Annyi pofon után is állok, és megküzdök a vb-címért

2017.11.29. 16:46

Érzem magamon, hogy feszültebb vagyok a szokásosnál, de azt is tudom, hogy ez most normális. Emlékszem, 2010-ben

az első WTCC-s futamgyőzelmem után, Makaóban fogalmaztam meg először azt, hogy világbajnok akarok lenni.

Manapság visszagondolva erre, nagyon naiv voltam. Egyszerűen nem tudtam felmérni, hogy egy ilyen sikerhez mennyi munkát kell még elvégeznem, autóversenyzőként milyen sokat kell még fejlődnöm és érnem. Most úgy érzem, hogy már készen állok a feladatra, és Katarban megvan az esélyem, hogy befejezzem azt, amin már hét éve keményen dolgozom.

A mini-vb-taktikám óta a legtöbb pont az enyém

Itt a lehetőség, ami egyszerre tesz izgatottá, rettentően motiválttá és igen, kicsit feszültté. Amikor elkezdődött a szezon, és gyakorlati sanszot láttam arra, hogy karrierem során először harcba szállhatok a világbajnoki címért a Honda téli fejlődésének köszönhetően, a gondolataim a bajnoki cím köré csavarodtak, és ez nem tett jót. Az első három versenyhétvége rosszul alakult, de a Nürburgringtől kezdve stratégiát váltottam. Elhatároztam, hogy minden egyes versenyt külön mini-világbajnokságnak tekintek, és mindig csak a soron következőt akarom megnyerni. Azóta senki sem szerzett több pontot nálam a mezőnyben, még úgy sem, hogy a kínai eredményeinket elvették a Honda kizárása miatt.

Kifizetődött ez a hozzáállás, és nem akarok változtatni rajta, szeretnék Katarra is úgy tekinteni, mint egy külön mini-vb-re, de sokszor azt érzem, hogy ez most borzasztóan nehéz. Az utolsó fordulóról van szó, Katarban eldől a világbajnoki cím, és én is egyre többet gondolok erre újra. Ilyenkor segítenek a szezon eleji kudarcok, hogy abba a mederbe tereljem vissza a gondolataimat, ami hozzásegített az elmúlt hat versenyhétvége sikereihez.

Rossz kimondani, de nem én vagyok az esélyes

Az is segít a nyomás enyhítésében, hogy nem én vagyok az esélyes. Rossz ezt kimondani, de a realista énem pontosan látja, hogy egész szezonban én voltam az üldöző, és most is én vagyok az. Egy-két hónapja nem véletlenül írtam azt, hogy akkor lenne igazán jó esélyem a világbajnoki címre, ha Katarba már pontelőnnyel érkeznék meg. 

Ez a pálya a sima aszfaltjával, a túlnyomóan nyújtott, közepesen gyors és gyors kanyarjaival inkább a Volvónak és a Citroënnek kedvez a Hondával szemben, így arra számítok, hogy ez a két márka lehet itt a legerősebb, és szorosan mögöttük következhetünk mi az erősorrendben. Ebből az alaphelyzetből kiindulva kellene eltüntetnem a 6,5 pontos lemaradást a vb-éllovas Thed Björkkel szemben.

Az argentin eredmény mérvadó Katar előtt

Ha megnézzük az eddigi katari szereplésemet, az erős pontszerzés 2015-ben és 2016-ban is megvolt ezen a pályán, de a pole pozícióért és a futamgyőzelemért eddig egyszer sem volt esélyem harcolni. Persze tavaly óta rengeteget fejlődött a Honda, ami ebben a szezonban több, korábban számunkra nehéz pályán is megmutatkozott. A legjobb referencia az esélyeket tekintve így talán nem is a múltbeli katari eredmények, hanem az idei argentínai, ugyanis ez a pálya áll karakterisztikájában a legközelebb a mostani feladathoz.

Biztató lehet, hogy Argentínában harcban voltam a pole pozícióért és megnyertem a főfutamot, de az időmérőt végül Nicky Catsburg húzta be a Volvóval és a versenytempója is jobb volt az enyémnél, csak a defektje után tudtam elé kerülni. Plusz Argentínában tíz kilóval könnyebbek voltunk a Volvónál, most pedig azonos súlyon megyünk majd – ez nem nagy súlykülönbség, de ebben a kiélezett helyzetben minden egyes tizedmásodperc számít.

Érzem a teljes Honda-csapat támogatását

Kulcsfontosságú lesz az időmérő. Ha Björk és én is bejutunk a Q3-ba, mindenképpen előtte szeretnék végezni, mert azzal máris lefaraghatok egy-két pontot a hátrányomból, és a több pontot érő főfutamon is jobb helyzetből rajtolhatok nála.

Alapvetően az a cél, hogy az időmérőn és a főfutamon is legyőzzem őt,

mert ez a legjobb esélyem a megelőzésére, de látva, hogy tavaly Björk Katarban a futamgyőzelemhez is közel állt, ez egyáltalán nem lesz könnyű feladat.

Nemcsak nekem személy szerint, hanem a Hondának is nagy jelentősége van a szezonzárónak, hiszen a világbajnoki címmel most tehetnék fel a koronát a 2012-ben indult WTCC-s programjukra. Érzem a teljes csapat támogatását, ami megnyugtat. Minden versenyhétvégére a lehető legalaposabban felkészültünk, és ezúttal is ugyanúgy csináltunk mindent. Ebben érzem a siker kulcsát: nem az esélyekkel és az ellenféllel kell foglalkoznunk, hanem ugyanúgy kell tenni a dolgunkat koncentráltan, a legjobb tudásunk szerint, mint eddig.

Karrierem legjobb teljesítményére van szükség

Sok erőt ad nekem az elmúlt hat versenyhétvége, és a tudat, hogy olyan mélységekből is sikerült talpra állnom, amiből nem sokan számítottak rá. Itt nem csak arra gondolok, hogy a Hungaroring után 61 pontra voltam az első helytől, mert azóta nagyon sok minden történt. De egy hónappal ezelőtt, amikor Japánban értesültünk a kínai kizárásról, hirtelen újra több mint harminc pontra nőtt a hátrányom. Most mégis itt vagyok, és Katarban megküzdök a világbajnoki címért.

Ahhoz, hogy győztesen kerüljek ki ebből a csatából, pályafutásom legjobb teljesítményét kell nyújtanom. Ki akarok adni magamból mindent, azaz

Katarban a minimum a maximum lesz!

A katari verseny programja

November 30., csütörtök

  • 16.30-17.15 Első szabadedzés
  • 19.15-20.00 Második szabadedzés

December 1., péntek

  • 12.30-14.00 Időmérő és MAC3 csapatidőfutam
  • 19.20-19.45 Nyitófutam (10 kör)
  • 20.35-21.05 Főfutam (12 kör)