdett: kemény rúgásokkal vette célba Jones sípcsontját, és kontráival is csínján bánt, nehogy feleslegesen pazarolja erejét. A bajnok azonban láthatóan tudta, mire számítson, a lábra intézett rúgásokon pókerarccal gyalogolt át, a rövid rohamok elől pedig félresiklott (azért bekapott pár kemény ütést, de ezek nem rendítették meg), viszont komoly támadásokat ő maga nem indított. Azután a második menetben egy levegőt kaszáló rúgástól Santos bal térde kifordult, ami komolyan rontott a brazil mozgékonyságán, de harci kedvét nem vette el: továbbra is keményen megdolgozta ellenfele lábait és testét.

Ekkorra azonban már a tempót a meccs elején tudatosan lassító Jones is belőtte magát: forgó rúgásokkal és könyökütésekkel is szépen talált, és úgy tűnt, a harmadik menetben rátette Santost arra a lejtőre, amin a bajnok minden ellenfele valamikor a meccs közepetáján el szokott indulni. De Jones nem tudott sebességet váltani, és hiába villantott forgórúgásokat és fordulásból indított könyökütéseket, ezek egyikével sem tudott bevinni megrendítő találatot.

Ráadásul még a kevéssé pusztító találatok is olyan gyéren jöttek, hogy egyre több nézőben merült fel:

Lehet, hogy Santos a pontozóknál megelőzi Jones-t?

Ez a gondolat a bajnokban fel sem merült, mivel meg sem próbálta növelni az intenzitást, esetleg az utolsó menetek megnyerése érdekében a földre vinni Santost, inkább végigrugdosta a meccset, és közben sikeresen elmenekült, ha a bicegő brazil nekidurálta magát egy nagy kombinációnak. Jones teljesítménye hangos füttyszút váltott ki a csaknem Las Vegas-i T-Mobile Aréna csaknem 20 ezer nézőjéből, és a győzelme is hajszálon múlt: a háromból két pontozó látta őt jobbnak, de minimális különbséggel; míg a harmadik pontozó szerint Santos volt, ugyancsak 48-47-tel, a jobb.

A brazil bajnok megmutatta, hogyan kell bajnokként bunyózni

A UFC és a nézők szerencséjére a másik címmeccs ha küzdelemben nem is, de látványban biztos megmentette a gálát: Ronda Rousey-tól Miesha Tate-en át Cris Cyborgig a női MMA összes legendás alakját megverő, két súlycsoportban is bajnok brazil Amanda Nunest ezúttal Rousey másik legyőzőjével, az amerikai Holly Holmmal eresztették össze.

A meccs igen rövid volt, Holm sok mozgatással próbált lehetőséghez jutni, Nunes pedig combrúgásokkal és gyors kéz-kombinációkkal támadt. A meccs gyorsan a brazil javára billent, és miután Nunes sorra talált kézzel és lábbal is, eleresztett egy ugyanolyan fejrúgást, mint amilyennel Holm tett pontot a Rousey elleni meccsére. Az amerikai azonnal padlót fogott, és miután látszott rajta, hogy azt sem tudja, hol van, a bíró közbe is ugrott.

Óriási UFC-rekord dőlt meg

A talán a főmeccseknél is jobban várt váltósúlyú (77 kilós) rangadó, a veretlen birkózó Ben Askren, és a hullámvasútszerű karrierje csúcspontján tartó Jorge Masvidal meccse sem okozott csalódást, sőt. Ahogy arról írtunk, Masvidal UFC-rekordot jelentő térdrúgással, 5 másodperc alatt végzett riválisával.

Nem keltett csalódást azzal, hogy megint csalódást keltett

Sokan remélték azt, hogy a középsúlyban 2015-ben már a bajnoki címig menetelő, de azóta csak szenvedő Luke Rockhold egy súlycsoporttal feljebb lépve, 93 kilóban végre konzisztens teljesítménnyel tud majd előrukkolni, és hamarosan akár Jon Jones ellen is bejelentkezhet majd. Azonban a lengyel veterán, Jan Błachowicz ellen kiderült, hogy az amerikainak korábbi hiányosságait nem sikerült maga mögött hagynia.

Rockhold hiába villantotta meg az első menetben gyors és kemény rúgásait, valahogy továbbra sem tűnt összeszedettnek; védekezése iszonyúan hézagosnak tűnt, és az első menet leges-legvégén ő volt az, aki egy váratlan fejrúgástól padlót fogott. Ekkor még a gongszó megmentette az amerikait, de a lengyel a második menetben egy ütésváltásból való kiválásnál gyönyörű balhoroggal búcsúzott Rockholdtól, aki elvágódott, és olyan értetlen arccal próbált feltápászkodni, mint akit most ébresztettek fel szunyókálásából a strandon.

A bíró persze azonnal véget vetett a meccsnek, az előzetesen sokkal esélyesebbnek tartott, és óriási arccal nyilatkozó Rockhold az utóbbi négy évben egyetlen győzelme mellett már a harmadik KO-vereségét szenvedte el.