Ők tízen jelenthetik a legnagyobb konkurenciámat idén

2019.04.01. 17:15

Múlt héten tartották Barcelonában a WTCR szezon előtti kollektív tesztjét, amit már nagyon vártam, mert bár azt tudtam, hogy a Hyundainál milyen komoly munkát végeztünk el a téli szünetben, de azt csak ott láthattam először, hogy a riválisaink hogyan állnak. „Super gridként” hirdették a 2019-es szezon rajtrácsát, és én is osztom azt a véleményt, hogy a mostani minden idők legerősebb túraautós mezőnye.

Az első futam előtt szerintem öt különböző márka összesen több mint tíz versenyzője gondolhatja teljesen reálisan bajnokesélyesnek magát, ami az én első, 2010-es teljes világbajnoki szezonom óta példátlan. Saját magamat is ebbe a körbe sorolom, hiszen amióta gyári versenyző lettem, minden évben az év végi dobogó közelében voltam, egyszer a bajnoki cím is karnyújtásnyira volt. Ráadásul most újra azt a fajta bizsergést érzem, mint az első világbajnoki éveimben, ki vagyok éhezve a versenyzésre. A cél tehát egyértelmű: bármilyen nehéz is lesz, bajnok akarok lenni.

Hogy ez idén milyen nagy szakmai sikerrel érne fel, ahhoz elég csak végignézni a riválisok során. Mint említettem, kis túlzással a fél mezőnyt fel lehetne sorolni potenciális bajnokesélyesként, de a Barcelonában látottak és a saját megérzéseim alapján most kiemelem azt a 10 pilótát, akit a szezonkezdet előtt a legnagyobb konkurenciámnak tartok az év végi győzelemért folytatott harcban.

Gabriele Tarquini (Hyundai)

Bár a tízes listát nem erősorrendben állítottam össze, illik a címvédővel kezdeni a sort. Tavaly megtanultam, hogy óriási hiba azt gondolni Tarquiniről, hogy már túl idős és nem eléggé motivált. Vannak területek, amikben kicsit erősebbnek érzem magam nála, de Gabriele a meglepetések embere, mindig képes megújulni valamiben. Csapattársaként láttam a télen, hogy továbbra is milyen elkötelezetten tette a dolgát, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy ott folytatja idén, ahol 2018-ban abbahagyta.

Nicky Catsburg (Hyundai)

Ha az egy körös nyers tempót nézem, akkor a Hyundaion belül tőle kell tartanom a leginkább. Még sosem volt márkatársam, aki olyan gyors lett volna, mint ő, amiben elsősorban a fejlődési lehetőséget látom, hiszen a vele való versengésben az én határaim is kijjebb tolódhatnak. Ráadásul azt is láttam, hogy gyorsan beilleszkedett a csapatba, és a WTCC-s időszakából a közeget is jól ismeri, szóval nagyon veszélyes ellenfélnek tartom.

Thed Björk és Yvan Muller (Link & Co)

Pusztán a vezetői képességeket figyelembe véve a Link & Co négy indulója nagyon közel van egymáshoz, ám elsősorban mégis Björköt és Mullert érzem a márka húzóembereinek. Yann Ehrlacher nagy tehetség, de a csapattársaihoz képest még rutintalan, Andy Priaulx-ra pedig később kitérek még. Visszatérve Björkre és Mullerre, mindketten világbajnokok, mindketten évek óta tagjai a bajnokságnak, az összes apró trükköt ismerik. Talán a svéd gyorsabb egy kicsit, de Mullernél kevés ravaszabb pilóta van. Tudják, hogyan kell megnyerni egy ilyen kiélezett bajnokságot.

Esteban Guerrieri (Honda)

A mezőny egyik leggyorsabb versenyzője, merész, agresszív, néha talán túlságosan is. De a tavalyi harmadik helye is megmutatta, hogy kiváló versenyző, és az én szememben most ő a bajnokság egyik fő esélyese. Mondom ezt annak tudatában, amit Barcelonában is láttam: a jelenleg érvényben lévő BoP-vel a Hondát tartom a mezőny legerősebb autójának.

Rob Huff (Volkswagen)

Nekem úgy tűnik, hogy a BoP-módosítások nagy nyertese a Volkswagen, aminek köszönhetően a márka autói lényegében valamennyi pályán erősek lehetnek. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Huffnak van egy-két olyan kedvenc helyszíne, mint például Makaó, ahol csak nagyon nehezen verhető, akkor elég jó esélyekkel indul a bajnoki címért. Volkswagent vezet még a kétszeres ralikrossz-világbajnok Johan Kristoffersson, akiről tudom, hogy pályaversenyzésben is erős, hiszen a skandináv túraautó-bajnokságot is megnyerte, de neki minden új lesz a WTCR-ben, ezért kiegyensúlyozott jó teljesítmény helyett villanásokra számítok tőle.

Jean-Karl Vernay (Audi)

Lesznek pályák a szezonban, amelyeken a végsebességben mutatott fölényének köszönhetően az Audi egyszerűen verhetetlen lesz, mint például a Nordschleife. Ha ebből a két-három versenyhétvégéből ki tudja hozni a márka a maximumot, akkor a legjobbja beleszólhat a bajnoki cím sorsába. Tavaly Jean-Karl Vernay volt az Audi első számú pilótája, akit jól ismerek, és a mezőny egyik legösszetettebb tagjának tartom. Idén is elsősorban rá kell majd figyelni, de látva azt, hogy tavaly a szezon második felére Frédéric Vervisch mekkorát fejlődött, ő is szerezhet meglepetéseket.

Tiago Monteiro (Honda)

Picit még érződik rajta a súlyos 2017-es tesztbalesete, a szemein még mindig látni az ütközés utóhatásait. Ugyanakkor pontosan ismerem a kvalitásait, hiszen éveken keresztül voltunk márkatársak, tudom, hogy a legjobb formájában az egyik leginkább kiegyensúlyozott versenyző, ráadásul otthonosan mozoghat a csapatában, hiszen azt a JAS korábbi WTCC-s alakulatának emberei alkotják. Csak az első versenyhétvégén derül majd ki, hogy milyen állapotban van, de ha 100 százalékosan tér vissza a teljes szezonra, akkor egyértelműen a bajnokesélyesek között a helye.

Augusto Farfus (Hyundai) és Andy Priaulx (Link & Co)

A túraautózás két legendás alakja is visszatér idén a mezőnybe: Andy Priaulx háromszoros világbajnokként a valaha volt legjobbak egyike, Augusto Farfus pedig hasonlóan magas szakmai színvonalat képviselt annak idején a BMW-nél. Kettejüket nem véletlenül hagytam a végére, mert kicsit sötét lóként tekintek rájuk. A nevük, a múltjuk, a képességeik és a rendelkezésükre álló autók alapján kérdés nélkül a bajnoki cím esélyesei, de közben azt is látni kell, hogy hosszú évekre eltűntek a közegből, nem ismerik a jelenlegi mezőny és a pályák egy részét sem. Főleg utóbbi még az alapos szimulátoros felkészülés ellenére is komoly hátrányt jelenthet az első időmérőkön és az első futamokon, ami egy ilyen szoros bajnokságban döntő tényező lehet.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!