Rég nem éreztem ilyen szomorúságot verseny előtt

Kedd délelőtt Tiago Monteiro személyesen üzente meg nekem, hogy nem vehet részt a kínai versenyen az augusztus végén elszenvedett súlyos barcelonai tesztbalesete miatt. Talán van, akinek az lesz az első gondolata a hír hallatán, hogy megnövekedtek az esélyeim a vb-címre, de ezt egyrészt nem érzem így, másrészt engem teljesen más kerített a hatalmába – letaglózott az információ. Őszintén szólva rég nem éreztem ilyen szomorúságot egyetlen verseny előtt sem.

Annak ellenére, hogy végig kapcsolatban álltunk egymással, és a tesztbalesete óta is hetente beszéltünk telefonon, váratlanul ért, hogy nem lehet velünk a hétvégén. Tiago nem az a típus, aki szeret panaszkodni, és emiatt én sem erőltettem az állapotával kapcsolatos kérdéseket, viszont a derűlátó hangulatából, a pozitív hozzáállásából azt szűrtem le, hogy jól halad a gyógyulása, és biztatóbb a helyzet, mint amilyen sajnos valójában volt.

Először képtelen voltam a versenyzésre gondolni

Amikor elolvastam az üzenetét, képtelen voltam a pontverseny állására, és úgy általában a versenyzésre gondolni. Persze profik vagyunk, a feladatra koncentrálunk, de a fej nem mindig olyan hideg, és a versenyző is elsősorban ember, csak másodsorban „profi”. Nem szeretném túldramatizálni a dolgot, mert messze Tiagónak a legnehezebb most, viszont egy-két napra nekem is szükségem van, hogy feldolgozzam a történteket. 

Annyira szeretünk versenyezni, hogy közben hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, milyen veszélyes sportot űzünk. Hogy

Szerencsés vagyok, és amikor Mirára gondolok, még inkább hálát adok ezért.

Az én helyzetem nem változott, a maximum kell

Ami a világbajnoki esélyeket illeti, egyáltalán nem vigasztal a tudat, hogy Tiago távolmaradásával Kínában lefaraghatok a vele szemben meglévő 29 pontos hátrányomból. A pályán szeretném legyőzni őt, mint mindenki mást, ezért sem örülök, hogy nem versenyezhet, de ugyanakkor nem érzem úgy, hogy ez befolyásolja az én helyzetemet. Azért nem, mert eddig is úgy gondolkodtam, hogy ha ugyanúgy teszem tovább a dolgomat, mint a legutóbbi három versenyhétvégén, ha kihozom magamból a maximumot a szezon hátralévő részében, akkor odaérhetek az első helyre függetlenül mindenki mástól. Vagyis csak rajtam múlik, hogy világbajnok leszek-e, és ebből a szemszögből Tiago kínai kiesésével nem változott semmi, nekem ugyanúgy a maximumra kell törekednem a végső sikerhez. Ebben hiszek – azaz saját magamban.

Jobb helyettest nem is kívánhattam volna

Kínában az egész Honda-csapat számára egy régi, jó ismerős, Gabriele Tarquini veszi át Monteiro helyét, méghozzá azzal a céllal, hogy engem segítsen a pályán, plusz a csapatbajnoki cím szempontjából értékes pontokat gyűjtsön, hiszen ott is harcban állunk a Volvóval. Alessandro Mariani, a JAS Motorsport vezetője már egy héttel ezelőtt mondta nekem, hogy ha így alakul a helyzet, akkor Tarquini tér vissza a csapathoz beugróként, de akkor még mindannyian csak vésztervként gondoltunk erre az eshetőségre, én legalábbis nem hittem komolyan, hogy szükség lesz rá.

Ha én választhattam volna ki szabadon, hogy ki helyettesítse Tiagót Kínában, akkor magam sem döntöttem volna másképpen. Tarquini múlt héten a TCR-ben is megmutatta, hogy még mindig nagyszerű teljesítményre képes, korábban három évig tagja volt a csapatnak, az embereket éppúgy ismeri, mint a technikát, és ami az én szemszögemből a legfontosabb, hogy óriási tapasztalata van. Nála jobban senki sem tudhatja, miként segítsen nekem a világbajnoki címért folytatott harcban.

Az esélyek a hungaroringihez hasonlóak

A kialakult helyzet miatt még nehezebb hétvégére számítok Ningpóban, pedig ránézve a büntetősúly-táblázatra egyébként sem készültem könnyed versenyekre. A Honda kapta a maximális, 80 kilós pluszsúlyt, a Volvo 10, a Citroën 30 kilóval lesz könnyebb a mi autónknál. Legutóbb a Hungaroringen volt ehhez hasonló a súlyelosztás a márkák között, és bár a vadonatúj kínai pálya vonalvezetése egy fokkal talán kedvezőbb nekünk, nagyjából ugyanolyan erőviszonyokra lehet számítani. 

Magyarországon az időmérőn a Q3-ba egyetlen Honda sem jutott be, sorrendben három Citroën és két Volvo mögött én voltam márkán belül a leggyorsabb a hatodik helyen. Ez alapján is arra számítok, hogy tempóból egyértelműen a Citroën lesz a legerősebb Kínában, és valamivel talán a Volvo is előrébb lehet nálunk. Ennek tudatában okos versenyzéssel erős pontszerző hely a cél mindkét futamon.

Az új pályákon általában több előzésre lehet számítani, mert több a hiba, a pilóták kevésbé tudnak felkészülni minden védekezésbeli forgatókönyvre, mint egy már bejáratott körön. Ezért kulcskérdés lesz, hogy ki milyen gyorsan fejlődik majd a hétvége során. Mivel egy nemrég átadott pályáról van szó, belső kamerás felvételek híján kevés információ volt elérhető a felkészüléshez. A Honda olaszországi szimulátorbázisán ugyan gyakoroltam a ningpói pályán, de pontosan a kevés adat miatt ez egy messze nem tökéletes virtuális leképezése volt a körnek, inkább csak a ritmus megtalálásában segített. Várom már, hogy a helyszínen is kezdetét vegye a munka.