Közelebb vagyunk a Citroënhez, mint vártam!

„Ha valaki ránéz a monzai kollektív WTCC-teszt eredményeire, azt láthatja, hogy a szerdai nap végén, amikor már mi is új gumikat használtunk, még mindig majdnem egy másodperces lemaradásban voltunk a mezőnyt uraló Rob Huff-fal és a Citroënjével szemben. Ennek hatására

Én viszont, csakúgy, mint az eddigi összes idei tesztünkről, Monzából is pozitív hangulatban, mosolygósan autóztam haza, és egy kicsit még örülök is annak, hogy valamennyire elterelődött a figyelem rólunk.

Az első, keddi napon egyből kihagytuk a délelőtti etapot, mert az egyik Hondán elromlott egy filléres alkatrész. Bármennyire is nem komoly meghibásodásról volt szó, biztonsági kockázatot jelentett, így inkább átnéztük a másik két autónkat is, nehogy baj legyen. 

Nem estem kétségbe amiatt, hogy a boxban kellett vesztegelnünk, miközben a többi csapat rótta a köröket, mert egy kétnapos tesztbe bele van kalkulálva a kényszerű leállás, és tudtam, hogy három autóval lesz időnk befejezni a tervezett munkát. Így is történt.

Úgy volt három autónk, hogy Micsigami és én már a 2017-es versenygépünk üzembe helyezésén, bejáratásán dolgoztunk kedd délután, Tiago Monteiro pedig a tesztautót vezette. A félnapos kihagyás ellenére már az első nap végére eljutottunk arra a pontra, amit eredetileg csak szerdára terveztünk, azaz üzembiztos állapotba helyeztük az idei versenyautóinkat.

Az igazán izgalmas dolgok csak ezután következtek, ugyanis rengeteg új fejlesztést kaptunk az autóhoz. A korábbi teszteken egy januári fejlesztési stádiumban járó Hondát vezettünk Monteiróval, és most ehhez körülbelül annyi új elem érkezett, mint amennyi ezen a korábbi változaton volt a 2016-os verzióhoz képest. Ez nekem is pozitív meglepetés volt, nem számítottam arra, hogy még mindig ilyen sok újdonság van a mérnökeink tarsolyában.

A monzai teszt legfőbb célja az volt, hogy összemérjük az egyes fejlesztéseket egymással. Ezért a három autónk közül egy a 2016-os változat, egy a motorikus fejlesztésekkel ellátott változat, egy pedig a karosszéria-fejlesztésekkel ellátott változat volt.

Most az volt a leghasznosabb, hogy az egyes területeket külön-külön tudtuk összehasonlítani azonos körülmények között kinyert adatok alapján. Ebben a helyzetben nem egyszerű megsaccolni azt, hogy pontosan hol is vagyunk a Monzában referenciának számító Huff-féle Citroënhez képest. Azért persze engem is foglalkoztat a kérdés, úgyhogy van tippem rá.

Természetesen nem tudjuk biztosan, hogy Huff milyen tesztprogramot futott, de ismerünk bizonyos adatokat, amelyek alapján arra lehet következtetni, hogy a legjobb eredményei időmérőt szimuláló gyors körökön születtek. Ha pedig mi összerakjuk egy autóra, amink van, akkor az a kb. egy másodperces hátrányunk jó eséllyel 1–3 tized közé csökkenhet. Mindez egy olyan pályán, amely a karakterisztikájából adódóan az egyik legkevésbé kedvező a Honda számára.

Előzetesen nem gondoltam volna, hogy Monzában ilyen biztató eredményeket érhetünk el a Citroënnel való összevetésben. Közelebb vagyunk, mint vártam! Úgyhogy továbbra is kettőzött erővel, pozitívan készülök az előttünk álló szezonra, ráadásul a jövő heti hungaroringi teszten a tervek szerint újra én vezetem a fejlesztésekkel ellátott Hondát, Micsigami pedig a tavalyi változattal köröz majd a további összehasonlítások érdekében.

Az igazi erőviszonyokra persze majd csak az áprilisi marokkói szezonnyitón derül fény, de a Monzában látottak alapján bőven van okunk a bizakodásra!