Jeromos
10 °C
17 °C
Index - In English In English Eng

Épp csak végigsimított az állán, úgy dőlt el, mint a zsák

2020-06-07T051356Z 2129086511 NOCID RTRMADP 3 MMA-UFC-250
2020.06.07. 08:39

Magyar idő szerint vasárnap hajnalban rendezték meg a világ vezető MMA-szervezete, az Ultimate Fighting Championship UFC 250-es gáláját Las Vegasban (egyébként a május 9-i, São Pauló-i gálát szervezték-tervezték újra). A gálát az MGM Grand vagy valamelyik másik szokásos nagy helyszín helyett a városi járványprotokollnak megfelelően csak a helyi UFC-központban, az Apex-ben bonyolíthatták le; nézők nélkül, csökkentett személyzettel és sor fertőtlenítési és szűrési eljárás betartásával (jelenleg úgy tűnik, hogy június végéig ez a rendszer marad).

A szervezési nehézségekre jellemző, hogy a középsúlyú Ian Heinischt három nappal a gála kezdete előtt azért vették le a műsorról, mert edzői stábjából valakinek pozitív lett a koronavírusos tesztje, találtak is egy beugrót a helyére, de utána a megismételt teszt negatív lett, így azután az amerikai visszakerült a mezőnybe. Becsületére legyen mondva, hogy teljesítményén nem látszott meg a hercehurca, alig több mint egy perc alatt kiütötte ellenfelét.

Agyonnyomják a versenyt a női egyeduralkodók

Igen hálátlan feladat lehet a UFC női bajnoki meccseinek szervezése. Ugyanis a fenomenális rivalizálásokat kitermelő szalmasúly (50 kiló) melletti másik három súlycsoportot valósággal agyonnyomja két, hiperdomináns bajnok, a fehérorosz származású Valentina Sevcsenko és a brazil Amanda Nunes. A 32 éves brazil két súlycsoportban is világbajnok, és a legtöbb duplázóval szemben mindkét övét meg is tudja védeni. Az utóbbi öt évben végigverte, sőt, gyakorlatilag nyugdíjba küldte a női MMA első nagy generációját Cris Cyborgtól Ronda Rousey-n és Miesha Tate-en át Holly Holmig, és még akkor is le tudja hengerelni ellenfeleit, ha nagyon rossz napot fog ki.

A szervezők a kanadai Felicia Spencertől is legfeljebb annyira számíthattak, hogy ugyanolyan keményen állja majd a verést, mint Cris Cyborg elleni tavalyi meccsén. És ennél sokkal több valóban nem is történt.

A meccs lassan indult, Nunes kemény ütésekkel és könyökösökkel büntette meg Spencer nem túl szofisztikált fogáskereséseit. A harmadik menettől azután már kínosan egyoldalúvá vált a verés, Nunes szisztematikusan bombázta szét Spencer fejét és lábait, a negyedik menetben már a brazil maga vitte földre a kanadait, hogy fojtással fejezze be a meccset, de a menet végét jelző dudaszó meghiúsította próbálkozását.

Az ötödik menetre a meccs már ténylegesen is vérfürdővé vált, mivel Spencer feje a sok bekapott ütéstől vérben úszott. A vezetőbíró egy perccel a vége előtt meg is vizsgálta a vágást, de utána nyilván úgy gondolta, hogy „Ha már 24 percig kihúzta szegény, csak nem most fogom leléptetni!”, és hagyta, hogy lebunyózzák a meccsből hátralévő egy percet. Nunes egy rettentő egyoldalú pontozásos győzelemmel védte meg pehelysúlyú övét.

Épp csak megvillant a jobbhorog

A Nunes-Spencer előre borítékolható kimenetele miatt nem véletlen, hogy az eredeti felállásban a UFC 250 főmeccse nem a női pehelysúly, hanem a férfi harmatsúly (61 kiló) csúcstalálkozója lett volna. Henry Cejudo és José Aldo meccse kútba esett, a bajnok a múlt hónapban a három év után visszatérő Dominick Cruz megverését követően visszavonult, így azután a rajongókat kevéssé izgató bajnoki találkozó mellett

a gála valódi húzómeccseit a három, főműsoridőre tett harmatsúlyú párosítások alkották.

És ezek minden szempontból beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. A fantasztikus menetelésével egyszer már a világbajnoki övet is megszerző, majd három KO-vereségbe – közülük az utóbbi kettőbe kifejezetten ostoba módon - beleszaladó Cody Garbrandt a több mint tíz éve a harmatsúly elitjében bunyózó brazil Raphael Assunção ellen próbált újból győzelmi fokozatra kapcsolni. A párosítás már előzetesen is fantasztikusan izgalmasnak számított, hiszen az amatőr szinten bokszolóként és birkózóként is jeleskedő Garbrandt laza lábmunkája és nagy ütőereje mellett hajlamos elveszíteni a fejét, és belemenni olyan adok-kapokba, melyből végül csak a bíró menti ki. Assunção ellenben a UFC egyik legtaktikusabb harcosa, ellenfele bunyóját meggyilkoló óriási védelmi arzenállal, és komoly hiányosságok, gyenge pontok nélkül.

Garbrandt az első menetben érezhetően óvatos volt, és Assunção szokása szerint igen kevés lehetőséget hagyott neki a találatokra. De az amerikai combrúgásai és néhány gyors jobbkezes ütése elég volt ahhoz, hogy elvigye a menetet a pontozóknál. A második menetben azután jött az őrület: Assunção sutba vágta szokásos kalkulált bunyóját, és sorra szórta a testrúgásokat, Garbrandt persze nem maradt adósa. Utána Garbrandt mintha leütötte volna egy jobbcsapottal a brazilt, aki azonban mutatta, hogy csak elcsúszott. És sértetlenségét alátámasztandó, indított is egy ugró testugrást, majd pedig az utolsó percben egy balhorgot. De rosszul mérte fel a nádszálként hajladozó Garbrandtól való távolságát, az amerikai ugyanis simán közbe tudta ütni a saját jobbhorogját.

Garbrandt kezéből csak egy villanás látszott, úgy tűnt, ökle épp csak végigsimít a brazil állán, de a tökéletes célzásnak és időzítésnek köszönhetően Assunção alól kiszaladtak a lábai, és arccal előre zuhant a padlóra.

Garbrandt régi önmagát idéző, sőt, felülmúló együtéses KO-jával (melyet ráadásul a menet utolsó másodpercében ért el) egycsapásra visszakerült a bajnoki cím körül ólálkodó elit csapatba, és egy újabb győzelemmel újabb címmeccshez is juthat.

Nem hagyott időt a dilemmázásra

A harmatsúly közeljövőjének szempontjából szintén nagyon fontos volt két amerikai, Aljamain Sterling és Cory Sandhagen összecsapása. A gyönyörű kombinációkat ütő, amellett elképesztően kemény Sandhagen és az ügyes birkózóból igazi sokdimenziós klasszissá érő Sterling minden szempontból ínycsiklandozó csúcstalálkozót ígért, de az MMA szépségeire jellemző, hogy Sterling a sokdimenziós küzdelmet másfél perc alatt rövidre tudta zárni: A UFC Apex szokásosnál kisebb küzdőterét kihasználva agresszívan az oktagon (ez a ketrec hivatalos neve) falához terelte Sandhagent, gyorsan a hátára került, és innen fokozatosan felépítette a hátsó fojtást. Sterling most már egyértelműen kiérdemelte a címmeccset, kérdés, hogy a UFC a különböző szempontok miatt lényegében egyenlő esélyekkel pályázó Petr Jan-José Aldo-Marlon Moraes-Aljamain Sterling-kvartettből melyik két bunyóst ereszti össze az övért.

Itt a UFC újabb hipszterharcosa

Kezd felnőni az élmezőnyhöz az MMA füvezős-longboardos-színestetkós-Ken Kesey-olvasódélutános vonalának (mert ilyen is van) élharcosa, a 25 éves kaliforniai Sean O'Malley. A 25 éves kaliforniai virtuóz két éves, marihuána-, illetve doppingzűrök miatti kihagyását követően márciusban tért vissza egy első menetes KO-val, most pedig élete első igazán komoly ellenfelét, a 17 éves profi pályafutást maga mögött tudó, kőkemény (mondjuk végzetesen lelassult) Eddie Winelandet ütötte ki kevesebb mint két perc alatt egy tökéletes jobbegyenessel.

A gamerként is jól teljesítő O'Malley eddig minden meccsét nagyjából ugyanazzal a flegma magabiztossággal és precizitással hozta, mint annak idején a fiatal Conor McGregor (azzal a különbséggel, hogy a kaliforniait nem igazán érdekli ellenfeleinek pszichés megdolgozása), és ázsiója is hasonló növekedési pályára állt. McGregor egyébként épp most jelentette be sokadszor, hogy megint visszavonul, négy éven belül már harmadszor tett így.

(Borítókép: Cody Garbrandt ünnepel, miután kiütötte Raphael Assuncaót az UFC gálán. Fotó: UFC / Reuters)