Balhés bajnok volt Marco Simoncelli

2011.10.23. 22:38

Versenybalesetben meghalt a vasárnapi Maláj Nagydíjon Marco Simoncelli, a Gresini Honda 24 éves motorosa, volt 250 köbcentis világbajnok, napjaink egyik legnagyobb tehetsége.

Nem bukott nagyot, csak simán elcsúszott a motorjával, és miközben azon küzdött, hogy a gépet még felállítsa, az aszfalton keresztbe ment a 150 kilométer/óra felett érkező Colin Edwards és Valentino Rossi előtt, akik nem kerülhették ki: elgázolták, Simoncelli szörnyethalt.

Tehetségére jellemző, hogy 15 évesen megnyerte a 125 köbcentis Európa-bajnokságot és bemutatkozott a vb-n. 17 volt, amikor először nyert világbajnoki futamot, de a legkisebb kategóriában nem lehetett igazán sikeres: 180 centinél is magasabb volt, jókötésű srác a 160 centis 60 kilósok között.

Feljebb is ment 2006-ban, és ahogy a 125-ben, itt is lépésről lépésre fejlődött, nem robbant be, fokozatosan lett a legjobb. Első és második évében is a hatodik volt a legjobb helyezése, de gépével, a Gilerával párhuzamosan javult, és 2008-ban már a világbajnokságért hajtott. Sőt, megnyert hat nagydíjat, egy futammal a vége előtt a címet is megszerezte.

Ekkor már látszott, nem csak különösen gyors, de különösen agresszív is, Hector Barberával óriási sebességnél ütközött Mugellóban.

2009 nem sikerült tökéletesen neki, egy előszezonbeli bukás miatt a nyitófutamot kihagyta és a másodikon, még sérülten lett csak 17. A lemaradást az év végéig sem tudta behozni, hiába nyert újra hatszor, még háromszor elesett versenyen is, harmadikként zárt a pontversenyben.

Alkata miatt Simoncellinek egyértelműen a MotoGP-ben kellett próbálkoznia, és 2010-re fel is lépett a Gresini Hondához. Ahogy karrierjében mindig, most is fokozatosan gyorsult be, tavalyi legjobbja, a negyedik hely után idén kétszer a pole pozícióból indult, Brnóban első dobogóját érte el, egy hete Ausztráliában legjobb eredményét a második hellyel.

Az eredményekkel viszont jöttek a balhék is, koccant Jorge Lorenzóval, ütközött Dani Pedrosával, és a spanyolnak eltört a kulcscsontja. Sokszor szuperagresszíven, a szabályosság határát súrolva előzött, társai annyira kiakadtak rá, hogy tavasszal a MotoGP vezetőihez kellett raportra mennie. Jorge Lorenzo néhány héttel később haragudott meg rá sokadszor, amikor Assenben - bár teljesen véletlenül -, de kiütötte őt az olasz.

Életében csak egy MotoGP-futamon vezetett - Jerezben az élről, kilométeres előnyről bukott az esőben -, ám Steve Parrish volt vb-versenyző, a BBC jelenlegi szakkommentárora biztos benne, hogy jövőre fel tudta volna venni a harcot a legjobbakkal.

"Olyan tehetséges volt, hogy hamarosan a világbajnokságra hajthatott volna, és biztos vagyok benne, hogy képes lett volna a legnagyobbak közé emelkedni" - írta megemlékezésében Parrish.

Marco Simoncelli 2003 óta a MotoGP első áldozata, de bő egy éve a Moto2-ben meghalt Soja Tomizava, pontosan ugyanígy: a versenyíven maradt bukása után, ketten elgázolták.

Épp Rossi mondta meg utána, mindannyian ettől rettegnek, mert lehet bármilyen biztonsági intézkedést hozni, bármilyen sisakot és ruhát gyártani, ha valakit 100 fölött elüt egy motor, az majdnem biztosan menthetetlen.

Az idei világbajnok Casey Stoner elárulta, rosszul lett, amikor megnézte Simoncelli balesetét, de az effajta bukásnak az esélye mindig benne volt, és örökre benne is marad a motorversenyzésben.

Nem véletlen, hogy a sok együttérző nyilatkozó mellett Rossi csak fél nappal később üzent, és akkor sem írt a balesetről, Edwards pedig még a twitteren sem közölt semmit. Parrish szerint soha nem is fognak az esetről nyilvánosan beszélni, mint ahogy tavaly Scott Reddingék sem tették, miután Tomizavának nekimentek. Később a húszéves Redding elmondta, komolyan a visszavonuláson gondolkozott.

Rossinak most elég oka lenne ezt megtenni, 9 vb-címével és száznál is több futamgyőzelmével nincs mit bizonyítania, ráadásul helyzete különösen borzasztó: ő volt talán Simoncelli egyetlen igazi barátja a GP-ben. Neki soha semmi gondja nem volt vele, azt is elnézte, amikor néhány futammal ezelőtt Misanóban őt is túl kemény manőverrel előzte meg. Beszólás helyett mosolyogva nevezte fattyúnak, akinek az a szerencséje, hogy az ő motorja most lassú, ezért nem tud utánamenni, és visszavágni neki.

Igen szerencsétlen továbbá Fausto Gresini is, Simoncelli csapatfőnöke: második pilótáját veszítette el, 2003-ban Dajdzsiro Kato is az ő Hondáján halt meg, mint most az olasz reménység.

"Marco egy jókedvű gyerek volt, aki képes volt bárkit egy pillanat alatt felvidítani. Hiányozni fog közülünk" - búcsúzott tőle menedzsere, Carlo Pernat. Ez a legtalálóbb, mert Simoncellivel nem csak egy kiváló motorost, de - ez vicces frizurájából is látszott - egy igazi egyéniséget veszít el a motorsport.