Még tejfölösszájú a kölyök, de a mintázat a nagy olimpiai bajnokot idézi

Vannak meghatározó pillanatok egy újságíró életében. Ilyen volt az interjú 2006-ban a moszkvai Európa-bajnokságon 19 évesen, a 66 kilós súlycsoportban diadalmaskodó Lőrincz Tamással. A Müller Ferdinánd-teremben készült beszélgetés feledhetetlen momentuma volt, amikor Tamás felfutott a falra (!), majd csinált egy hátraszaltót a falról elrugaszkodva, és talpra esve fogott talajt. 

A ceglédi birkózó tizenöt évvel később Tokióban, immár 77 kilósként olimpiai bajnok lett. Ha a múlt iránymutató, akkor Lévai Levente pályafutása is ebben a mederben csörgedezhet, hiszen a minap a csallóközi Somorján 72 kilóban, ugyancsak 19 évesen Európa-bajnok lett.

„Ezt a falra mászós trükköt sok birkózó meg tudja csinálni – mosolyodott el Lévai Levente, amikor felidéztük neki a 19 évvel ezelőtti Lőrincz-kunsztot. – Köztük én is...”

Épphogy kijutott az Eb-re!

Levente a három Lévai fivér legfiatalabbja, és mindjárt első próbálkozásra felülmúlta két bátyját, Tamást és Zoltánt, hiszen ők még nem rendelkeznek aranyéremmel felnőtt világversenyről. Szinte hihetetlen, hogy Levente, aki maximum gimnazistának néz ki, no nem a fizikuma, hanem a fizimiskája alapján, még abban sem lehetett biztos, hogy kijut az eb-re.

Egy rettentő jó birkózóval, Váncza Istvánnal kellett válogatóznom ahhoz, hogy én birkózhassak a címeres mezben Somorján a 72 kilóban – mondta szerényen a legifjabb, de legeredményesebb Lévai. – Először januárban, a magyar válogatón mérkőztünk meg, mindjárt kétszer. A csoportban én győztem, a döntőben viszont ő, és így első lett. Vagyis egy-egyre álltunk. Aztán jött a zágrábi rangsorolóverseny, ahol én első lettem, István pedig harmadik. Végül az albániai viadalon egyikünk sem szerzett érmet, de mindketten jól birkóztunk, és végül hajszállal az én eredményeim lettek jobbak, így utazhattam a válogatott tagjaként az Eb-re.

A szövetség vezetősége a jelek szerint jól döntött, amikor a 19 éves Lévait indította. 

„Nagyon szépen köszönöm az edzőknek, a szakmai vezetőségnek, hogy engem indítottak, igyekeztem meghálálni. Remélem, méltóképpen viseltem a címeres mezt” – szerénykedett Lévai, aki már néhány percnyi ismeretség alapján is mintagyereknek tűnik.

Leventének az édesapja az edzője, idősebb Lévai Zoltán, aki nem kis terhet rakott fia vállára, miután kiderült, hogy ő képviseli színeinket a 72 kilóban.

Apa azt mondta, most, hogy kivívtam az indulási jogot, meg kell és meg is fogom nyerni az Európa-bajnokságot – idézte fel az atyai útravalót Levente. – A család bizalma óriási lendületet adott. Apa éjjel-nappal azt sulykolta belém, hogy megvan a győzelemhez szükséges tudásom, erőm, és fizikailag, mentálisan egyaránt fel vagyok készülve a sikerre. Úgy is lett, szerencsére, és ennek nagyon-nagyon örülök.

Adja magát a kérdés, hogy vajon a világ élvonala azonos-e Európáéval, másképpen fogalmazva, felér-e egy Eb-arany egy világbajnoki címmel.

„Európa élmezőnye roppant erős, de azért az ázsiaiak is nagyon jók, az irániak, a kirgizek, sőt még az egyiptomiak is. Nagyon sok országban birkóznak nagyon jól, és az Európán kívülieket is le kell győzni egy világbajnoki címhez.” 

Az azeri legyőzése volt a kulcsmeccs

Lévai Levente négy remek győzelmet aratott Somorján, de vajon melyik volt a kulcsmeccs?

Az első körben a világbajnoki címvédő Ulvi Ganizadét vertem meg, és ez olyan erőt, lendületet adott, ami végig kitartott. Ganizadéval egyszer már birkóztam korábban, tavaly Zágrábban, 18 évesen, akkor még 7–0-ra kikaptam. Most visszavágtam neki! Így tudtam végigmenetelni az ágamon, majd a döntőt is megnyertem rendkívüli körülmények között.

Megemlítjük Lévai Leventének azt a hatalmas ívű dobást, amivel a döntőben kihajította a francia színekben indult, de egyiptomi származású Ibrahim Ghanemet, és aminek a videóját a nap bármely részében tucatszor képes visszanézni a magyar színekért szorító sportbarát, tekintve, hogy annyira látványosra sikerült.

„Az nekem is tetszett” – mondta a dobás Eb-aranyérmes magyar kivitelezője.

Két pontot adtak rá, de azt a laikus elfogultság mondatja velünk, ha tizenkettőt adtak volna, az sem lenne túlzás. Az akció, majd annak kapcsán a végjáték, a magyar birkózótól függetlenül botrányosra sikerült, ami előbb kicsit elrontotta, majd eltolta, és végül megosztotta az ünneplést.

Lévai ugyanis úgy egyenlített 1–4-ről, hogy a kétpontos akció mellett egy pontot kapott a passzivitásért leküldött francia után is. Utóbbi azonban ellentmondott a szabályoknak, tekintve, hogy kizárólag a meccs első két leküldése ér egy-egy pontot, a harmadik viszont már nem. A francia akkor még nem is reklamálta a pluszpontot, csak a végén, amikor 4–4 után már a magyar volt a kedvezményezett. Ghanem látványosan elégedetlenkedett, nem állt oda az eredmény kihirdetéséhez, Lévai pedig hiába nyújtotta felé a kezét, a francia nem fogadta el.

A történteket követően a bírók és a zsűrielnök videózták a meccset, ellenőrizték annak jegyzőkönyvét, majd jóváhagyták a végeredményt. Miután a franciák ezek után is protestáltak, a nemzetközi szövetség illetékesei még az eredményhirdetés előtt megállapították, hogy a panaszuk jogos, a bírók hibáztak. Végül az a határozat született, hogy mindkét birkózó aranyérmet kap, a dobogón pedig a nemzetek himnusza helyett a nemzetközi szövetségét játszották le.

Egy kis családi viszályra van kilátás

No de beszéljünk a jövőről. Levente most a 72 kilóban lett Európa-bajnok, ami nem olimpiai súlycsoport. Viszont...

„Viszont ott akarok lenni Los Angelesben, ezért a somorjai Eb volt az utolsó versenyem 72 kilóban. Igazából korábban is 77 kg-ban versenyeztem, tavaly ebben a súlycsoportban nyertem U20-as Európa-bajnokságot. Kis probléma, hogy a nagyobbik bátyám, Zoli is a 77 kilóban versenyez. Lesz egy kis családi viszály, hogy így mondjam, de valószínű, hogy mi versenyen nem fogunk összecsapni egymással. Az edzéseken és azokon a meccseken fog eldőlni, ki a jobb, amikor másokkal mérkőzünk meg. Győzzön a jobb!”

Azt azért még említsük meg, hogy a keddi ünnepségen a két Európa-bajnok, Losonczi és Lévai egy-egy egymillió forintos csekket kapott a szövetségtől.

(Borítókép: Lévai Levente Somorján 2025. április 12-én. Fotó: Michal Svítok / TASR / MTI)