Michelisz Norbert: A legjobb helyen vagyok ahhoz, hogy újra bajnok lehessek

Furcsa volt otthon nézni a WTCR legutóbbi futamait. Miután a helyszínen megtudtuk, hogy a Hyundai nem indul a Nürburgringen, a csapat tagjaihoz hasonlóan hazautaztam, és már itthonról követtem a versenyeket. Ha jól emlékszem, 2011-ben fordult elő legutóbb, hogy a tévéből néztem egy WTCC/WTCR-hétvége eseményeit, amikor az idény első, brazíliai fordulóját kihagytuk. Két hét távlatából már könnyebben mondom, hogy ezen túl kellett lépni, de közben tényleg őszintén hiszem, hogy néha el kell fogadni a nehéz helyzeteket, és leszegett fejjel menni kell tovább. Egy olyan szervezet tagja vagyok, amely az elmúlt két évben megszerezte a bajnoki címet, és tudom, hogy ez a legjobb hely ahhoz, hogy az idén vagy legkésőbb jövőre újra ezért a célért küzdjek.

A lényegről senki sem beszélt

Bár sokan már elkönyvelték, hogy 2020-ban nem jöhet össze a címvédés, én még nem adtam fel a harcot. Tény, hogy Zolderben gyengén szerepeltünk, aztán a Nürburgringet kihagytuk, és Szlovákiában máris az idény feléhez érkezünk, már ami a versenyhétvégék számát illeti. Valójában azonban az első két fordulóban csak két-két futamot rendeztek, így jobban szeretem azt a megközelítést, hogy az idei 16 versenyből 12 még előttünk van. Ebből látszik igazán, hogy milyen hosszú út van még addig, hogy valakit bajnokká koronázzanak, és még több fordulat bekövetkezhet. Az ugyanakkor egyértelmű, hogy innentől csak akkor lehet valóban esélyem a címvédésre, ha újra folyamatosan a győzelmekért és a dobogós helyezésekért leszek harcban. Ehhez elengedhetetlen, hogy az autónk versenyképes legyen.

A nagyközönség annyit látott, hogy tavaly a Hyundai 97,5 százalékos motorerővel fejezte be az évadot, és úgy lettem bajnok, aztán a zolderi nyitány előtt 95 százalékra tovább mérsékelték a teljesítményünket, amivel lényegében kiszorultunk a top 10-ből, de az elvett 2,5 százalékot a Nürburgring előtt visszakaptuk, mégsem indultunk. A motorerő viszont csak egy dolog, sokkal kevesebb szó esik a turbónyomásról. A TCR-autók az utcai modellek motorjának alapját használják, amelyek sok összetevőben különböznek. A turbónyomás tartományainak szabályozásával az a cél, hogy a motorok karakterisztikája is hasonló legyen az alapvető eltérések ellenére. Ezen változtattak a Slovakia Ring előtt, és számunkra a turbónyomással visszakapott teljesítmény az igazán fontos tétel. Ezért is vagyok bizakodó, hogy újra versenyképessé válhatunk.

Jók lehetünk, de kérdés, mi lesz később

Sőt azt is lehet mondani, hogy Szlovákiában szinte kötelező jól szerepelni. Egyrészt maga a pálya az elmúlt két évben nagyon feküdt a Hyundainak, mind a négy időmérőn mi voltunk a leggyorsabbak (Catsburg kétszer, Tarquini és én egyszer-egyszer), ráadásul személy szerint is nagyon kedvelem a kört, az egyik kedvenc vonalvezetésem. Másrészt az egyes hétvégék eredményeiből objektíven kiszámolt kompenzációs súlyok is kedvezően alakulnak nekünk, amiben persze nagy szerepet játszik, hogy Zolderben gyakorlatilag esélytelenek voltunk, majd a Nürburgringen nem indultunk. A lényeg, hogy a Slovakia Ringen a Link&Cónál 60, a Hondánál 50, az Audinál 10 kilóval könnyebbek leszünk az összsúlyt tekintve, ennek tudatában azt mondom, hogy szeretném megkezdeni a felzárkózást a bajnokság élmezőnyéhez. Kicsit azért muszáj óvatosnak lennem, mert csak a pályán derül majd ki, hogy az elméleti engedményekből valójában mekkora fejlődés következik. Az pedig a jövő nagy kérdése, hogy ha Szlovákiában jó teljesítményt nyújtunk, aminek hatására automatikusan változnak a kompenzációs súlyok, hosszabb távon mennyire maradunk versenyképesek.

Simán elképzelhető, hogy a pluszsúlyok kiegyenlítődésével kiderül, hogy az érvényben lévő BoP-vel még mindig több tizedes hátrányban vagyunk egy körön a legfőbb riválisokkal szemben. Az például nem véletlen, hogy két forduló után az első négy helyen három Link&Co áll a bajnokságban. Érdekes tapasztalat volt kívülről, a tévéből figyelni az erőviszonyokat legutóbb, és ez csak megerősített abban, hogy a kínai márka autója egyértelműen a legerősebb a jelenlegi mezőnyben.

Nem lehet mindig a mienk a legszebb kilátás

Szlovákiában újra három futamot rendeznek, ráadásul mindhármat vasárnap, ami biztosan megterhelő lesz. Én azonban kifejezetten élvezem a sűrű programot és az ezzel járó nyomást, élesebb versenyhelyzetet. Tavaly az egész idény így telt, úgy éreztem, fekszik nekem a rendszer, és bízom benne, hogy jövőre állandó jelleggel visszatérünk hozzá. Annyi változás van, hogy ugyan három futam lesz, de csak egy időmérő, amelyben a Q1 végeredménye dönt majd az egyik rajtsorrendről. Részemről ez nem követel meg különleges taktikát, mert eddig is igyekeztem a határokat feszegetni már az időmérő első szakaszában.

Ugyanúgy készültem erre a hétvégére, mint bármelyik másikra, egyáltalán nem befolyásolt a nürburgringi kihagyás. Az elmúlt években hozzászoktam, hogy hasonló okokból volt egy-egy hétvége, melyeken nem végezhettünk azokban a pozíciókban, ahol talán a helyünk lett volna. Tavaly is volt ilyen, de csak a végeredmény számít, ami kifejezetten édes volt. Nem lehet mindig a mienk a legszebb kilátás, de hiszek benne, hogy még sokszor megtapasztalom az idén, milyen a dobogó tetejéről nézni a dolgokat. Remélem, akár már Szlovákiában.