Kristóf, Jakab
18 °C
34 °C

25 perces állóháborúban sem sikerült megtörni a Gyémántot

GettyImages-1252996457
2020.06.28. 10:05
Egy újabb hét, és egy újabb év meccse-esélyes bunyó a UFC-ben. A Habib elleni vereségből érkező amerikai Dustin Poirier az új MMA-sztárklub egyik csillagát, az új-zélandi Dan Hookert verte meg egy maratoni, véres csatában.

Dustin Poirier nagy, erős, agresszív pehelysúlyúként kezdte MMA-pályafutását 2009-ben, és annak ellenére, hogy stílusa meglehetősen csiszolatlan volt, a „Gyémánt” szépen gyűjtögette a győzelmeket. Csakhogy csúcskategóriás ellenfelei könnyen kiismerték egydimenziós védekezését, lerohanásait, és – mint Conor McGregor - csúnyán megbüntették őt. A vízválasztó év 2016 volt, amikor már könnyűsúlyban (70 kilóban) Joe Duffy ellen nagyon megszenvedett a pontozásos győzelemért, de később Michael Johnson csúnyán kiütötte.

Ezután Poirier teljesen megújult; a fordított felállású louisianai bunyós az állóharc ritmusát és távolságát meghatározó első kezes ütések mesterévé vált. A hátsó kezes parasztlengősök átadták helyüket a gyors, kemény balegyeneseknek, és egy sor védekezésvariációt is felépített a fejütések blokkolására. Poirier meccsről meccsre fejlődött, és 2017-től óriási menetelést hajtott végre, melynek végén a bajnok Habib Nurmagomedov várta őt. Azonban a dagesztáni klasszis ellen a megtörhetetlen harcosként ismert (ugye: „Gyémánt”) Poirier is ugyanúgy elfogyott, mint előtte sok más kihívó. Magyar idő szerint vasárnap hajnalban vívott meccse előtt kérdéses volt, hogy a nagyon-nagyon egyoldalú szeptemberi vereség mennyire emésztette fel lelkierejét, és a meccset követő csípőműtétje mennyire viselte meg fizikailag a még csak 31 éves, de testét 12 éve profi szinten sanyargató klasszist.

A UFC ráadásul egy kevésbé impozáns dicsőséglistával rendelkező, de igen veszélyes ellenfelet talált Poirier ellen: a 30 éves új-zélandi Dan Hookert, a 2019-ben két UFC-bajnokot is avató aucklandi City Kickboxing klub egyik sztárját. A súlycsoportjában langalétának számító thai-bokszos szintén kiválóan amortizálja ellenfelei orrát első kezével. Kettejük összecsapásának elején azt is megmutatta, nagyon jól tudja becsempészni ütései közé a thai-bokszban hagyományos technikának számító, de az MMA-ban csak mostanában felfedezett, a vádlit (pontosabban annak térdízülethez kapcsolódó idegvégződéseit) támadó köríves rúgásokat, melyek kiválóan alkalmasak a Poirier-éhez hasonló stabil állások szétcincálására.

Az amerikai járványügyi korlátozások miatt a korábbi hetekhez hasonlóan a UFC Las Vegas-i edzőkomplexumában, nézők nélkül vívott gála főmeccsét Hooker kezdte erősebben. A várt első kezes ütések és vádlimasszírozó rúgások mellett testütésekkel is meglepte a küzdelmeibe hagyományosan lassan bemelegedő Poiriert, aki azért nem maradt adósa, és szép hármas kombinációkkal találta el ellenfelét. A második menetben azután Hooker az MMA-ban ritkán látható (ha jól számoltam) hetes kombinációval rendítette meg Poiriert, majd lazaságát kihasználva térddel is betalált ellenfele fedezéke mögé.

Azonban Poirier egyáltalán nem tört meg, és a harmadik menettől fokozatosan átvette az irányítást. A Habib elleni meccsétől eltérően nem jött zavarba, amikor Hooker földre vitte (oké, azért az új-zélandi leszorítása nem mérhető a dagesztániééhoz), és alulról veszélyeztetett fojtással, majd pedig miután a fojtásból ellenfele kicsúsztatta a fejét, könyökütésekkel szakította fel ellefele arcát. Az övét ekkor már számos seb csúfította. A negyedik menetben neki is sikerül Hookert a földre vinnie, és ügyesen szegezve őt a földhöz, kemény ütésekkel dolgozta meg a fejét, majd karfeszítésekkel is megpróbálkozott. De az új-zélandi nem csak ügyesen védekezte ki a próbálkozásokat, de a menet végét ő zárta egy földrevitellel.

Azonban az utolsó, ötödik menetre már meglátszott az új-zélandin az elképesztően sok bekapott ütés és rúgás, és bár Poirier is lelassult, Hooker ezt a fáradt tempót sem bírta tartani. És bár a meccs végéig talpon maradt, egyöntetű pontozásos vereséget szenvedett.

Az új-zélandi veresége ellenére azzal vigasztalódhat, hogy Paul Felder elleni februári, igen véleményes győzelme után már a második olyan meccsét vívta, ami esélyes 2020 legjobb MMA-küzdelmének címére (bár az én favoritom továbbra is Csang Vej-li és Joanna Jędrzejczyk márciusi klasszikusa), az amerikai pedig az iszonyúan sűrű könnyűsúly trónkövetelői között tartotta magát, és akár egy éven belül újból meccselhet a bajnoki övért.

(Borítókép: Chris Unger/Zuffa LLC/Getty Images)