Szabina
7 °C
19 °C
Index - In English In English Eng

Egy gigantikus ketrecharcgálával kezd új korszakot a sportvilág

GettyImages-1046863560
2020.05.09. 12:14
Magyar idő szerint vasárnap hajnalban az Ultimate Fighting Championship ketrecharc-gálájával csaknem két hónapos leállást követően újraindul az élvonalbeli sport. A UFC volt az utolsó szervezet, mely bezárta kapuit, és óriási harcot vívott, hogy ő lehessen a sportélet úttörője a koronavírus utáni nyitásban.

Az Ultimate Fighting Championship (UFC) nem csak egy olyan sport zászlóshajója, melyben két ember az utolsó józan pillanatáig harcol a győzelemért, hanem maga a cég is körömszakadtáig harcol a fennmaradásért – vagyis azért, hogy minél több gálát, minél több meccset tudjon lebonyolítani.

A UFC már a koronavírus világjárvánnyá terebélyesedése idején sem tudta elengedni előre lekötött gáláit, ehelyett a nagy sportszervezetek és sportágak jegelése után kétségbeesetten próbált benyomulni a kínálati vákuumba. Azonban a március közepén Brazíliavárosban (már üres lelátók előtt megrendezett) gálája után rendezvényei sorra ellehetetlenültek a nemzetközi utazási korlátozások, a rendezvények megtartására kimondott tilalmak és a távolságtartási előírások miatt.

  • Hogyan tud a UFC elsőként visszatérni a legnézettebb sportligák közül?
  • Hogyan gondoskodnak a biztonságról a koronavírus-járvány közepén?
  • Kikkel és hol tudják végül megrendezni a UFC 249-et?

Leszóltak a Disneytől, hogy ebből elég

A szervezet egyedül az április 18-ra kitűzött UFC 249-hez, pontosabban annak főmeccséhez, a korábban már négyszer kútba esett Tony Ferguson-Habib Nurmagomedov könnyűsúlyú rangadóhoz ragaszkodott. A gálát Brooklynba szervezték le, csakhogy New York híres városrésze márciusra a járvány amerikai epicentrumává vált, és az is világossá vált, hogy az egész Egyesült Államokra komoly lezárások várhatók. Ekkor a UFC titokban átszervezte a gálát a Habib legutóbbi meccsének is helyt adó, komoly küzdősport-infrastruktúrával rendelkező Egyesült Arab Emírségekbe. Azonban hamarosan ott is bevezették a beutazási korlátozásokat, így az akklimatizáció miatt az USA-ból odaérkező Habibnak és társainak tovább kellett állniuk. Csakhogy az orosz világbajnok Amerikába már nem repülhetett vissza, így hazautazott Oroszországba, melyet napokon belül szintén lezártak.

A világ legjobban várt MMA-meccse, a Habib-Ferguson így március végére ötödjére is meghiúsult.

De a UFC és főnöke, Dana White ekkora már presztízskérdést csinált abból, hogy megmutatják a világnak, ők igenis képesek a globális járvány közepén is tető alá hozni a megígért gálát. És mivel az MMA sérülésveszélyei miatt a nagy meccsekre mindig szokás tartalékolni a gálán nem szereplő, de edzésben lévő bunyósokat, ezért a dagesztáni klasszis helyére beugrott az amerikai Justin Gaethje. Csakhogy a UFC 249-nek továbbra sem volt helyszíne, a törekvéseit „megtorpedózó” médiát jó trumpistaként hisztérikusan szapuló White pedig előbb egy magánszigetet talált ki az Egyesült Államokon kívülről érkező szereplőkkel lebonyolított bunyók számára, majd kiderült, hogy le is kötöttek egy indiánrezervátumon álló kaszinót, mely kívül esik az állami sporthatóság jogkörén, épp ezért az MMA félillegális korszakában több gálának biztosított helyszínt.

De a UFC végül zsákutcába került. Gavin Newsom kaliforniai kormányzó ugyanis sztratoszférikus magasságban nyúlt át White feje felett, és egyenesen a UFC közvetítési jogaival rendelkező ESPN sportcsatornát üzemeltető Disney vezetőire csörgött rá, hogy „Na, ne szórakozzatok már, fiúk!” Az MMA-szervezetnek így azután április 9-én be kellett állnia a sorba, és határozatlan időre le kellett húznia a rolót.

A roló mögött (pontosabban Dana White Las Vegas-i luxuskaranténjában) azonban továbbra is teljes gőzzel folyt a szervezés, ugyanis miután heves fogadkozás ellenére mégsem sikerült kicselezni a járványellenes intézkedéseket, az újabb heves fogadkozások szerint a UFC elsőként akart visszatérni a sport világába (a sportínség miatt a szervezet simán lemondhat a gálák jegyeladásairól).

A UFC keze alá dolgozott az a tény, hogy az Egyesült Államokban a konkrét járványügyi intézkedések nem a szövetségi kormány, hanem a tagállamok kormányzóinak jogköréhez tartoznak. Márpedig több helyi vezető egyértelművé tette, amint a legcsekélyebb esély mutatkozik a gazdaság biztonságos (vagy viszonylag biztonságos) újraindítására, akkor számos területen kész a korlátozások lazítására.

Florida állam republikánus kormányzója, Ron DeSantis, aki a járvány közepette létfontosságú szolgáltatásnak bírta minősíteni a pankrációt (a World Wrestling Federation tulajdonosai tízmilliós adományokkal támogatják a csatatérállam republikánus választási kampányait), április 9-én rendeletben engedélyezte az élő közönség nélkül lebonyolított „országos nézettséggel” bíró sportrendezvényeket, és ez a rendelet zöld jelzést adott a UFC-nek is. A húszmilliós államban a helyzet egyébként távolról sem megnyugtató. Közel félmillió teszt elvégzése után eddig nagyjából 38 000 fertőzöttre bukkantak, és csaknem 1600 ember halt bele a koronavírus-fertőzés szövődményeibe. Az államban a napi fertőzések növekedésének ütemét csak stabilizálni sikerült, a fertőzöttek számának növekedése hetek óta napi 1-3 százalék között ingadozik.

Modell a steril sport világának

A UFC mindenesetre április végén meghirdetett három, egymást követő gálát a Florida legnagyobb városának számító Jacksonville-be (május végén lesz még egy gála a UFC saját Les Vegas-i rendezvénycsarnokában, a szervezet porhintésére jellemző, hogy sokat emlegetett Harcosok Szigetének nyoma sincs a rendezvénynaptárban), természetesen rendkívüli higiéniai intézkedések mellett:

  • a leglátványosabb változás természetesen az lesz, hogy a 13 ezres VyStar Veterans Memorial Arenában minden pofon visszhangozni fog, ugyanis az utolsó, brazíliavárosi gálához hasonlóan nem engednek be egyetlen nézőt sem,
  • a háromfős kommentátor-csapatot külön asztalokhoz ültetik szét,
  • sőt, összesen 150-ben maximalizálják az épületben egyszerre tartózkodók számát, a szervezői stáb létszámát 150-ről 80-ra csökkentik, és minden alkalmazott N95 maszkokban és kesztyűben sürög-forog majd,
  • az eredményhirdetések utáni hagyományos adrenalin-fűtötte interjúk helyett a bunyósokat egy elkülönített területre vezetik, ott a fejükbe nyomnak egy sterilizált headsetet, és azon keresztül köszönhetik meg istennek, családjuknak, edzőiknek és a rajongóknak a támogatást,
  • azon is gondolkodnak, hogyan lehetne fertőtleníteni meccsek között a küzdőteret, az oktagont (ennek megoldásáról még nem láttam pontos tervet),
  • a versenyzők, az edzői stáb és a szervezők szűrésére 1200 teszt áll rendelkezésre (mondjuk ezt 3 gálára kell beosztani).

Azonban az intézkedések ellenére is úgy tűnik, a három egymást követő rendezvényre érkező, onnan távozó, hotelekben megszálló, repülőkre fel- és leszálló csapatok a gyakorlatban nem tudják teljesen elkerülni a fertőzést. A brazil Ronaldo "Jacaré" Souza például megérkezése után jelezte, hogy Brazíliában egyik családtagjánál kimutatták a koronavírust, és

csak 24 órával a meccs előtt derült ki, hogy a középsúlyú klasszis és két edzője is koronavírusos.

Jacaré meccsét törölték, a tünetmentes bunyós és csapata karanténba került. Ez a fejlemény önmagában isijesztő, ráadásul a BloodyElbownak nyilatkozó epidemológus szerint a koronavírust a mai napig nem lehet teljes pontossággal szűrni, ezért a gála összes közreműködőjének tesztelése sem jelent garanciát arra, hogy nem kerül be koronavírussal fertőzött személy a gálára:

És ezt az egész rendezvényt elsietettnek tartom, és a UFC talán szerencsésen jön ki ebből az egészből, talán nem.

Többen a versenyzők felkészülési lehetőségeinek szempontjából is elsietettnek tartják a gálát. A meccsek elhalasztásához, a hirtelen lecserélődő ellenfelekhez egy MMA-harcos alapvetően hozzá van szokva, hiszen  a sérülések és a súlyproblémák miatti kavarás mindennaposnak számít. De a járvány miatt az edzőtermek is zárva vannak, megbomlott az MMA-ra jellemző klubalapú edzésrend, a kiscsoportos edzések miatt limitált számban állnak rendelkezésre az edzőpartnerek.

Bár a járványkörülmények között folyó edzésre nincs egységes recept, én úgy láttam, a versenyzők zöme közös izolációs társaságba tömörült edzőivel és néhány edzőpartnerével, többen egyenesen beköltöztek az edzőterembe. Mivel egy bunyós felkészülésében rengeteg buktató lehet a bosszantó-hátráltató sérülésektől a rosszul ütemezett fogyasztáson át az edzések elrontott finomhangolásáig, ezért még egy gyengébb teljesítményre sem lehet majd egyértelműen rásütni, hogy „Tessék, itt a karanténhatás!”

A legnagyobb kérdőjel a bunyósok pszichés állapota mellett éktelenkedik, hiszen a járvány eleve komoly lelki teherrel jár, és az a tudat sem hoz könnyű álmot, hogy az ember saját agysejtjeit viszi vásárra. Arra, hogy a megnövekedett pszichés terhelés valós szempont lehet, jó bizonyíték, hogy az UFC 249 eredeti felállásában szereplő női szalmasúlyú ex-világbajnok, Rose Namanjunas két távolabbi rokona elvesztése miatt mondta le a versenyzést.

A gála mindenesetre nem csak azért élvez óriási médiafigyelmet, mivel más sportesemény amúgy sincs, hanem amiatt is, mivel a UFC modellként és precedensként szolgálhat a többi sport újraindításához. A vasárnap hajnali gála precedensértéke különösen nagy felelősséget rak a szervezők nyakába, hiszen már egyetlen ki nem szűrt fertőzött, egyetlen vírustranszfer-gyanús eset is óriási blamázs lenne, amellett meg más sportok visszatérését is hátráltathatja.

Brutálisan jó mezőny garantálja, hogy ne csak a koronavírus miatt kelljen izgulni

Miközben a küzdősport-gálák meghatározó motívumát a harcosok személyéből, a rivalizálásokból és pályaívekből szokás kölcsönözni, a UFC 249 esetében ez a séma a feje tetejére állt, ugyanis

a gála megrendezéséért folytatott harc jelentőségét tekintve magasan a gála résztvevői és párosításai fölé nőtt.

Ezzel együtt a UFC érthető módon bombaerős gálával akar visszatérni. A UFC 249 öt főműsoridős meccsből négy iszonyatosan jónak ígérkezik (az ötödik meccsre pedig elégnek gondolták, ha betolják az egykori balhés NFL-sztár Greg Hardyt egy nímand ellen), a nehézsúlyú Francis Ngannou és Jairzinho Rozenstruik csatája, vagy a pehelysúlyú Jeremy Stephens és Calvin Kattar összecsapása kisebb gálákon simán elmenne főmeccsnek (az előbbi párosítást annak is szánták). A gála igazi erejét az jelzi, hogy még a felvezető meccsekre is olyan komoly húzóneveket szórtak szét, mint Vicente Luque, Anthony Pettis vagy Donald „Cowboy” Cerrone (utóbbi kettő ráadásul egymással játssza le a 2013-as meccsük visszavágóját). A járvány miatt törölt gálák kevéssé ismert szereplőit pedig a reboot utáni májusi gálákra osztották be.

A UFC 249-es két címmeccse azonban csak nagy-nagy jóindulattal nevezhető valódi bajnoki döntőnek. Az első meccsen Tony Ferguson például ötödjére sem tudott megmérkőzni a könnyűsúly kalifájával, Habib Nurmagomedovval, ugyanis a dagesztáni extraklasszis az áprilisi dátumról a UFC kavarása és a járvány miatti utazási korlátozások miatt maradt le, májusra pedig már a muszlim böjti időszak, a ramadán miatt már akkor sem tudta volna vállalna a bunyót, ha elhagyhatná Oroszországot.

Így azután Ferguson hiába készülhet nyolc éves, 12 meccses veretlenségi sorozattal a háta mögött a beugró Justin Gaethje ellen, a tét (a nyilván irgalmatlan sok pénz mellett) csak egy ideglenes bajnoki öv, ami a jól hangzó elnevezés mellett semmit – még egy bebetonozott kihívói pozíciót sem - nem ér. Az ideiglenes cím valódi értékét Ferguson 2018-ban már megtapasztalhatta, amikor a UFC gondolkodás nélkül megfosztotta övétől, amikor kiderült, hogy sérülése miatt nem tud kiállni Habib ellen. Ennek ellenére a minden területen veszélyes, teljesen kiszámíthatatlan és embertelenül szívós Ferguson száz százalék, hogy emlékezetes meccset fog vívni az irtózatosan kemény álló és kemény öklű, ellenfele combjait rendszeresen selyemsonkává szeletelő Gaethje ellen.

A második bajnoki döntő már valódi címért, a harmatsúlyú bajnoki övéért folyik. Csakhogy míg a bajnok, a légsúlyt is meghódító amerikai Henry Cejudo személye adott volt, addig már eredeti ellenfele, a brazil José Aldo is inkább neve miatt kapott lehetőséget (hiszen a kihívói címért vívott meccset ha vitatható módon is, de elvesztette Marlon Moraesszal szemben), és amikor a pehelysúlyú klasszis a járvány miatt felmerülő vízumgondok miatt kiesett a pikszisből, akkor helyére az a Dominick Cruz került, aki bár tagadhatatlanul a súlycsoport Nagy Öregje, de több mint három éve vívott utoljára meccset, melyen simán kikapott, azóta pedig a karrierjét végigkísérő sérüléseinek rehabilitációjával volt elfoglalva (viszont közben talán a legjobb UFC-szakkommentátorrá vált). Nem mondom, hogy rossz meccs lesz, mivel két vitathatatlan klasszis találkozik, de azért leginkább annak lehet örülni, hogy Cruz újból képes volt összerakni magát egy búcsúmeccsre.

(Borítókép:  Anthony Pettis és  Tony Ferguson az UFC 229  mérkőzésükön  2018. október 6-án, Nevada-ban. Fotó: Harry How / Getty Images)