Vilmos
10 °C
22 °C

A legnagyobb tragédia után visszatér az autósport Svájcba

GettyImages-2660280
2018.06.08. 23:02

Pár hegyiversenyt leszámítva 64 éve nem volt autóverseny Svájcban, ahol most hétvégén ismét lesz. Az országban a bremgarteni 1954-es Svájci Nagydíj volt az utolsó vb-futam bármilyen kategóriát tekintve. A svájci kormány egy évvel később ugyanis, a motorsport történetének máig legnagyobb katasztrófája, a Le Mans-i tragédia után betiltott minden autóversenyt, amit a Forma-E-nek csak most sikerült megtörnie.

A hegyiversenyeket az időfutam-jelleg miatt engedték, hiszen nem közvetlenül egymás ellen versenyeznek az indulók, és ezért sokkal biztonságosabb, mint egy mezőnyverseny. A tiltás egyébként a Le Mans-i katasztrófa sokkoló mérete miatt jött, Svájc szimplán úgy döntött, esélyt sem adnak, hogy hasonló náluk megeshessen.

Nem véletlen persze, hogy az elektromos sorozatnak sikerült a majdnem hat és fél évtizedes tiltást semmissé tennie.

A Forma-E-nek ugyanis úttörőszerepe volt ebben, a 2015-ös törvénylazítást is ők érték el, amikor Simona de Silvestro tartott egy bemutatót Genfben az Andretti FE-kocsijával. Nem sokkal később az FE főnökei már megállapodást írtak alá egy svájci futamról Lugano polgármesterével, de a végén Luganóból Zürich lett, ahol szombaton újra verseny lesz Svájcban.

A döntésben fontos szerepe volt, hogy a Forma-E három legnagyobb szponzora, a TAG, a Julius Bär és az ABB is svájci cég, de kellett Zürich együttműködése is.

A svájci helyszín egyébként az FE-főnökök legnagyobb sikere, az elnök-vezérigazgató Alejandro Agag nagyobb tartja ezt az eredményt London és New York meghódításánál is, hiszen Svájcban sok évtizedes tiltást kellett feloldatniuk.

De miért is volt a tiltás?

Az 1955-ös Le Mans-i 24 órás verseny elején történt baleset mai napig a legsúlyosabb motorsport-katasztrófa, egyes források szerint legalább 84-en, mások szerint akár 130-an is meghalhattak benne, 100-120-an pedig nagyon súlyos sérüléseket szenvedtek.

Az 1955. június 11-i verseny pedig igazi motorsport-ünnepnek indult, a második világháború utáni legerősebb mezőny jött össze: ott volt a későbbi F1-világbajnok Mike Hawthorn egy Jaguarral, az aktuális F1-világbajnok Juan Manuel Fangio Mercedesszel, a britek tehetsége, Stirling Moss, és a feltörekvő francia pilóta, Pierre Levegh, aki nem élte túl a versenyt.

A katasztrófát Hawthorn váratlan manővere indította – akkoriban még nem volt külön boxutca, a kiállásokat a célegyenes szélén végezték, Hawthorn ide vágott ki éles szögben a Jaguarral. El is vétette a saját boxát, így újabb körre küldték el, tolatni ugyanis nem lehetett, de mire újra a boxhoz ért, már pokoli látvány fogadta.

Hawthorn kanyarja miatt egy mögötte haladó sokkal lassabb Austin-Healey kocsi pilótája, Lance Macklin elrántotta a kormányt, és keresztbe állt, majd a falnak csapódött. A mögötte haladó Mercedesben Levegh már nem sokat tehetett, csak feltartotta a kezét, hogy Fangiónak jelezze, lassítson, mivel ő maga már nem tudott érdemben fékezni 200-240 km/h-s tempónál.

Az Austin-Healey döntött háta rámpát formált Levegh előtt, aki a pályát övező nagyjából 1,5 méter magas töltésbe csapódott. Kocsija három darabba szakadt, a motor, a motorháztető és a kocsi többi része is másfelé repült a nézőkkel tömött lelátóra, a motorháztető ráadásul guillotine-ként fejezte le nézők sokaságát. Macklin túlélte a balesetet, de amikor a koccanás után falba csapódott, egyből megölt egy nézőt.

Az esetről készült videók és fényképek hátborzongató történést örökítettek meg, ezek megnézését csak erős idegzetűeknek ajánljuk.

A darabokra szakadó Mercedes versenybenzinje azonnal kigyulladt, de további problémát jelentett, hogy a kocsi váza részben magnéziumból készült, és amikor egy sportbíró vízzel kezdte az oltást, a magnézium egyből iszonyatos hőfokra hevítette a tüzet, tovább súlyosbítva a katasztrófát.

A baleset után óriási volt a zűrzavar, egyes pilóták napokig nem tudták összerakni, mi is történt, mert a balesetkor szerencséjükre a pálya egy másik részén haladtak, és nem látták a katasztrófát. Döbbenetes módon viszont a versenyt nem szakították meg, a szervezők ugyanis attól tartottak, hogy a pályát elhagyó nézők akadályozták volna az oda érkező mentőautók haladását.

Az eredményeket utólag böngészve azt látjuk, hogy a Levegh/John Fitch páros mellett indított két másik Mercedes Fangio és Moss, illetve Karl Kling és André Simon párosa visszalépett, de ezt csak a baleset után hat órával tették meg. Jól mutatja a zűrzavar méretét, hogy Fitch, aki a balesetben meghalt Levegh-t váltotta volna a kocsiban, csak egy újságírótól értesült, hogy akkor már 65 halottat számláltak meg.

Fitch megkereste a Mercedes egyik főnökét, és felvetette, hogy vissza kellene lépniük, mert "a közelmúlt kellemetlenségei miatt nem mutatna jól, ha a Mercedes nyerne több tucat francia ember holtteste fölött." Ezután órák kellette, hogy a Mercedes jóváhagyja a visszalépést. A németek felkeresték ezzel a Jaguart is, ők, viszont folytatták a versenyt, Hawthorn, akinek a manővere a katasztrófát okozta, meg is nyerte azt.

A tragédia után Franciaországban és Svájcban is betiltották a motorversenyzést, de a franciák komolyabb biztonsági fejlesztések után – többek között lebontották főlelátót – visszavonták a tiltást, és már következő évben is megtartották a Le Mans-i 24 órás versenyt. Svájc 64 évet várt ugyanezzel (bár 2007-ben már lazítottak a tiltó törvényeken). 1982-ben ugyan volt egy Svájci Nagydíj az F1-ben, de az csak névlegesen volt az, ugyanis a franciaországi Dijon-Prenois versenypályát használták, fizikailag tehát nem Svájcban volt.

Felhasznált forrás: Jalopnik

(Borítókép: Fox Photos/Getty Images)